S.B. munkába menet az utolsó pillanatban érte el a váci vonatot a Nyugatiban, így már nem volt ideje jegyet venni. Mivel nála volt a pár napja lejárt bérlete, és amúgy is már történt vele ilyen, nyugodtan felszállt, hogy a kalauztól vegyen jegyet. Hát nem ez lett a vége, hanem az, hogy Rákosrendezőnél szó szerint ledobták a kocsiról. Micsoda régi világbeli, patinás akció! S.B. az ügyet több, mint 3 hete megírta a MÁV mailcímére, azóta sem válaszoltak neki, talán majd most.

Az alábbi levelet 2010. február 23-án küldtem el a MÁV-START Zrt. <eszrevetel@mav-start.hu> címére. Választ azóta sem kaptam..azóta már belenyugodtam, de megtalálva ezt a blogot gondoltam megosztom veletek:

Tisztelt XY!

Azért keresem fel Önt, mert már egy ügyben Öntől kedvező és igazságos ügyintézést kaptam. Itt tenném hozzá, hogy a felajánlott kártérítést nem használtam fel, mivel megelégedtem azzal, hogy helyén lett kezelve az ügy és Önök elismerték a hibájukat..
Ami ma történt velem, az nem egyszerű felsővezeték szakadás és egyéb problémákból adódó késés, hanem - nincs rá jobb szó - BOTRÁNY!
Mai napon - 2010.02.23.- reggel a 07:45-kor induló Nyugati - Göd - Vác útvonalon haladó vonattal akartam munkahelyemre eljutni, teszem hozzá itt, hogy több mint egy éve probléma mentesen heti 5 napban teszem ugyanezt. Legtöbb esetben bérlettel utazom, ma reggel viszont jeggyel akartam, mint utólag kiderült hiba volt. Bérletem 02.17-én lejárt, amit még nem pótoltam, mivel hétvégén és egy be nem tervezett szabadság miatt badarság lett volna előbb megvenni. Reggel sajnos a BKV jóvoltából éppen csak elértem a 07:45ös Dunakeszire tartó járatot, időm sajnos nem engedte hogy akár pénztárból, akár automatából jegyet váltsak. Ezen problémával nem is törődve mentem a kapunál álló kedves kisasszonyhoz, rövidre fogva de lényegre törően, nincs időm jegyet váltani de, felmutatván bérletemet igazoltam hogy "rendszeres" felhasználó vagyok, ő beengedett hogy majd váltok a vonaton. Én beszaladtam és szerencsére a vonatot el is értem...legalábbis azt hittem szerencsére... mert ami ezután jött arra főleg kora reggel nem számítottam.
Felszálltam hát a vonat legutolsó vagonjába, ahol egyébként a kalauz is állt, ezt azért említem, mert ha félni valóm lett volna, bizonyosan nem ott szállok fel... A hátsó vagonba munkatársaimat felfedezve helyet foglaltam, és kis késéssel ugyan, de elindultunk. A probléma akkor indult, mikor az Önök kalauz kollégája hozzám ért, és én normális hangnemben kértem tőle egy jegyet a Nyugati pu.-tól Dunakeszi-ig. Ő közölte velem, hogy a jegyet már felszállás előtt meg kellett volna váltanom, mire tájékoztattam hogy sajnos erre nem volt módom, de most pótolnám a dolgot. Erre ő közölte velem, hogy fél óránként indulnak járatok, és hogy ilyenkor várjak a következő vonatra. Megmondtam neki, hogy sajnos a munkahelyemen nem tolerálják  a késést, ezért erre nem volt lehetőségem és újra kértem a jegyem. Itt egy MÁV-os kollega/barát is csatlakozott a párbeszédhez, közölve hogy én már percekkel a vonat indulása előtt ott ültem és hogy ne hazudozzak... Nem tudtam hogy ő kicsoda, és azt sem mért képzeli hogy 3 perc alatt, aminek egy része a vonat késéséből való indulásból adódott, hogy tudnék elmenni jegypénztárhoz, de felajánlottam hogy én kérnék egy jegyet. A kalauz közölte velem, hogy pótdíjat vagyok köteles fizetni, amit bevallom nem fogadtam el, mivel már ilyen eseteknél - 2 bérlet közötti időszak - sokszor váltottam jegyet kalauznál. A kollégájuk közölte velem hogy Rákosrendező végállomás! Elindult az ajtó irányába, hogy leszálljon elindítani a vonatot ahogy ez ekkor szokás. Én utána mentem hogy rendezzük az ügyet, ki akartam fizetni a jegyemet. Sajnos ő hajthatatlan volt és egyre erőszakosabban leszállásra szólított fel. Kezemben a jegyre szánt pénzel értetlenül álltam az esett előtt...mért akarnak leszállítani egy vonatról amin éppen fizetni próbálok?
Aztán az utolsó vagonban lévő, valószínüleg MÁV alkalmazottak közül, (akik Istvántelek Elem utca 5-7. számohoz mentek), akik a kalauz barátainak tűntek, az egyik felállt és elkezdett lelökdösni a vonatról, a kollégáim és a többi utas előtt, és a kalauzzal együtt szó szerint ledobtak a vonatról. Természetesen a kollégáim akár ezt tanúként meg is erősítik. Konkrétan ledobtak a vonatról, talán sportoló múltamnak köszönhetem hogy épségben érkeztem földet és nem szegtem nyakam. Bár a lökdösődésben a ruháim némileg megszakadtak, ez a legkevesebb, lényeg hogy nem esett nagyobb bajom. A megaláztatásról nem beszélek..
Még annyit a dologról, hogy a kollégáim elmesélték, hogy egy kocsiban utazván a kalauz kollégáival/barátaival hallották ahogy azt mondják hogy: "fiatalok..ahelyett hogy dolgoznának lógnak a vonaton.." Ezt kikérem magamnak!! Nemcsak hogy dolgozom, de jegyet is akartam váltani! Azt hogy rendszeres bérlet vásárló vagyok tudom akár bizonyítani is és tanúim is vannak.
Kérdéseim az lennének:
A járatszám alapján - 2010.febr. 23. 07:45ös Göd-Vác - lehet e azonosítani a tetteseket és valamilyen felelősségre vonni? Vagy ez a helyes eljárás? Ha igen, akkor elfogadván válaszként én is alkalmazhatok erőszakot? (sportoló és küzdősport múltam van) Mit tehetek ilyenkor? Tudnak e kárpótolni a szégyenért és azért hogy emiatt késtem a munkahelyemről? Menjek-e tovább vagy Önök tudják kezelni az ilyesfajta problémát? Megérné-e Önöknek, hogy publicitást adjak ennek a történetnek? Kívánják-e hogy cégük imázsát továbbra is az Önök alkalmazásában (nyilván tévesen) álló alulképzett munkatárs határozza meg?

Ehhez hasonló történet még szélesebb ismeretségi körömben sem történt senkivel, az eset abszurditása mélységesen felháborít.

Várom válaszát!

Köszönettel:

S.B.