Egészen különleges bánásmódban részesülhet, akinek a Budapest Banknál van svájci frank alapú hitele, és akár egyszer is volt 15 napon túl tartozása. Nekik ugyanis a frank árfolyamának visszaerősődésével párhuzamosan a jóságosan csökkentett kamatok helyett a régi kamatot kell megfizetniük büntetésként. Maci nem túl sikeres ember, mert 2008. szeptemberi hitelével azonnal katasztrófa sújtotta övezetbe került, ráadásul egyszer el is csúszott 528 forinttal:

2008. szeptembere óta van CHF alapú lakáshitelem, elég morcos havi törlesztővel, de becsületemre legyen mondva, rendesen fizetem. Egyetlen apró megingással... Ez az apró megingás egy 2009. decemberi, 15 napot meghaladó tartozás volt, kereken 528, azaz Ötszázhuszonnyolc HUF mértékben. 2010. júliusában értesültem arról, hogy a BB, számos másik pénzitézethez hasonlóan, kamatkönnyítést vezet be, aminek felettébb megörültem, noha erről tájékoztató levelet nem kaptam tőlük. Mint utóbb kiderült, nem véletlenül nem küldték ki, örömöm pedig korai volt, s felesleges.

A sztori további (számomra meglehetősen durva) része előtt álljon itt háttérinformációként pár idézet a Bank hivatalos hirdetményéből:

„2010. július 07, 11:49 Augusztustól a Budapest Bank mérsékli jelzáloghiteles ügyfelei törlesztési terheit. A svájci frank erősödése miatt jelentősen megnövekedett ügyfélterhek, valamint a forrásköltségek kedvező alakulása miatt a bank úgy döntött: 60 bázisponttal csökkenti svájci frank illetve 100 bázisponttal forintalapú jelzáloghiteleinek kamatát”...” A Budapest Bank a kamatcsökkentéssel az ügyfelek – többek között a svájci frank erősödése miatt – jelentősen megnövekedett hitelterhein kíván enyhíteni. Az alpesi deviza árfolyamának a jelzáloghitelesek számára kedvezőtlen alakulása miatt a bank többféleképpen is igyekszik védelmet nyújtani ügyfeleinek, többek között sms-ben értesíti őket az árfolyam változásairól, hogy fel tudjanak készülni a törlesztőrészlet emelkedésére”...” „A Budapest Bank felelős hitelezési politikájának megfelelően folyamatosan figyelemmel kíséri a makrogazdasági környezet alakulását, és annak ügyfelekre gyakorolt hatását. A bank a forrásköltségek alakulása függvényében mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse ügyfeleit abban, hogy hiteleiket folyamatosan képesek legyenek törleszteni. A svájci frank jelenlegi magas árfolyama, az ügyfelek hitelterheinek fokozott növekedése indokolttá tette a kamatcsökkentést, hiszen a pénzintézetnek is érdeke, hogy megóvja ügyfeleit a kamatemelkedés okozta kockázatoktól.” – mondta Fatér Gyula, a Budapest Bank igazgatótanácsának tagja.”

Ugye, milyen remekül hangzik? Tisztára olyan, mintha a bank a szívén viselné ügyfelei hányatott sorsát... Ellenben a gondosan megválasztott „határvonal” is szerepel a hirdetményben: „...A kamatcsökkentés a hitelüket szerződésszerűen törlesztő ügyfeleket érinti, míg fizetési nehézségekkel küzdő ügyfelei számára a pénzintézet továbbra is nyolcféle fizetési könnyítési lehetőséget kínál...” (forrás) A keserű igazság: szomorú tény, de igaz, 15 napot meghaladó tartozásommal a zsebemben, nem számítok szerződésszerűen teljesítő ügyfélnek. Pont. Ezzel a ténnyel nehéz vitába szállni.

Ámde, gondoltam én, ez már nem a balkán, egy hazánkban működő multinacionális pénzintézet minden bizonnyal hajlandó és képes méltányossági alapon felülbírálni egyedi eseteket, ha a körülmények azt indokolttá teszik, ezzel is hosszú távon megőrizve ügyfeleiket és azok jó szájízét. Ezen felbuzdulva össze is gyűjtöttem a főbb tényeket: 1. valóban volt 15 napot meghaladó tartozásom 2009. decemberben, benéztem, ez tény, de az vesse rám az első követ, aki biztosan nem szaladt volna bele. Hiszen mindezt utólag, a következő, 2010. januári számlakivonat kézhezvételével volt lehetőségem hivatalos formában észlelni, 5 nappal azután, hogy a hiányzó összeget a bank már sikeresen le is vonta a számlámról (hogy kellően világos legyen a sztori: minden hónap 10-én esedékes a törlesztés, ám a munkabérem nem a BB számlára érkezik, ergo minden hó 8-án utalnom kell oda a részletet, és csak hozzávetőlegesen tudom megsaccolni, mennyi lesz az adott törlesztő a T+2 nap átfutási idő miatt) 2. a tartozás összege mindössze 528 HUF, ami barátok között sem éri el a 3 Frankot, ez az összeg a tartozásom töredékét jelenti csupán. Összehasonlításul: a hiteltartozásom valahol 60.000 CHF környékén leledzik, tehát ez a hátralék kb. az összes tartozásom 5 százezred részét teszi ki, de ha a havi átlag 100ezer HUF-os törlesztést vesszük alapul, akkor is alig több 5 ezreléknél. Ezeket az alapvető plusz információkat, egy kimért könnyítési kérelem formájában annak rendje s módja szerint, e-mailben küldtem el a BB Központi Panaszkezelő csoportjának, hozzátéve, a kamatkönnyítést MÉLTÁNYOSSÁGI ALAPON kérelmezem.

A törvény által előírt 30 nap és némi postai átfutási idő után meg is érkezett a válasz egy előre fogalmazott sablonlevél formájában, melynek lényege kb. annyi volt, hogy „Bocsi, nem vagy rá jogosult.” Persze hosszabb volt, nagyjából bla bla bla, bla bla bla végig, a „méltányossági alapon” szófordulatomat pedig szemmel láthatóan totál figyelmen kívül hagyták.

Na, ekkor főtt le nálam először a kávé, és azon frissiben fogalmaztam egy erélyes hangvételű válaszlevelet elektronikus formában, melyben közöltem, mennyire jól esik, hogy egy kalap alá vesznek azokkal az ügyfeleikkel, akik több hónapnyi, több százezer Forintos tartozásukkal a kilakoltatás lesújtani készülő hóhérpallosa alatt reszketnek, továbbá én nem is azt kértem, hogy a szabályt változtassák meg, csupán annyit, hogy tegyenek velem kivételt, méltányossági alapon, és finoman közöltem azt is, hova dughatják az egyéb fizetési könnyítéseiket. Vicces módon rövid időn belül egy automatikus válasz érkezett, kb. „Panaszát megkaptuk, 30 nap múlva válaszolunk” tartalommal. Válaszoltak is, ezúttal már Őfelsége, a Panaszkezelő Központ Vezetője Személyesen közölte, aláírva, pecsételve, hogy „a kamatkönnyítést, amennyiben 15 napot meghaladó tartozás állt fenn – összeghatártól függetlenül – nem áll módunkban megadni.” Csak hogy érezzem, ügyemmel ezúttal érdemben foglalkoztak. Aham, hát köszi.

Barátaim tanácsára nem hagytam ennyiben a dolgot, beslattyogtam abba a bankfiókba, ahol a hitelt igényeltem, és megkerestem a fiókvezetőt, a probléma mintegy magasabb szintre emelése céljából. Felvázoltam neki is a gondom, mire szélesen széttárta a kezét, és vállvonogatva annyit mondott: „Nem az én hatásköröm, de írhatunk egy kérelmet a panaszkezelő központnak. Hátha komolyabban veszik, ha az én nevemen érkezik” (a szemöldököm itt magasra szaladt, mert ezek szerint számít az is, kitől érkezik a panasz, nem csak annak tartalma, hoppá...) Írtunk is közösen egy pofás kérelmet, leírtam ugyazt harmadszor is... Ekkor volt szeptember 15-e. A válaszlevél a csodálatos Magyar Posta autizmusából kifolyólag (mint utólag kiderült, kétszeri próbálkozásra) november 4-re sem érkezett meg a címemre, így telefonáltam a BB ügyfélszolgálatra, ahol kérésemre felolvasták a harmadik válaszlevél tartalmát. Ez nagyjából megegyezett a második válaszlevél tartalmával, csak a személynevek változtak.

Na, itt főtt le másodszor a kávé. Telefon letesz, újratárcsáz (BB jelzálogvonal), kolléga írásos útra kíván terelni, én felvilágosítom, hogy az nem járható út, hanem háromszoros zsákutca, aztán erélyes hangon „vezetővel-szeretnék-beszélni” kérés, vezető jelentkezik, és – b@sszus – elmondja nekem ugyanazt a mantrát („Nem áll módunkban... Nem áll módunkban...”) NEGYEDSZERRE! Hiába erősködtem, hogy szerintem kell, hogy legyen valaki, aki a méltányossági ügyekben illetékes, állta a sarat keményen, egyszerűen nem találtam rajta fogást, úgy nyomta, mint valami iszapbirkózó-bajnoknő. A vége végülis annyi lett, hogy így megértik-a-problémámat, meg úgy bocs, de ilyen esetben nem létezik méltányosság, valamint javasolta, hogy a jövőben figyeljek oda jobban az egyenlegemre.

A pofám leszakad! „A bank... mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse ügyfeleit abban, hogy hiteleiket folyamatosan képesek legyenek törleszteni...hiszen a pénzintézetnek is érdeke, hogy megóvja ügyfeleit a kamatemelkedés okozta kockázatoktól.” nyilatkozza fentebb bizonyos F. Gyula (F, mint... nos, ezúttal maradjunk a Fatérnál),     holott remekül látszik, hogy pont telibe sz@rják, az ügyfél éhen döglik-e vagy sem! 528 Ft hátralék miatt, amiről KURVÁRA NEM SZÓLT NEKEM SENKI, éves szinten cirka 70.000 HUF kár ért engem, ami – amennyiben lesz újabb, hasonló mértékű kamatkönnyítés – dupla ekkora bukó is lehet még, mivel ugyanúgy nem leszek majd a könnyítésre jogosult! És erre annyi az indoklás, hogy „Hát, figyelt volna oda jobban.” Az anyjuk picsáját. Legalább küldtek volna egy üzenetet, mondjuk mikulás után egy héttel, hogy „Helló, te birka, kevés volt a pénz!” Ááá, ilyenre nincs kapacitás. Arról bezzeg jön az SMS, hogy adott hó 3-án mennyi a CHF árfolyama, hát kösz baszd meg, ez mégis ki a f@szt érdekel? Ennyi erővel azt is megírhatnák, hogy hány fok van aznap San Fransiscoban, ugyanannyira hasznos, mert az fix, hogy 1 héttel később (minden hó 10-én van az esedékesség, ugye) már kurvára nem annyi lesz! Ha az info papír-alapon érkezne, legalább a s.ggem kitörölhetném vele, így csak a memóriát foglalja.

A ténnyel, hogy tartozásom keletkezett (mégha csak annyi is, amennyi), nem tudok vitába szállni. Ellenben amilyen hangnemben az egészet felém kommunikálták, amilyen könnyedén és flegma módon lepöccintettek, mint egy darab koszt a válltömésről, csíráját sem mutatva a hajlandóságnak, hogy problémám lényegét egyátalában felfogják, megérsék (vagy méginkább: nagyon is jól értésemre adva, hogy ÉN B@SZTAM EL, HÁT VISELJEM A KÖVETKEZMÉNYEIT) – nos, ez vérlázító, véleményem szerint kb. a 60-as évek ügyfélkapcsolati eljárásainak felel meg.

A Budapest Bank emberségből, ügyfélközpontúságból, empátiából nem hogy 1-esre, egy nagy büdös 0-ra vizsgázott: számukra az ügyfél nem több, mint egy nyomorult birka, amelyiket minden hónapban megnyírhatnak. Az meg, hogy mi marad neki, hogy mit eszik, vagy mennyit, vagy úgy egyátalán, él-e vagy hal, kib@szottul nem érdekel náluk senkit. (elhalálozás esetén is csak annyi a lényeg, hogy legyen másik birka, akit helyette nyírni lehet).
„Ja, hogy savanyú a szőlő? Tetszett volna más bankhoz menni.” Hát igen, ez már nekem is párszor eszembe jutott. Csakhogy 23 közös év még hátra van. Papíron legalábbis... Egyelőre a CHF-árfolyam hozzájuk köt... De remélhetőleg nem lesz ez mindig így... És akkor az első adandó alkalommal dobbantok ettől a tetves cégtől, arra bárki mérget vehet.
A végső tanulság: AKI TEHETI, MESSZIRE KERÜLJE EL A BUDAPEST BANKOT!!! Egyetlen apró hiba, s vezekelhetsz életed (de legalább a futamidő) végéig.

Maci