Én a Kádár-rendszerben lettem érett balinhorgász, a szüleim pedig festõmûvészek, úgyhogy pontosan tudtam mindig is, hogy a teremõr nénik az államszocializmus „amit pecsétes papírral nem engedélyeztek, az szigorúan tilos és üldözendõ”-filozófiájára felesküdött lelkes verõleányok. Nem is volt ezzel baj, végül is létezik komolyabb emberiség elleni bûntett, minthogy valaki felheccelt foxiként véd egy festményt és csúnyán sziszeg a gyerekekre. Kádár János azonban meghalt idõközben, a nénik a jelek szerint mégsem vették az adást.
A csajom a napokban 1500 HUF-ért bement a két gyerekkel a Nemzeti Galéria Munkácsy-kiállítására. A teremõrök az elsõ lépésektõl kezdve bedoppingolt hiúzként figyelték a potenciális képrombolókat.
Az alattomos napsütés tompító hatására kaptunk egy költséghatékony preemptiv megoldást kkarcsi07-tõl:
Magára valamit is adó borsodi csöves a sósborszeszt Aranyalma márkájú almaborral fogyasztotta az ántivilágban. Leendõ értelmiségi pajtásaimmal a 90-es évek kulturális átmeneti idejében már finomítottunk a dolgon. Íme a recept:
-fél deci sósborszesz -két kávéskanál cukor -két deci kóla
Vigyázat, nagyon habzik, ezért jó nagy ûrméretû pohárban elegyítsük, majd keverjük össze az alkotóelemeket. Stílusban és méretben kiváló erre a feladatra a 7 decis standard uborkásüveg, melybõl az ital fogyasztása is megoldható. A habzás elülte után rögtön fogyasztható, hûsítõ italt kapunk.
A hangok azt mondják, Önnek is van kotyvasztott breezere, úgyhogy nyomassa a receptet, asap.
A nemzetközi korporációk mûködésének köszönhetõen hosszú ideig nem tudtuk kideríteni, vajon érdemes-e befektetnünk az ismeretlen székhelyû cég által gyártott, MPIO HD 200 márkanevû mp3-lejátszóba. Az ár érték arány vonzó volt, 52 ezer forintért ugyanis 5 gigabájtnyi merevlemezt, rádiót és diktafont is beépítettek a mûanyag tokba, miközben a piacvezetõ iPod húsz százalékkal drágább, és a fenti funkciókhoz mind költséges kiegészítõket kell vásárolni. Többperces internetes kutatással is csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy az MPIO koreai, szingapúri, japán, német és amerikai pénzekbõl mûködik, és hogy mint minden terméket, ezt is Kínában gyártják. Így végül a jópofa ikonokkal díszített, hightech-ezüst csomagolás megtekintése után szavaztunk bizalmat a terméknek.
Ide az NDK-sok járnak át csehet kúrni vagy a csehek NDK-st? No és ha itt tartunk, Svédországban miért tart minden szuvenírbolt fingópárnát? Ez szerintük vicces? A fenti kérdések svédből hazafelé jutottak eszembe, a német-cseh határ átlépése után, a fenyőfákkal és kirakatban gubbasztó prostituáltakkal ékesített hegyek között. Az igazán nagy kérdések megválaszolhatatlanok, én meg borzasztó álmos voltam, ezért egy benzinkútnál energiaitalt vételeztem, méghozzá Semtex márkájút.
A híres csehszlovák exporttermékről elnevezett szívrohamokozó csak a nevében és a "forte" megjelöléssel próbál ijesztgetni, egyébként egy már-már az epigonságig hű szimpla Red Bull-klónnal van dolgunk.