Mindig is utáltam a strandokat. Undorító tömeg, szétklórozott víz, gusztustalan kaja és még szerencséje van az embernek, ha nem vonyít folyamatosan valami szar kereskedelmi rádió. A kertben lehetne barnulni, de szabadtér híján sem kell feladni a pancsolás luxusát, ha elég nagy hozzá a nappalink, és veszünk egy felfújható medencét.
Péntek délután és a hétvégén került ki az Index kultrovatába egy rakás konzumközpontú anyag. Nagyon reméljük, hogy az igazi Homár-olvasó ilyenkor már nem gépközelben, hanem valamilyen hedonista fészekben szórakozott, ezért most álljon itt egy kis emlékeztetõ.
Van elõször is egy csokisnak indult aztán vegyessé alakult nagy jégkrémteszt, amiben Tóta Árpád beindul egy állatkukira. Megnéztük a Max Cityt, az ország elsõ és így legnagyobb, legidõsebb és legfiatalabb lakberendezési plázáját, ami ideális beszerzõhely márkiknak. És összedobtunk egy megrázó leleplezéseket is tartalmazó vállalati himnuszos cikket, idézetekkel. Ez e pillanatban még vezetõ anyag az Indexen, de mi van, ha Ön rögtön a Homárral indít? Marha meleg. Jó olvasást a légkondícionálók árnyékában!
A nemzeti identitás könnyen szintetizálható. Gondoljunk csak az Amerikába szakadt német rendezõkre, akik ontják magukból a nemzettudattól dagadó katasztrófafilmeket. A jelenséget kiválóan illusztrálja T baba Váci utcai gyûjtése:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis pakisztáni, aki világgá ment szerencsét próbálni, míg végül hosszas bolyongás után a magyarok földjén letelepedett. Útközben sokat látott, hallott, úgyhogy a szuvenír-iparban látta meg az alagút végén csillogó pénzt. És nekifogott magyar népviseletû hûtõmágnes-babákat gyártani. Íme, az egyik produktum."