
Keletinél jártam, cipõboltot láttam. Szemem kitüremkedett üregébõl, állkapcsom meg leesett a kutyaszaros flaszterra, ahol hangos csörömpöléssel 42 apró darabra tört (semmi gond amúgy, ne tessenek aggódni, tisztességgel összedrótozták a nem messze levõ Baleseti Sebészeten, bár még kissé szokatlan szívószállal inni a sert). A magyarok Istenére esküszöm, hogy mindig a magyar butikosoknak szurkoltam a multináci bevásárlóközpontok ellen vívott heroikus küzdelmükben. Bevásárlóközpont jön, vásárlói szokások változnak, körúti butik bezár, belváros szlömösödik, hajdan büszke butikos kukázásra adja fejét vagy behúzódik a shopping center oltalmazó falai közé. De a Last Minute Cipõboltot, az elõremenekülõ kispolgár nyelvi leleményességének eme legújabb megnyilvánulását nézni is tereh, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, csontkezével Kazinczy magához nyúl.