Indulhat a reklámellenes gyalázkodás: rovatszponzorációba oltott neoreklám jelent meg az iwiw főoldalán. Az elkövető a Fanta, a viccelődés, merthogy mi másról lenne szó, borzalmas.

A Homár bizonyos lelki állapotokban csípi a hiperbuta mûmûjerkodást (Austin Powers és barátai), ezért aztán igen megörült, amikor egy hónap alatt másodszor is rátalált a Volkswagen GTI reklámjaira. A szpotok fõszereplõje, Peter Stormare amúgy is nagy favorit, a Nagy Lebowski óta a kedvenc német akcentusunk (mongyuk neki könnyû, hiszen svéd).

Drága Homár!

Az életre nevelés, a másság elfogadása fontos, és ezt a gyermekeknek is meg kell tanítani. De amivel hétvégén találkoztam azért már inkább durva... Drága lányom kiharcolt a egy Bratz babát, mert az olyan jó, ami egy elkurvult Barbihoz hasonlít: felpumpált ajkak, trendi cumok, Kelemen Anna is megirigyelné egyszóval.

Az übermarketek szolgáltatják az egyik legolcsóbb humorforrást. Nincs ez másképp most sem, mikor egy újabb orwelli akciót prezentálunk "Gy" közbenjárásával:

Az erdeti 249 ft helyett 8% csökkenés után 439-ert juthatunk hozza :). Annyira nem voltam szomjus, hogy kipróbáljam, hogy a végén mennyit fizettem volna érte. Aki viszont a cimkét írta sejtésem szerint vett ebbol a nedûbõl...

Az embereknek semmisosenemjó. Játszani hagyják õket ingyen, aztán besírnak, ha nem vihetnek haza mégegy mikrosütõt. Becsülni kéne, amink van, csak úgy bálintgazdásan. És ha már, akkor: "Etessük hát a cinegéket, a gébicseket, a fekete rigókat, de ne feledjük, hogy könnyen hozzászoknak a terített asztalhoz és, ha valamilyen ok miatt elmarad az etetésük, akkor éhen pusztulnak!"

Tegnap az "osan-ban" vásároltam, kaptam is pecsétes blokkot. Aki nem tudná, akinek a blokkjára pecsét kerül, forgathat a szerencsekeréken, ahol lehet nyerni TV-t, mosógépet, porszívót...stb. És lehet nem nyerni.

Nagy öröm más kontinensen lakó Homár-olvasóval levelezni, fõleg ha a Hónap Hülye Termékérõl ad hírt nekünk. A San Diego-i Imre Dávid nélkül talán sosem ismerkedünk meg a Marha ízû Csatornavízzel, a Csirke ízû Vécévízzel, a Máj ízû Pocsolyavízzel és a Bárány ízû Slagvízzel. Igen, ezek akár online is megrendelhetõ (hét és fél dollár per négy palack), vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsított vizek.

Az alábbi történet metszete korunk rákfenéjének. Borzadjon, hogyan állítják falhoz az ötvenhatosok mûbõrkabátos szellemei korunk hõsét aka Naiv Ügyfelet! Sikongasson, ahogy a hollywoodi karvalytõke véres cafatokat csipeget ennen honfitársai hátszínébõl! Sötét tónusok, rekedt narráció, szemfájdító kontrasztok!

Biztos érdekelheti az olvasókat, mit tehetnek meg manapság az emberekkel a filmes vállalatok és az önkormányzatok. Történt ugyanis a minap, hogy munkából hazafelé, mint rendesen le szerettem volna parkolni a házunk elõtt a II. kerületben a Frankel Leó u.ban, mire egy zord biztonsági õr, ki javában kordonozott, udvariasan felszólított, hogy az elkövetkezõ napokban ne álljak a házunk elõtt mert itt egy 1956-os filmet fognak forgatni. Erre feltettem a kérdést, hogy ugyan miért ne? Erre még mindig udvariasan válaszolt, hogy ha itt maradok, elszállítják az autómat.

Véletlenül találtuk meg egy héttel a nyitás után a Zsarupalotától egy törzszászlósköpésnyire található fapados indiai éttermet, a szájszervünket azonnal meghódító Hathit. Azóta nemhogy nem csalódtunk benne, de egy héten 2-3-szor ott ebédelünk. Mostanában a zöldséges pakora és a daal (lencsefõzelék-szerûség)- naan (kenyérlepény) kombó a favoritunk, pedig a legkevésbé sem vagyunk vegetáriánusok. De most nem ezért írunk, hanem mert beindult a házhozszállítás.