1884-ben, Ferenc József uralkodásának derekán született, ráadásul osztrák volt Frank R. Paul, a legeslegelsõ ember, aki ûrjármûvek és –lakók rajzolásából el tudta tartani magát. Utóbbi események persze már Amerikában történtek.

Egy pillanatra is azt hitték, nem lehet több szexuális célzást elsütni egy dezodor reklámkampányában? Hát amennyire mi emlékszünk, kormányon kúrós még nem volt. Most már van, pedig Ben Affleck még javában csattogtatja az Axe másik kampányában azt kis hülye számlálót.

Ez igen! A globalizációt sokan sajnos pont egy olyan étteremlánccal azonosítják, ami fûrészporízû kajákat kínál idegölõ sorbanállás árán. De a McDonald’s marketingesei most megmutatták, hogy az õ ereikben sem vaníliás milkshake csörgedezik.

Mi lenne, ha a szúbogarak kicsit begombázva elmennének játékterembe, aztán befúrnák magukat egy ágyba? Szerencsés esetben olyasmi, mint a fiatal amerikai Courtney Skott diplomamunkája.

Prágában megelégelték a köcsög külföldiek randalírozását. A szemetelõ turistákat körömtépéssel, kézszúrkálással és vérzõ kezük alkoholba mártásával fenyegetik, míg a lopáson kapott egyedek torkán izzó vasszögeket tunkolnak le.

Az olvasó beszól és elektronikus levélbe önti bánatát. Gyuszinak ezúton is üzenjük, hogy valahogy fel kellett vezetni a délutáni gyalogosterrort, de pöröghetünk máson is. Mint a gázáremelésen, muhahaha, mennyire eredeti:

Alapjában véve úgy vélem egy kissé unalmas már az autós vs. gyalogos/bringás összetûzések elemzése, úgyhogy gondoltam elküldöm ezt a gyönyörûséget, mert annyi okos acces-geber irogat be nagyon jópofa dolgokat, hátha ezt is meg tudják magyarázni, hogyan is van ez!?

Vajon sikerül-e a Bombay Expressnek áttörnie a láthatatlan gátat, ami a magyarok és az olcsó indiai konyha közt áll – tettem fel magamnak a kérdést, miközben az Andrássy út és a Jókai tér sarkán megnyílt egység felé igyekeztem. Még nem tudtam semmit a kínálatról, de már azzal a szimpátiával viseltettem az indiai gyorsbüfé irányába, amit a ringben gyengébb iránt érez a szurkoló.

Olvasónk, Gy. plázakorzózás közben fedezte fel a kiskereskedelem sasjózsefét:

Találtam egy fantasztikus ajánlatot a westendben, egyszerûen kihagyhatatlan. Ennél csak a 4-et fizet 2-t kap lenne jobb. Valószínûleg be akartak kerülni a homarba. :)

Várjuk a kirakatbaszorult pantomimesek és a seggreesõs/ tortábafejelõs eladók megjelenését.

Az edzett reklámfogyasztó Homárban olyan mély nyomokat hagytak az M&M'S testvércukorkájának reklámai, hogy rövidtávú memóriája teljes hiánya ellenére elsõre megjegyezte a termék nevét. Vessenek egy pillantást például erre a szpotra és borzongjanak!

Pedig olyan rohadt éhes voltam, hogy K. Béla professzor legendásan kellemetlen szagú szájából is kiénekeltem volna a pálpusztait. De már nem vagyok gazdasági újságíró, szerencsére. Nyilván a vércukorszintzuhanás tette, hogy fickós ötletem támadt. A Váci úti kisboltban – ahol reggel találkoztam Pulai „Sumák” Imre olimpiai bajnokkal, aki elmesélte, hogy reaktiválta magát kenusként – hirtelen a kosárba tettem egy Kunsági Kakaspörköltet, kizárólag a neve miatt. Érzékeny tracheáim miatt nem szokásom kemény szavakat használni, de a bélapátfalvi Fish and Food Kft. helyét is érlelt kacsabéllel kéne behinteni, miután az ÁNTSZ ejtõernyõsei aknavetõikkel és páncélökleikkel megtisztították a terepet.