Nemsokára egy igazi mávos gyöngyszemmel örvendeztetjük meg T. Olvasóinkat, tegnap ugyanis 3 órát állt az Esztergomból Pestre tartó hájtek motorvonat, miután a számítógép leblokkolta a féket és a teljes személyzet nem bírta telefonon elmondani a szupportnak mi a baj, ezért a segítségnek Pestrõl kellett leautózni, de természetesen dugóba kerültek. Most azonban jöjjön egy pozitív ellenpélda Danitól, aki Londonban vonatozott egy kellemeset:
A minap Angliában jártunk kedves barátaimmal. Gondoltuk, ha már utazunk, miért is ne vegyük igénybe a helyi vasúttársaság szolgálatait. Meglepetésünkre a "where shall I pull it down, on my ass perhaps?" (gyk: hol húzzam le, talán a seggemen?)-mondat egyszer sem hangzott el, ellenben lehetett kártyával fizetni (gyk: 1. kép) a kalauznál található terminál segítségével.
A
Ez történik, amikor
Ennek az elsõ látásra rejtélyes rendeltetésû csempedarabnak multifunkcionalitása megragadta poézisra hajlamos lelkünket: hûtõmágnes, falra akasztható képecske, valamint söralátétként is szolgálhatja dolgozó népünket, illetve a hozzánk látogató baráti és GDP-növelõ turistákat. Tehát megvettük potom ezresért, majd csak jó lesz valamire felkiáltással. Alaposabban tanulmányozás után azonban rémülten zörögni kezdtek agytekervényeink, a la Béla, akinek galád cimborái lecsót áztattak a sörébe, oszt szegény ember azzal a tévhittel küszködött, hogy a földönkívüliek ezidáig ismeretlen okból átépítették Budapestet, míg õ a kocsmában gyanútlanul italozott.
Ma sem járnak jól, akik a meccsek szuperizgalmas eredményei elõl a Homárra menekültek szórakoztató tartalomért, mert a Homár gerinctelenül behódol az aktuális trendeknek és már megint vmi focis hülyeséggel traktál. A tegnapi nobudget piszoárreklám után ma következzen egy rohadt drága, egész plafont ellepõ darab.
Statke gyûjtötte ezt a speciális ajánlatot, ami kivételesen nem az eladók frontális lobotómiája miatt örvendeztetett meg bennünket. Esélyesebb, hogy illegálisan besörhabozott gézengúzok közbenjárásával nyerte el a kirakat jelenlegi formáját: