Önök megint kitettek magukért, sok és érdekes levél érkezett a pofátlan ferihegyi lopásokat taglaló posztunkra. A címben feltett kérdésre a válasz: szinte bárki lophat, de a rakodómunkások feltétlenül, ráadásul meg is fenyegetik azt, aki meg akarja akadályozni a bûnözést. Az elsõ levél a legérdekesebb, ezért bravúros szerkesztõi húzással azzal kezdjük, de a többi sem pite. Jó borzongást és legközelebb mindenki tegyen egy jó nagy medvecsapdát a bõröndjébe!

B. I. kalandjait olvasva több olvasó is megírta, hogy a Naiv Ügyfél szerintük hülye, merthogy az http://www.apeh.hu/kapcsolat linken található három mobil telefonszámon naná, hogy hívható mobilról is az APEH ügyfélszolgálata.

Az ugye nem atomtitok, hogy a reptereken lopkodnak a feladott csomagokból. Nem véletlen a bõröndfóliázó szolgáltatás és a többi. Az azonban talán ritkább, hogy a reptéren dolgozók konspiráljanak, és olyan ordas hazugságokkal etessék a fogyasztókat, ahogy az Amigóval történt a minap Ferihegyen. A hülyék arra viszont nem gondoltak, hogy a Naiv Ügyfél meg fogja nézni a menetrendet. Tényleg, Ön tudja, kik a tolvajok: az egyenruhások vagy a polgári alkalmazottak? Ha van bennfentes infója, írjon a Homárnak! Lent a sztori, amit még mi mészvázasok is elképesztõnek találunk.

TeeCee aggódik a teszkós gyerekek erkölcseiért, mi viszont ünneplünk, hogy odáig színesedett a magyar szexkultúra, hogy a szoftperverzek szelid jelmezeit már low end hipermarketekben is árulják. A kedvencünk persze a véres ápolónõ, mert ez az egyszerû beöltözésen túlmutatva kikacsint a csonkolás felé. Politikailag korrekt süvegünket pedig meghajtjuk a nyilvánvalóan homoszexuális ízû rendõrszerkó elõtt. Éljenek a mélyen leértékelt kényszerintézkedések!

Az adóhivatal vagy aggódik a T-Com csökkenõ vezetékestelefon-állományáért, vagy csak rossz napjuk volt, amikor B.I. mobilon próbálta becserkészni az ügyfélszolgálatot. Mindenesetre azt mondták neki, hogy mobilról nem lehet hívni a szolgáltatást (állítólag floppyt lóbáltak közben), aztán javasolták, hogy vegyen telefonkártyát vagy vezetékes vonalat. Nem vicc. Olvassák!

Értjük mi, hogy Kína a plasztik hazája, voltunk is Kínában, és tényleg. De az azért túlzásnak tûnik, hogy az a cég sem hiszi el a kínaiaknak, hogy a bambuszalátét valóban bambuszból van, aki tõlük veszi a cuccot. Zotmund dacolt, mégis megvette, és pozitív csalódás érte. Haha, hazug magyarok. Sztori lent.

A Homár Zalaegerszeget annak idején, a lenti-zajdai laktanyából a távoli, misztikus „Zeg”-ként imádta, azaz imádta volna, ha a komonisták hagyják hazamenni, de nem hagyták. Azért imádta volna, mert az út – hacsak nem stoppolt az ember - Zegen át vezetett a fõvárosba. Meg azért is, mert egy zegi fiú egyetlen mondatával – „Szopjon le egy puma!” – elviselhetõvé tette a hátralévõ fél évet. Ezen a mitikus földön játszódik kaposvári kosárlabda-fanatikus olvasónk, R. Péter sztorija, amit igazából kedvenc blogunkon, a Cute Overloadon kéne közölni. Mit csinál a helyi sportcsarnok vezetõsége a deszkásokkal, akik betörték a bejárat üvegét? Nem, kedves fõvárosi olvasók, különös módon nem repeszti be az anyjuk homlokcsontját viperával. Hanem azt csinálja, ami alant el van mesélve. Szent Dzunics Braniszláv legyen Önökkel, éljen Zala és Somogy megye!

Talán még van, aki emlészik a BMW öt évvel ezelõtti zseniális húzására, amikor jól csengõ nevû rendezõkkel (pölö John Woo, Tony Scott) gyártatott nyolc mikroakciófilmet Cliwe Owennel a faszagyerek sofõr szerepében. Sajnos már csak Youtube-on vannak fent, de tényleg annyira ütöttek, hogy volt, aki dvd-n is pénzt adott értük. Namost erre reflektál parányit megkésve a Suzuki saját "autós webizódjaival", ahol igazából nem történik semmi és az is Suzukival.

Ez már majdnem olyan, mintha a hamburgerre ráírnák, hogy a fogyasztáshoz nyissa ki a száját, de mégsem. Ricsi találta egy usaiii ruhadarabon:

Küldenék én is egy mókás ruhacimkét. A kép egy farmer szárában található jótanácsokat tartalmazó cimkérõl készült. Mint sejteni lehet, a naci az USA-ból származik. Különösen ajánlom a "change underwear frequently" örökérvényû tanácsot:)

Becsszóra nem lesz több karácsonyi poszt olyan 10-11 hónapig, de ezt még muszáj. Kattila ugyanis megfotózta, milyen az a termék - esetünkben szaloncukor -, amit a hipermarketek élõvilága elõkóstolt:

Karácsonykor díszítjük a fát, amint a szaloncukorhoz érünk felbontunk(?) egy zacskót. Egy darabig nincs is semmi baj, de a csomag alsó részébõl papírfoszlányok és rágott szaloncukor kerül elõ.