Zsolt most megtanulta, hogyan bünteti a T-Com azt, aki még Rohanó Világunkban is esztelenül ragaszkodik a vonalas telefonhoz. Úgy, hogy ha az ügyfél tényleg akarja, akkor többszázezer forintért áshat maga árkot + nem változtathatja meg drága díjcsomagját + úgy kell fizetnie az internetet, hogy nem is használhatja.

Kezdjük egy kis fejtörővel: mire fog panaszkodni Séra Tamás abban a levélben, ami ezzel a pompás mondattal kezdődik? "Ma rájöttem, hogy a túlzott gondolkodás, a sok morfondírozás, meg hogy minden eshetőséget figyelembe veszel vezethet oda, hogy reménytelen helyzetben érzed magad és lemondassz a küzdésről, feladod."

Megoldás és fotók hajtás után.

Bervas most megtanulta, hogy kettőöt és kettőötven között mekkora a különbség. A változékony időjárás ellenére kiszámoltuk: 450 HUF. Ehhez annyit tennénk azért hozzá, hogy akinek fingja sincs, hogy egy teljes áru jegy 230, illetve hogy ebből tíz az sehogyse lehet 2500, az ha nem is érdemli meg, de ne csodálkozzon, ha ruha nélkül érkezik haza. Levél lent.

Talán érdemes lenne gondolkodni, mielőtt az ember idétlen körleveleket küld szét ismerőseinek, mint amit nemrég kaptunk. A levélben Danone-termékek újabb bojkottjára szólítják fel a magyar fogyasztókat, amiért a HírTV szerint bezárt a kekszgyár, Kóka nem segít, nincs többé Pilóta, sem Albert, és különbenis vége-vége-végemindennek. A hír odáig igaz, hogy a Danone ánblokk kiszáll a kekszbizniszből, el is adta az egész részlegét az amcsi Kraftnak. Viszont a gyár az nem zárt be, sőt. Rutinos böngésző ilyenkor beírja a keresőbe, amit kell, és rögtön kiderül, hogy

"A felvásárlás annyiban érinti a Győri Kekszet, hogy a Kraft a teljes üzletágat tervezi megvásárolni, az összes termelőegységgel együtt. Az a lehetőség nem merült fel, hogy bezárnák a gyárat, mivel a Kraft Foods a teljes kekszüzletág megvásárlására tett ajánlatot, a termelőegységekkel, márkákkal, alkalmazottakkal együtt".

Úgyhogy a Homár arra szeretné kérni a kedves alternatív valóságban élő, önhergelő zombikat, mielőtt lerohanják a Danone francia központját, két független forrásból, de legalább egy csoffadt Google-kereséssel bizonyosadjanak meg információjuk hitelességéről. Köszönjük.

Lájtos délutáni összeállításunkból kiderül, hogy a Lidl igazából mélymagyar, az Ikea büféje is aluszik, illetve hány gigahertzes a walkie-talkie:

Sokat szidták szerencsétlen Lidl-t, de amint a mellékelt kép is mutatja náluk jobban semelyik üzletlánc nem ismeri a magyar embert! Zsolt

Volt egy vicces történetünk június végén, ahol a T-Online westendbeli ügyfélszolgálatának sehogyansem sikerült egy előfizetést átiratnia. Azóta naiv ügyfél már upc-s, mi viszont még adósak vagyunk a sztori végével:

Arról értesítenélek, hogy mi történt T-* ügyben. Az első, aki kapcsolatba lépett velem, az még a telefonhívások kapcsán kért visszahívás volt, a megbeszélt időpontban, udvariasan, bocsánatot is kért, és sajnálta, hogy nem tud tenni semmit. A második egy, a T-* (azt hiszem) kebelén működő titkos cimborám, aki elárulta, hogy van egy még titkosabb, félkatonai ügyfélelégedettségvizsgáló kommandójuk, és ha nincs eredmény, majd azokat zargatja.

Küzd bennünk a pucér emberek látványától irtózó volt piarista kisrák az ultraliberális fogyasztásigenlő páncélossl, így képtelenek vagyunk eldönteni, hogy rossz-e, ha egy hipermarket rendészeti eszközökkel akadályozza meg a félmeztelen férfiak behatolását.

Szevasz Homár!

Megszokott, ha egy elit szórakozóhelyen vagy a görög meteorákban nem engednek be rövidnadrágban, de hogy egy hipermarket is megszabja az öltözködésemet, az meglepett. Történtugyanis.

Ódzkodnánk a kommentálástól, hch küldte, köszönjük.

Magyaralázás again. Hogy megy az, ha egy EU-polgár magyar ember átlagos munkavállalóként átlagos munkát akar vállalni az EU káposztaszagú szülőanyjánál? Nem fogják kitalálni: káosz, egymásnak és önmaguknak ellentmondó hivatalok, szemétség és pornó. Olvassák alant Molnár Viktor németországi kálváriáját, ami elképesztően hosszú, de igen tanulságos, az ékezetek hiányának ellenére.

Alant következik Stöcki "Közveszélyes Munkakerülő" Kolléga csodálatos képriportja a kínaiak nagy szemfényvesztéséről.

Az előzményeket – amiben azon magyarázkodnék, hogy valójában normális emberekkel vagyok körülvéve – kihagyva hadd kezdjem a sztorit a puszta tényekkel: a nejem kinyomható szemű műanyagfigurás tollat akart venni a főnökének, de mivel toll nem volt, inkább engem lepett meg két játékdinoszaurusszal. A megfelelő kiskereskedésben a „NÖVÖ ÁLLATOK” felirat hívta fel jobbik felem figyelmét a csomagoláson már „hízós kisállatokként” emlegetett lényekre: