Gábor a sátáni hamu miatt itthonragadtak halmazáig jutott Egyiptom helyett a Kartago Toursszal. Péntek este törölték a járatát, hétfőn pedig délelőtt szóltak neki, hogy délben indul a gépe:

16-án kellett volna elutaznunk az egyiptomi Hurghadara a kartago toursszal, este 19:45 kor. Délelőtt felhívtak telefonon hogy ha lehetséges  17-ig menjunk ki a reptérre talán sikerül még felszállnia a repülőgépünknek. Ott közölték velünk hogy a vulkánkitörés miatt nem indul a gép. Megkérdeztem az ott jelenlévő Kartago Toursnak valamilyen ügyvezető igazgatóját hogy mi történik ha csak pár nap mulva indulhat a gép. Mi lesz az elveszett napokkal azt kifizetik-e illetve lehet e hosszabítást kérni persze díj ellenében hiszen 3-4 nap üdülésre kevés. Válasza nem volt, vis majorra hivatkozott.

Világos, hogy a vulkánkitörés vis maiornak számít, és hogy egy utazási irodától nem várható el, hogy napokig fizesse egy rakás utas kinttartózkodását. Egy visszatérő ügyfélkörre alapozó, neves irodától viszont bőven elvárható, hogy legalább segítsen a bajba jutott ügyfeleinek. Zsuzsa azt állítja, hogy az Aeroviva nemhogy nem segített, de kicsinyes módon ki is használja az utasok szorult helyzetét: miután megbeszélték, hogy az iroda busza 20 ezer forintért elviszi a társaságot Müchenig, az Aeroviva 30 ezerre emelte az árat, amit számla nélkül zsebretett, kizárva az átutlás lehetőségét. Sztori alant:

Az alanti történet tanulsága nekünk az, hogy aki 110 ezer forintot kiperkál előre, az minimum nézze meg az apróbetűt, és legyen tisztában azzal, hogy előleget vagy foglalót fizet. Ebben a cikkben egy ügyvéd elemzi az előleg és a foglaló közötti különbséget. Annyit kapásból kibogarásztunk belőle, hogy olvasónk a foglaló összege miatt, ami itt a teljes vételárnak majdnem fele, talán sikerrel indíthat pert, az ugyanis a vételár 10 százalékára szokott rúgni és a bíróság ilyen esetekben csökkentheti annak összegét. De hátha mégis visszafizetik a matracosok. Kedves Anna, kérjük írjon majd nekünk, ha bármi történt az ügyben!

Nem lehet elégszer ismételgetni a fogyasztói jogainkat, úgyhogy most álljon is itt az utóbbi idők egyik legtudatosabb vásárlójának története. Gábor cipője az első javítás után másodszor is tönkrement, a vásárlástól számított 6 hónapon túl, ezért nem akarták újra megjavítani. Ekkor Gábor előkapta a megfelelő jogszabályt.

Nem botrányos és valószínűleg nem újszerű történet, de sokaknak hasznos lehet (újra) elolvasni. Az Arena Pláza Humanic üzletében vettem egy félcipőt, aminek 3 hónap után levált a talpa. Visszavittem, kijavították, újabb bő 3 hónap múlva ismét használhatatlanná vált. Ezúttal már nem akarták javításra átvenni, mondván, hogy túl vagyunk a hat hónapos határidőn. Az üzletvezető felajánlotta, hogy elküldi bevizsgáltatni, ha akarjuk, de mi a Ptk. vonatkozó részére hivatkozva ezt nem fogadtuk el:

Milán szerint a 137-es busz a város legnonszenszebb járata, pláne amióta bevezették az első ajtós felszállást. Ennek a rendszernek és egy lerobbanó busznak köszönhető, hogy legutóbb 1 óra alatt tette meg a 15 perces utat. De tényleg, ha két ellenőr is van a buszon, miért a sofőrnek kell átnézni a jegyeket?

Az a helyzet, hogy ideiglenesen Óbudára kell járnom dolgozni hetente egyszer, így pedig módomban állt utazni a szenzációs 137-es busszal. Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a járat a legnagyobb nókomment amin valaha utaztam, kb egysávos hegyi utakon közlekedik és 3 végállomása van, így hogyismondjam elég érdekes a vele való közlekedés. No de sebaj, ezt is meg lehet szokni, bár Hűvösvölgyön túlról odáig kibumlizni nem egy leányálom…

Sok baj van ezekkel az izlandiakkal mostanában, szinte évente kirobbantanak valami válságot. A hülye vulkán miatt külföldön ragadt honfitársaink a jelek szerint hamarosan hazatérhetnek, bár azt nem tudni, milyen sorrendben pótolják az elmúlt napok kiesését:

En szerencsere nem szivtam meg nagyon, mivel ceges uton vagyok, es igy a koltsegeimet fedezik. Szombaton kellett volna hazautaznom, meg mindig Svajcban vagyok, ahol naprol napra torlik az osszes indulast. A legutobbi info, hogy ma este 8-ig toroltek minden jaratot, de valoszinu tovabb fogjak (Swissair). Ugyancsak szerencse, hogy mar ki sem mentem a repterre, es mar penteken foglaltam szallast szombattol par ejszakara a biztonsag kedveert. Viszont most, hogy probalok mas modszert talalni a hazautra, belefutottam nehany erdekes dologba.

Igaza van Andreának, a lapok eddig alig írtak azokról a tízezerekről, akik önhibájukon kívül éppen a vulkánkitörés után repültek volna. A törölt járatok miatt óriási a káosz, a Homár egy barátja a méregdrága Japánban rekedt, ahol egyes légitársaságok biztosítanak szállást, mások meg nem, a MÁV és az egyéb vasúttársaságok sincsenek a helyzet magaslatán. Igyekszünk minél többet megtudni a jogi hátééről, a repülős/nemrepülős élményeket "vulkan" subjekttel kérnénk szépen a kiadóba. Alant Andrea levele:

Értelmetlen postai lopások sorozatunk mai szenvedő alanya Buxy, akinek ajánlott levélben küldött volna egy ismerőse egy kicsi, kereskedelmileg értéktelen, kézzel készült ajándékot. A boríték azonban nagy késéssel, és egy csinos, egyáltalán nem véletlen hasadásnak kinézű lukkal az oldalán futott be, sünitlenítve. Reméljük, nem egy perverz postás kezébe került! Sztori alant.

A Lidl típusú olcsó szupermarketek egyik bájos vonása, hogy mindig árulnak pár teljesen értelmetlen, de mélyen leértékelt szerszámot. A sör és a pulykasonka mellé bármikor beugorhat egy jutányos forrasztópáka, vagy napelemes, magától úszkáló műkacsa. JamiCot a fent látható cucc varázsolta el. A játék annyi, hogy legördítés előtt meg lehet tippelni, mire szolgál a kegyetlen plasztikizé.

Béla szinte unikum a Homáron, mert nem örjöng, sőt világosan leírja, hogy az édesanyja hibázott, amiért nem tudta, hogy 90 százalékos kedvezményes jegyet csak másodosztályra lehet venni. Meg is lett a böjtje, mert egy 6200 forintos jegy helyett nem 620 hanem 1740-et fizetett. Béla nem az összeget vitatja, hanem azt, hogy a tételeket miért nem írják rá a jegyre, hogy a nyugdíjasszelvényre miért nem fért rá még egy figyelmeztetés, és hogy a pénztáros miért nem tudott odaszólni, hogy első osztályon a jegy háromszor annyiba fog kerülni. Kifejezetten örülök neki, hogy a Homáron ezúttal nem egy alapellátásért - "adja oda a jegyet a pénz ellenében és ne fusson el vele" - könyörög valaki, hanem tovább lép, és segítőkészséget vár az állami mamuttól. Na persze hiába, de az igény legalább létezik, ez is valami.