A Telenornak néha megoldhatatlan feladatot jelent kicserélni egy javíthatatlan telefont. Nincs ez máshogy a gyárilag hibás készülékekkel sem:

Kellett egy telefon a családban, ezért mivel lejártak a hűségszerződések a Telenornál, gondoltuk veszünk egy akciós készüléket. Ki is nézte a kis hölgy a családban, majd eldöntötte Nokia 7230 Pink. Gondoltam, ha már van Telenor online + netshop meg minden, kipróbáljuk. Megrendeltem, kihozták, aláírtam, futár elment. Telefon kibont, feltölt, sim kártya bele, kipróbál. Már gondoltam, hiszen itt minden jó, gyors kényelmes ügyintézés, végre valami jó hír a svájci frank árfolyama mellett. :-( Azonban a telefonnak nem jó a kamera része, előnézeti kép nincs, SD kártyát kb. 5 perc alatt megnyitja, de képet nézni azt már nem lehet. Itt még nem gondoltam, hogy lehet, hogy egy Forsythe Saga-t fog elindulni. Sajnos az ügyfélszolgálattal történt többszöri beszélgetés után ez az érzésem.

A gyerekekkel csak a baj van. Mindenbe belemásznak, mindent letörnek, és közben még mindenféle artikulálatlan hangot is kiadnak. A modellkiállítók rémei. De a szüleik is, akik ezt hagyják, vagy esetleg épp ők próbálják a gyerekre kenni a pusztítást. A Vasúttörténeti Park gyerekolajozása egy másik szemszögből:

A szülői leírást olvasva bizony nekem is lett pár észrevételem a témában, amit nem commentként szerettem volna megírni. A vasúttörténeti park kétségtelenül már jó ideje komoly anomálian a magyar modellezés történetében, ugyanakkor sokminden elmondható róluk de az nem, hogy szándékosan zsiroznák a gyerekeket.

Valószínűleg csak unatkozott a biztonsági őr és nem egy 90-es évekbeli időutazó térítette el Ádámot a győri Sparból, amiért fejhallgató volt nála:

Eléggé furcsa dolgot tapasztaltam a győri Interspar üzletben. A minap szerettem volna bemenni a barátnőmmel üdítőt vásárolni, mire a bejáratnál közölte a biztonsági őr, hogy nem mehetek be az üzletbe. Ezen eléggé meglepődtem mivel semmi olyan dolog nem volt nálam ami miatt ne lehetett volna beengedni. Megkérdeztem, hogy mégis miért nem mehetek be, mire azt a választ kaptam, hogy a fejhallgatóm végett.

Tavaly óta már nem preferált fizetési mód az átutalás a CIB-nél, hanem a csekkes befizetést büntetik alkalmanként 300 forinttal. Zoltán elkövette azt a hibát, hogy néhány alkalommal utalás helyett csekken fizette be törlesztőrészletét, amivel bekerült a "fizetés módja miatt" lehúzottak halmazába:

Az alábbi problémába futottam bele és egyenlőre még nem látom a kiutat. Közel 5 éve fizetem felvett hitelem törlesztőrészletét teljes pontossággal, általában átutalással, de nagyon ritkán évente egyszer vagy ritkábban csekken.

Sajátos mikropayment rendszert vezet be a Sziget. Idén már három fesztiváljukon (Volt, Balatons Sound és Sziget) lesz kizárólagos fizetőeszköz a házi gyártású fesztiválkártya. Ez elsősorban arra jó, hogy ne tudjanak lopni tőlük az alkalmazottak. Illetve a kocsmák/giroszosok se nagyon fognak tudnak trükközni, minthogy lesz egy halom virtuális zsetonjuk, amit könnyen öszevethetnek a Szigettől elvileg kizárólagosan vásárolt javakkal, és ha nem egyezik, egyszerűen nem váltják be nekik.

De persze hivatalosan a fesztiválozóknak lesz jó, mert nem fogják hajnalonként részegen szétszórni a sárban az összeragadt papírpénzeiket. Viszont ha a fesztiválok végeztével, részegen hazafelé tántorogva, szétizzadva, esetleg huggyáázva nincs kedvük végigállni egy ugyanolyan vagy még durvább sort, mint amikor bejöttek, bebukják a maradék zsetont. Merthogy a következő fesztiválon, bár ugyanolyan kártyák lesznek, ami rajta volt, az már nem lesz pénz:

Kevés közhelyesebb baleset van, mint a hűtőben penészedő lekvár, nem túl nehéz előállítani szinte bármilyen márkával. Parkernek azonban sikerült 35 üveg Univer-lekvárt bepenészesítenie, ami területi rekord, ráadásul mindet 3-4 nappal kinyitásuk után. Az Univer már válaszolt is neki: bár kevés cukor van a lekvárjaikban, még hűtés nélkül is túl kellene élniük egy hetet:

Az Univer Kecskeméti termékét érő kritikát juttattam el néhány hete, ebben a formában a lekvárjukat illető kifogásaimmal:

Bborsi leleplezi a nagy magyar igazságot: mindenki szarik bele mindenbe, és még egy nyomorult összeesküvés sincs. Alig egy év alatt sikerült elérnie, hogy ne a tévesen kiszámított összeget kapja a gyerek után, sőt visszamenőlegesen is kártalanítják. Egyszer talán, mert a fájdalmasan lassú korrekció után újra beindult egy lezártnak tűnt szál:

Azt a tragikomédiába illő történetet szeretném leírni, amit végigéltem a GYÁS-GYED igénylése kapcsán.  Már túl vagyok azon, hogy gyomorgörcsöm legyen, inkább sírhatnékom van ekkora fokú hagyagság, hozzá-nem-értés, az ügyféllel szembeni arrogancia láttán.

Öröm látni, hogy vannak emberek, akik képesek ideoda autókázni a barkácshipermarketek között, hogy érvényesítsék a mindenhol meghirdetett árgaranciát. Már nem volt hiába! A Baumax és a Bausaus között ingázó dcsr75 mindkét helyen megpróbált pénzt visszaszerezni, de csak az egyikben adtak neki:

Észak-pesti barkácsáruházas árgaranciás tapasztalataimat szeretném megosztani veled.  Az árgarancia az elvileg azt jelenti, hogy ha megvettél valami terméket, de azt olcsóbban látod a konkurrenciánál, akkor jóváírják neked a különbözetet, meg még valamit.  Ugye a BAUMAX – BAUHAUS barkácsáruházak fő marketing vonala az árgarancia. Aminek szerintem az lehet a jelentése, hogy „nem járhatsz rosszul kedves vásárló”, „költsd  el a pénzed itt és most nyugodtan kedves vásárló”. Mivel költöztem, ezért mostanában gyakrabban vásároltam illetve jártam ezekben az üzletekben, adott esetben nem kis pénzt elköltve.

Kicsit ingerülten viselik a technikai nehézségeket egy debreceni Shell-kútnál. Naiv ügyfél alig 10 perce még hibátlanul működő kártyvájával sokadjára sem tudott, készpénz viszont nem volt nála. A személyzet erre előbb rendőrt akart hívni, aztán hagyták, hogy egy közeli ATM-ből szerezzen pénzt, ahol szintént működött a kártya:

Történt ugyanis velem a minap, hogy megálltam tankolni a debreceni, Böszörményi úti Shell kútnál. Az autót ügyesen beparkolva a töltő mellé, belenyomtam a kettőezerötöt majd megindultam ezt kifizetni. Az esetek döntő többségében kártyával fizetek; bár ne tettem volna! A szokásos "zpz" (zöld-pinkód-zöld) dumát követve végrehajtottam a nálam szokásos, már lassan tíz éve napi rendszerességgel jól bevált mozdulatokat s jött a boldogító: próbáljam mégegyszer mert a rendszer visszautasította.

Vonatos szerint a Vasúttörténeti Park személyzete már eléggé ki van borulva, hogy a gyerekek mindent összemásznak, ezért az általuk elérhető részeket vastagon bekenték olajjal:

Vasárnap a Vasúttörténeti parkba tettünk látogatást a családdal. Végül is hová vigye az ember a vonatmániás gyerekeit, ha kisvasúton és a Keleti pályaudvaron már járt? A legendásan gyerekgyűlölő személyzet ellenére visszajáró vendégek vagyunk: a gyerekekről simán lepereg, az ötvenezredik nem szabad is, én pedig fapofával tűröm ahogy a szebb napokat látott vasutas bácsi egy megtermett méretű matchbox vonaton ülve szól rám, hogy neveljem már meg a gyerekemet, mert nem ül egyenesen. Az a helyzet, hogy kibékíthetetlen az ellentét közöttük, mivel a gyerekek a létesítményt 'Parkként' használnánk: felülnek, felmásznak, hogy működhet, húzzuk meg - ők viszont a gyerekjátékokat a legszebb magyar múzeumi hagyományokat folytatva kegytárgyként védik az ellenséges látogatóktól. Ez úgy tűnhet, egy véget nem érő harc az üzemeltetők és a gyerekek között, de úgy tűnik, a birodalmi személyzet áttörést ért el az állóháborúban.