Nem mintha nem lenne minden pontgyűjtő-akció ordenáré adatgyűjtés, a legszebb bizonyítéka az egészbe szemből beleszarásnak a Tamás emailjére kapott "válasz". Nem a Supershop ügyfélszolgálatosa írt, csak a robot jelezte vissza, hogy olvasatlanul kitörölték a levelét:

Nem nagy ügy de a napokban levelet írtam a Supershop ügyfélszolgálatának. Azt szerettem volna megkérdezni, hogy miért nem stimmel az általuk küldött pontegyenleg értesítő és a vásárláskor kapott elszámoló cetlin lévő pontok összege. Nem sok pontról van szó de a kiváncsiság hajtott. Az ügyfélszolgálat válasza hamar megérkezett. illetve...... leveleimet mindig úgy küldöm, hogy a rendszer jelezze, elolvasták. ezúttal a rendszer visszaigazolás érkezett meg.

A Homár kedvence a check-in díj fapados légitársaságoknál, amit László is csak úgy tudott volna kikerülni, ha nem száll fel a gépre. Persze nyilván az utazási iroda felejtette el odaadni a házilag kinyomtatandó beszállókártyát. De nem arra vannak a kioszkok, hogy azt kinyomtassák? Vagy az a nem fapadosoknál van? Egyáltalán minek papíron bármi?

A történet tanulságos, egyrészt azért, mert ezzel a találékonysággal még egyetlen fapados társaságnál sem találkoztam, másrészt pedig azért, mert láthatólag arra építenek (értsd a wizzair), hogy úgysem fogom feljelenteni őket, és így mindent visszautasíthatnak. Repülőjegyet vettem Barcelonába, egy spanyol irodán (eDreams) keresztül, amely - esetünkben - a már említett fapados társaság jegyét adta el. A jegyvásárlási folyamat egyik lépéseként megjelent egy extra díjtétel, amely a bank-, poggyász- és a reptéri “check-in” költséget tartalmazta. Ezt egyébként a jegyeladó iroda külön fel is tüntette. A beszállást megelőző jegyellenőrzéskor aztán a wizzair azzal állt elő, hogy bár mi ún. “online check in”-t választottunk, nem hoztuk magunkkal az előzetesen, általunk kinyomtatott beszállókártyát, tehát fizessünk 10 eurót, mert ennek ennyi a költsége. (Azt a részét nem vitatom, hogy ez sok vagy kevés, ennyi.) Amikor mondtuk, hogy minket erről senki korábban nem tájékoztatott, erre vonatkozóan semmilyen kérdést nem kaptunk, akkor csak vonogatták a vállukat, de fizetni kellett.

Minden szerviz trükközik, de nem mindegy, hogy mennyire. Laci ausztriai nyaralása rögtön az indulásnál, Mosonmagyaróvárnál félbeszakadt. A helyi Ford márkaszervizben azt mondták, nem csak a fűtőcső, hanem a vízpumpa is meghalt. Ezt szerencsére nem hitte el, úgyhogy hazaérve mintegy 60 ezer forintot spórolt a történeten bejáratott szervizében:

Megérdemelt nyaralásunkra indultunk a kis Fordommal Budapestről Ausztriába,
de sajnos ezt útközben az autó másképp akarta. Mosonmagyaróvár előtt a fűtéscső megadta magát és a hűtővíz elfolyt a rendszerből. Folyamatosan utántöltöttük a vizet és az okostelefonomnak köszönhetően kerestünk egy helyi szervizet. Itt átküldtek minket a Ford Mosonmagyaróvár szakszervizébe, mivel nekik biztos van alkatrészük. Mivel már kora délután volt, ezért a csövet 5 000 Ft.-ért egy nem odavalóval pótolták ki és árajánlatot adtak. Azt állították, hogy a vízpumpa is tönkrement, mert nyikorog és a javítás csak 2 nap múlva lehetséges.  Összesen az egész művelet az eddigieken felül 77 000 forintba került volna.

Kisgyerekkel nem sétagalopp utazni, főleg, ha menet közben elhagyják a reptéren a babakocsit. FT-ék a harmadik napig bírták a várakozást, aztán vettek egy új kocsit 110 euróért. A negyedik napra meglett az eredeti jármű, közepesen lezúzva kapták vissza. A két káreseményt összesítve 55 euróra értékelte a Malév:

Augusztus elején repülőgéppel mentünk nyaralni. A szokásos úti poggyászok mellett egy babakocsit is magunkkal vittünk, mert gyermekünk 22 hónapos. A landolást követően sajnos nem érkezett meg a kocsi - azt is poggyászként adtuk fel - csak a csomagjaink. Jegyzőkönyvetettük az illetékes helyen, és elmentünk a szállodánkba. Másnap próbáltam érdeklődni telefonon, de sem Budapesten sem a helyi reptéren nem tudtak információt adni az elveszett babakocsiról. A harmadik napon reggel vettünk egy babakocsit - 110 Euro-ért - mert a gyermek mozgatása, napközbeni altatása indokolta. A negyedik nap reggelén a szálloda recepcióján jelezték, hogy éjjel meghozták a reptérről az eredeti babakocsit.

A Homár továbbra sem érti, mitől lesz valakiből kiemelt ügyfél egy telefontársaságnál? Mindenki kapott arany- és platinakártyát nem? Vagy mert flottában sokkal kevesebbet fizet? Mindenesetre az eset magában is felháborító, ha egy újonnan vett telefon miatt 14 alkalommal kell szervizbe fáradni, hogy eljusson a cseréig, amire aztán még 30 napot kell várni.

A történet a következő. Június 21-én vettem egy készüléket, ami sajnos meghibásodott, tehát mint mindenki tette volna, leadtam szervizre. Ez az ügyintézés, igaz hogy négy fordulóban, de gyakorlatilag Július elejétől Augusztus közepéig tartott. Egy SIM kártya csere, két szoftver frissítés és egy akkumulátor csere után sajnos a hiba még mindíg fennállt.

Aki azt gondolta, hogy a válság majd megkíméli az ipari húsfeldolgozás melléktermékeit, az kénytelen lesz átállni kutyakajára. Már a Pick virslije sincs biztonságban!

A gazdasági válság ismét újabb áldozatot követelt. Az általam kedvelt Pick termékeket sem kerüli el. Több csomagnyi virsli között sikeresen kifogtam egy "értékcsökkentett" példányt, amiben a megszokott 4 szál helyett csak 3 volt. Sajnos az ára nem volt kedvezményes.

Talán nem kell ecsetelni, egy online áruházban mennyire hasznosak a valódi humán júzerektől származó értékelések. A Librinél azonban nem ez a szempont, hanem hogy jó színben tűnjenek fel a könyvek. Szerencsére Mooney nekünk is átlőtte véleményét, ami oda nem volt jó, így egy hiánypótlóan retardált, a gyakorikérdéseknél is szórakoztatóbb könyvet ismerhetünk meg, ami a babák első évében próbálja összezavarni az egybites szülőket:

A libri oldalán mód van arra, hogy véleményezzük a könyvet. Úgy tűnik a negatív véleményt nem tűrik. Ezt a könyvet véleményeztem. Az alábbi szavakkal:
------------------------------------------
Idézet a könyvből: "A mobiltelefonomat a gyerekágy fölé helyeztem abban a reményben, hogy a színek érdekelni fogják a gyerekemet, de látszólag nem vette észre. Lehet baj van a látásával?"

László nem ül a babérjain, amíg a kormány megmenti körülöttünk az egész országot, hanem maga is lokális nemzetmentésbe kezdett. A Tescoban találkozott ezzel az 1%-os gyümölcstartalmú folyadékkal, aminek ráadásul a színezőanyaga is káros a gyermekekre.

Tegnap este a Budakeszi TESCO-ban vásárolva megakadt a szemem ezen a kívánatos meggy italon. A kosaramba tettem, aztán tüzetesebben is megtekintettem a részleteket az üveg hátulján. Nem térnék ki különösképpen a szokványos összetevőkre, bár a brilliant fekete BN és a ponceau 4R** (két csillagos !) még engem is meglepett, ami azonban végleg eltérített vásárlási szándékomtól az a következő volt:  Gyümölcstartalom min.: 1%! Vagyis 2 centiliter ebben a termetes palackban. Csak tudnám hogy mérték bele, szemcseppentővel?

Végre jött egy hír, amire a magyar lakosság évek óta vár: a bíróság 3 évre visszamenőleg tisztességtelennek minősítette, és emiatt érvénytelenítette az egyoldalú szerződésmódosításokat, amiket a Partiscum Takarékszövetkezet hozott ügyfelei kárára:

Az ítélőtábla szerint a Partiscum általános szerződési feltételei azért tisztességtelenek, mert lehetőséget adnak arra, hogy a pénzintézet bármikor, saját érdekei szerint módosítsa a hitelszerződéseket, miközben ugyanilyen egyoldalú változtatásra a takarékszövetkezet ügyfeleinek nincs lehetősége. Az ítélőtábla a döntéshozatalkor abból indult ki, hogy magánjogi szerződésekben a jogok és kötelezettségek meghatározásakor a felek egyenjogúak. Az ítélet indoklása szerint a pénzügyi intézmény gazdasági erőpozíciója ellenére jogi értelemben nincs fölérendelve a kölcsönvevőnek, éppen ezért nem erőltethet az utóbbiakra számukra hátrányos feltételeket. A hitelező pénzintézet nem hatóság, az adós pedig nem alárendelt „ügyfél" – olvasható a dokumentumban.

A. elkövette azt a klasszikusnak mondható hibát, hogy nem olvasta végig pontról pontra a 15 oldalas lízingszerződését, mielőtt aláírta volna. Azóta meglepő módon mindenféle címen levont már tőle pénzt az MKB Euroleasing.

Elkövettem azt a súlyos hibát, hogy kiemelt nagyvállalati MKB Bank ügyfélként hallgattam a személyes kapcsolattartónkra és az MKB Euroleasinggel kötöttem lízingszerződést tavaly. Már az elején gyanút kellett volna fognom, amikor kiemelt ügyfélként rosszabb kondíciókat küldtek, mint amit egy sima webes ajánlatadó form ajánlott a használtautó.hu portálon akármilyen mezei halandónak. De rövid tanakodás után végül hajlandóak voltak kijavítani az ajánlatukat egy elfogadhatóra. A szerződési feltételek firtatására közölték, hogy azok teljesen általánosak, de sajnos csak akkor tudják odaadni, amikor amúgy is bejövök aláírni őket. Az aláírás napján mintegy 15 oldal, egészen apró betűs szöveget tettek elém. Megpróbáltam legalább nagyjából értelmezni a szöveget, de mivel kiderült, hogy a számomra nem teljesen világos részekről az ügyintéző hölgynek sincs fogalma sem (vagy legalábbis úgy tesz), végül aláírtam a papírokat. (Gondolván, milliárdos számlaforgalmú MKB ügyfélként majd csak sikerült elsimítani, ha mégis valami gond lenne.) És itt kezdődött a pofátlan, rosszhiszemű és legfőképp pitiáner lehúzások máig tartó sorozata...