Gergely furfangos módszerrel igyekezte átvészelni az atomcunamikatasztrófát Tokióban. A pánikszerű felvásárlás miatt nyilván első nap elfogyott a helyi kálium-jodid-készlet, úgyhogy gondolt egyet, és Magyarországról hozatott magának DHL-lel. 8 nap alatt sikerült:

Lévén hogy elég sok volt a bizonytalan hír és nem akartam sugárzó személyiségemrôl orvosi papírt is kapni, közveltenül a szomorú japán eseményeket követô atompánik kezdetekor (szombat, 03.12) próbáltam Tokióban kálium-jodidhoz jutni. Mivel több üzlet meglátogatása után és két nap elteltével sem jártam sikerrel, ezért úgy döntöttem hogy otthonrol kérek segítséget. Innentôl az események szomorú mederben folytak egészen máig. Ez csak részben a magyarországi DHL-nek köszönhetô, de mivel aki velük kerül kapcsoltba, az valószinûleg úgyis külföldrôl vagy -re akar küldeni valamit, ezért az egész történetet elmesélem.

Az egységes parkolási szisztéma bevezetésének köszönhetően már arra is van esély, hogy két egymás mellett elhelyezett parkolóautomatán is más-más legyen a tarifa:

A Dagály fürdőbe szoktam járni, így március 22-én délelőtt is dobom be az előre kikészített szokásos pénzt az automatába, de a számláló valahogy nem akar eléggé előre menni. Újabb próbálkozás, ugyanaz. A bedobott pénzt jól mutatja, de 200 Ft-ért csak 50 percet ad múltheti 75 helyett. Az órára a hivatalos 160 Ft/óra tarifa van kiírva, de ez 240-nek felel meg. Megpróbálom a szomszédos órát is, az megelégszik óránként 160 Ft-tal.

Váratlan sebességgel forintosítja az aktuális atomparát az Aldi. Mi mással lehetne megnyerni az ökotudatos műzlivásárlókat mint nukleáris alkatrészeket tartalmazó természetes gabonafélékkel? Házilag összeszerelhető atomreaktort adnak a műzli mellé?

A helyes megfejtés pedig eredetiben németül:

Zoli sajnos még azelőtt sikeresnek értékelte órája eladását a Vaterán, hogy a vevő vissszahozta volna, ő pedig visszaadta neki a pénzt. A Vatera ettől függetlenül igényt tart a jutalékra:

Meghirdettem egy órát 35 ezer forintért. Licitált is rá valaki, később átvette a terméket. Rögtön az átvétel után én sikeresnek értékeltem az adásvételt Vaterán. Még aznap jelentkezett a vevő, hogy nem a termékleírásnak megfelelő órát kapta. Kénytelen voltam visszaadni neki a pénzt ő pedig az órát adta vissza. Minderről hivatalos átadás-átvételi jegyzőkönyvet készítettünk. Időközben ezt jeleztem a Vaterának is, hogy nehogy kiszámlázzanak nekem olyanért jutalékot, ami nem történt meg. Átküldtem nekik a jegyzőkönyvet is és következő választ kaptam:

Az ELMŰsöket nem igazán hatja meg, ha az ügyfél szétfagy február derekán, legalább megtanulja az ebadta, hogy az áremelkedéshez szigor is társul. Végül is, a mínuszokban eltöltött éjszakák csak erősítik a testet és a lelket. Köszönjük a törődést.

A történet februári: egészen eddig velük próbáltam meg rendezni a dolgot, úgy 8-10 levélváltásban, de már nem fér el több sz...r a fejemen, úgyhogy hozzátok fordultam. (A háttérhez tartozik, hogy tavaly novemberben költöztem be egy újonnan felújított házba. A legtöbb közművet sikerült is a nevemre íratni, de az Elműnél kudarcot vallottam. A villanyóra egy olyan cég nevén volt, amely már megszűnt, az ügyvezető nem elérhető, ennek ellenére szerették volna az ő aláírását látni az átadás-átvételi jegyzőkönyvön.)

Egyik februári estén arra értem haza, hogy hiába kattintgatok a villanykapcsolóval, nem történik semmi. Miután megnéztem a biztosítékot is, elfogott egy szörnyű gyanú, mely be is igazolódott: a villanyt kikapcsolták.

Vigyázat, a fánk nyomokban szamócalekvárt tartalmazhat!

Nemrégiben elkövettem azt a hibát, hogy hittem a külső megjelenésnek.
Bedőltem a szépen sült fánktészta porcukorba bújtatott csillogásának.
Néhány falat után még reménykedik az ember, hogy majd a másik felében
lesz a lekvár, de idővel be kell látnia, csak hiú remény volt, hogy az
akciós fánkba elfogadható mennyiségű lekvár kerül egy multinál.
A dobozban minden fánkban hasonló mennyiségű lekvár volt. :(

A képek a vásárlás napján készültek. :)

További szép napot:
lekvarzsibbaszto

Poroszos fegyelemmel rotálták a látogatókat a hétvégén szórakoztató programokkal bemutatkozó Skycourt-terminálon. Naiv család kilátogatott Ferihegyre, ahol félóra sorbanállás után egész 45 percet sikerült bent tartózkodniuk, mire bemondták, hogy húzzanak haza, jön a következő turnus. Merthogy papíron 2 órát lehet bent mindenki. De ez csak a helyszínen derül ki. Reméljük, a külföldieknek is kitalálnak valami tréfát majd. Welcome to Hungary:

Tegnap (2011.03.20) férjemmel és a 3,5 éves kislányommal ellátogattunk az „élményterminálra”, azzal a nem titkolt céllal, hogy megnézzük az Alma együttes koncertje mellett a repülőket és persze a terminált is. Az egyszerűség kedvéért úgy készültünk, hogy a koncert után a poronttyal megebédelünk valamelyik étteremben. Az első meglepetés a bejárattól úgy 50 méterre várt, az igen hosszú sor, amely alig haladt, tömve kisgyerekekkel, akik szintén hasonló célzattal jöttek ide.

Teljes a képzavar az osztrákoskodó magyar Kaiser szalámigyárban. A tavaly előtti sikeren felbuzdulva március 15-re idén is felkokárdázták húsipari termékcsaládjukat. Sajnálatos, hogy logójukon Ferenc József király somolyog, aki éppenséggel leverte a szabadságharcot. Csoda, hogy még nem államosították őket büntetésből. Na, majd most:

A március 15-i ünnepnapok után betértem vásárolni a bécsi úti Tescoba. Bár tavaly is láttam valahol, idén is fel bosszantott az a pimaszság és cinizmus, amivel a Tesco illetékesek előre felvágott és -csomagolt "Kaiser" gyártmányú felvágott szalámikra kokárdát raknak Ferenc József képe mellé. Az egyik eladó segítségével kapcsolatba léptem egy magát főnöknek valló fiatalemberrel, és bűnjelként felmutattam neki az egyik ilyen csomagot. Némi tűnődés után vette a lapot, hogy miről van szó, majd azzal védekezett, hogy neki is parancsba adták ilyen árúk árúsítását.