Mclean lejárt MC bankkártyája helyett VISA-t kapott a CIB-től, amiről azonban előtte elfelejtették értesíteni, ezért minden számláját megszüntette cserébe:

Körülbelül 12 éve voltam a CIB Bank ügyfele, és több mint 14 éve már dombor nyomott MasterCard kártyákat használtam, amikor a lakossági folyószámlámhoz tartozó bankkártya lejárt. Elöször meglepett, hogy PIN-kódos levelet is kaptam, mivel a bankkártya cserénél a régi PIN megmarad. A legnagyobb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a bank a cserénél nem a korábbi szerződés szerinti MC Standard kártyát, hanem egy VISA Inspiron-t küldött ki.

Csodálkozásomnak adtam hangot a telefonos ügyfélszolgálaton, mivel ilyen kártyát nem rendeltem, nem kértem, nem akarom használni.... A Call Centeres kolléga elmondta, hogy a banknál megszüntek az MC alapú kártyák, kivéve az MC Goldot.... hmmm aranykártya, éves díj kb 2-3-szorosa a jelenleginek.... megkérdeztem, hogy akkor milyen úton-módon juthatok hozzá a régi kártyámhoz? Sehogy. A bank megszüntette az MC-vel a szerződését? Nem, dehogy, de azok a kártyák már nem igényelhetők. Szuper, de én meg a VISA-t nem igényeltem. Na erre nem tudott mit mondani.

...ha nem törékenyként adják fel a csomagot, derítette ki Z, akinek 20 ezer forintos biztosítással érkező Pioneer cédélejátszóját darabokra zúzták szállítás közben, aztán pedig kilopták belőle az optikát:

Egy különösen arcpirító Magyar Postás történet foglalnék össze röviden. Még tavaly év végén leütöttem Vaterán egy ritka Pioneer CD playert. Az eladó gyűjtő volt, kiemelt szeretettel és odaadással őrizgette a lejátszót, a leütési ár nem volt túlzottan magas, de a termék maga csodás állapotban volt. Az eladáskori állapotot képek, videók is rögzítették.  Az eladó a leütés után példásan csomagolta a terméket: legbelül vékony textil, azon párazáró fóliázás, hullámkarton doboz hullámkarton alátámasztásokkal ellátva, papírral bőségesen bélelve, minden sérülékeny sarkon megerősítve. EMS gyorspostával, könyvelt levélpostai küldeményként küldte, kérésemre 20,000 forint értékbiztosítással.

Amikor megérkezett a CD player, a lejátszó optikája ki volt belőle szakadva. Ez egy fordított mechanikás Pioneer volt, amelynél bezárt állapotban az optika kocsija le van téve a forgórészre, ezért nem érzékeny az ilyen sérülésre. Nyilvánvalóan dobálták, rugdosták a csomagot. A csomag a munkahelyem raktárába érkezett, ahol 24 órás felügyelet és folyamatos kamerás figyelés van, tehát a sérülést nem ott szenvedte el (miután a raktár átvette, kb. 2 órán belül ott voltam egyébként).

A világ legdrágábbra kihozott, de legkevésbé elkészült olimpiáját sikerült Putyinnak összetendereztetnie. Akinek van ideje, végigpörgetheti a külföldi beszámolókat. Ekkora szarhalmot még nem látott a világ! A fenti képen a felirat azt mondja, hogy a használt vécépapírt nem szabad a kagylóba dobni, a mellé telepített kukába kell helyezni.

A Szocsiban "átadott" 9 szállodából 3 egyáltalán nem készült el. A többiben minden szobában hiányzik valami: izzó, lámpa, tévé, függöny, szék, fűtés, meleg víz, légkondi, konyhai berendezések. A zuhanyfüggöny általános hiánycikk. Mindenhol nagy a mocsok, mint ahogy építkezéseken szokott lenni. Van ahol még a lift sem működik, illetve olyan is, ahol eleinte hideg víz sem volt. Ott még ennek a húgynak látszó folyadéknak is örülniük kellett:

Gábor megpróbálta kideríteni, miért nem használható emberi logika szerint a Volánbusz internetes jegyrendelése, de nem sok sikerrel járt:

Szóval most én voltam a Naiv ügyfél, aki a Volánbusz online jegyvásárlási rendszeréből
a) szerettem volna megtudni, honnan is megy busz Veresegyházra,
b) szerettem volna megtudni mibe kerül,
c) szerettem volna jegyet vásárolni, ha lehet.

A rendszer ezek egyikére sem alkalmas.

Imre pozitív történetéből a gonosz Homárnak sikerült negatívat faragnia. Persze örülünk, hogy a Procter and Gamble ügyfélszolgálata készségesen küld pótakksit, de kicsit szomorúak vagyunk, hogy a boltban (?) az összes gyorstöltőből kilopták:

Szeretném megosztani veled egy pozitív tapasztalatomat a P&G ügyfélszolgálatával. Év végén vásároltam egy Duracell gyorstöltőt, mely dobozára rá volt írva, hogy tartalmaz kettő darab AA-s akksit is. Nem néztem meg különösebben a dobozt, de végülis úgy alakult, hogy nem találtam benne őket. Visszamentem a boltba, ahol láttam, hogy az összes csomag ilyen, és úgy gondoltam, ez így már nem a bolt hatásköre lesz.

A homáros sztorikra általában a paranoiás, kétségbeesett optimalizátor kisvállalkozók szoktak a legviccesebben reagálni. Veronika megtalálta azt a példányt, amelyik a Google szoftverboltjában minden egyes negatív értékelésre válaszol:

Annyiszor van olyan érzésem, hogy a magyar vállalatok egyszerűen nem szeretik a fogyasztóikat. Mert hát mit képzel magáról, hogy a pénzéért/figyelméért/adataiért cserébe vannak elvárásai? Valahogy így jártam ma az ország No. 1 arrogáns cukrászával, aki úgy elhajtott a francba, amiért a Google Playen csak 3 csillagot adtam az appjának, hogy nem győztem pislogni.

Bp és családja karácsonyi üdülés címén megtekintette a Medves Hotel felújítási munkálatait, de kiderült, hogy azok még a 70-es években történtek. A felajánlott csereszobákban már nem csak fűtés nem volt, de bútor sem, ezért inkább hazaautóztak:

Kérlek, tedd közzé írásomat minden igaz Homár-olvasó okulására, a szapora trollok gyönyörűségére, amatőr nyelvészeink derültségére, s nem utolsó sorban a Medves Hotel bosszúságára! Mert hát mi más is vezetné tollamat billentyűzetemet, mint a kicsinyes bosszú és az öncélú lejáratás szándéka a Medves Hotellal szemben, ahol családommal merő óvatlanságból kis híján sikerült eltöltenünk pár örömteli és feledhetetlen napot a két ünnep között? Ámde nem olyan fából faragtak minket, hogy ez oly’ egyszerűen megtörténhessen velünk!

Rólam azt kell tudni, hogy egy tanulatlan fráter vagyok, nagyszájú, erőszakos, és az a fajta, aki még a kákán is csomót keres. A feleségem egy hárpia, amikor alszik, ha felébred, akkor pedig sárkány: jaj annak, aki megpróbál csak visszaszólni is neki! Három gyermekem is felnő lassan: egytől egyig mind velejükig romlott, öntörvényű, elkényeztetett, követelőző élősködők. Mindannyian sznobok vagyunk, ugyanakkor zsugoriak és irigyek.

Mint annyiszor, idén karácsony előtt is elhatároztuk, hogy a két ünnep között felkerekedünk és elmegyünk valahova, ahol juszt sem fogjuk magunkat jól érezni! A helyszín lehetőleg távolabb legyen 100 kilométernél, hogy kellően fel tudjuk magunkat spannolni már az odaút során. Az sem árt, ha valami eldugott helyen van, a kiszolgáltatottság érzése ugyanis csodálatosan alkalmas az izgalmak fokozására és szinten tartására. Tarsolyunkban már régóta megvolt a Medves Hotel. Korábbi tapasztalataink alapján, a mátrai vagy bükki panziók és vendégházak után, amiket – valljuk be – könnyebb fikázni, vagy a szlovák és lengyel szállások elképesztően alacsony színvonalú szolgáltatásaival összehasonlítva a Medves azonban nagyobb kihívásnak tűnt. Merjünk nagyot álmodni, úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk!

Cocu megjárta, hogy férjével közös számláját a CIB-nél nyitották, de az ő nevét rá sem írták, így vásárolni sem nagyon tud az interneten:

Maratoni történetemet próbálom emészthető hosszúságúra faragni (ennek sajnos néhány epizód áldozatul esik, és talán kevéssé lehet érzékelni, hogy mekkora energiák árán jutottunk el ebbe a zsákutcába). Férjemmel közös bankszámlát nyitottunk a bankban (változó nagyságú bevételek egyik és másik oldalon, közös kiadások: közös élet, közös ingatlan, közös hitel, közös gyerekek…). Kérdezte az ügyintéző, hogy ki lesz a fő- és ki a társtulajdonos. Mondtuk, hogy senki, egyforma státuszt szeretnénk. Olyan nincs. Mi a gyakorlati különbség? Semmi, csak formalitás. Jó, legyen a férjem.

Első furcsaság volt, hogy én írtam nekik levelet, nevemből képzett e-mail címről, a saját nevemet aláírva, a válaszban mégis a férjemet szólították meg (ők mindig postai levélben válaszolnak). A problémát nem ez jelentette, hanem az, hogy az internetbankban csak a férjem neve jelent meg. Ez egyrészről jelenti azt a kellemetlenséget, hogy akárhányszor utalok, a közleményben valamint e-mailben vagy megjegyzés rovatokban magyarázkodok, hogy azonosíthassanak. És ez nem is mindig sikerül. Többször volt olyan eset, amikor „nem érkezett meg” az utalás, és csak egy idő után, és telefonok, e-mailek árán sikerült fényt deríteni arra, hogy az eltérő név miatt nem tudták azonosítani.

Ki sem kell mozdulnia többet a lakásából, máris dől a pénz. Legalábbis az Allianz Biztosító felé, mert szerintük naiv ügyfél lakásának értéke egy év alatt 1,5 millió forinttal drágult. Tiszta szerencse, hogy nincs infláció, a Tescóban is megint csak 20%-okkal emeltek ezt-azt:

A tavalyi és az idei tájékoztatók összehasonlítása során Tudatos Pénzügyi Fogyasztó örömmel értesülhetett arról, hogy a biztosított lakásának értéke több mint másfél millió – igen 1,5 millió – forinttal nőtt. Tudatos Pénzügyi Fogyasztó tehát egy ingatlanguru, egy befektetési zseni, mert míg Magyarországon a lakóingatlanok árai 10-15%-ot veszítettek értékükből, addig Tudatos Pénzügyi Fogyasztó otthon ülve simán hozott 7% nyereséget a saját lakásán. Ismételt köszönet az Allianz Hungária Zrt.-nek, mert jó érzés ám Soros György és Warren Buffet szintjére emelkedni - 7% -os hasznot ilyen biztonságban, fotelben hátradőlve ők is ritkán érnek el - különösen, mert Tudatos Pénzügyi Fogyasztónak ez a kunszt akkor is megy, ha oda sem figyel. Mi lenne, ha foglalkozna is befektetésekkel?

Gábor bedőlt a klasszikus trükknek, és telefonos zaklatásra belement, hogy 1-2 nap alatt feltöltőkártyásról előfizetésesre váltsák a csomagját. A művelet valahogy félbeszakadt:

A vodafone-nal történt szerződésmódosítási ügyem tapasztalatait osztanám meg, hátha mások okulnak belőle. Történt ugyanis, hogy bár nem szokásom, de meghallgattam egy telefonáló ügynök ajánlatát, amely még tetszett is. Feltöltő kártyás csomagomat  előfizetésesre cseréltem, bár később a sok huzavona miatt megbántam.