
Róbertéket a magyaros vendégszeretet és a német precizitás erős sztereotípiáival szemben egy hirtelen kétszerannyiba kerülő szállás várta Szigetváron. Még jó, hogy a végén elengedtek nekik méltányosságból 800 (igen, nem maradt le sehány nulla, nyolcszázról van szó) forintot. Mi lett volna, ha semmi megértés nincs bennük.
Kedves Homár Blog szerkesztőség!
Az alábbi történetet szeretném megosztani veletek, és az olvasóközönséggel annak bizonyságául, hogy már az írásos szállásfoglalás visszaigazolásnak sem mindig lehet hinni.
Egy családi esemény miatt terveztünk Szigetvárra utazni, és a nagy távolság miatt egy napot megszállni a Baranya megyei városban a párom, a párom édesanyja, a párom testvére, valamint az ő menyasszonya és jómagam, tehát öt fő.



Nem tudom, hogy működik az adategyeztetés a Vateránál, és azt se nagyon értem, hogy miért annyira baromi titkos ennek a folyamata, hogy szerencsétlen kipöccintett vaterás nem tudhat meg az eljárásról semmit. De hogy én nem küldtem volna el ki tudja hova a személyim mindkét oldala után tök önként az adókártyámat és a jogosítványomat is, az hétszentség. 

