
Térhatású tányérmonitor
Elumens/VisionStation

Akinél már kopogott végrehajtó nem létezõ szolgáltatás befizetése miatt, valamennyire sejtheti, mit érez "tibet" fedõnevû Olvasónk. Neki mondjuk rosszabb, hiszen a bíróság másodfokon kötelezte, hogy fizessen a UPC-nek egy olyan elõfizetés után, amit hónapokkal azelõtt felmondott.
Mélységes felháborodásomban ragadtam billentyûzetet, nem is csak a UPC, hanem a magyar királyi jogszolgáltatás ellen kifakadva. Történetünk 1999-ben kezdõdik, mikor az addigi céges elõfizetésünket e-mailen lemondtuk. Ennek ellenére drága szolgáltatónk továbbra is küldte a havi számlákat, 30 napon belüli felmondással fenyegetve arra az esetre, ha nem fizetünk. Tekintettel arra, hogy a szolgáltatást nem vettük igénybe, illetve lemondtuk, nem tettünk eleget fizetési kötelezettségünknek.
Mirõl álmodik a bloggernõ? Moon – aki szerintem amúgy tökre nem házias, viszont technikafetisiszta – küldte a Homárnak ezt a megnyerõ USB-s varrógépet. No nem az áramot kapja USB-csatlakozón keresztül, hanem így köthetjük össze a számítógépünkkel, ha õrültek vagyunk és hímzésmintákat akarunk letölteni. A mintákat a varrógép nagyméretû LCD-érintõképernyõjén ügyes ujjmozdulatokkal módosíthatjuk is, visszaadva valamit a varrás õsi kézmûves jellegébõl. Ha Ön milliárdos, azonnal vegyen egyet a nagyanyjának, az ajánlott fogyasztói ára ugyanis 4700 dollár, vagyis durván 990 ezer forint.
Lehet-e emberiségellenes bûnöket elkötvetni kültéri hirdetéssel? A Homár figyelmét Ági hívta fel az buszmegállókban várakozókat terrorizáló borzalomra:
"Kedves Homár! Nem tudom, hogy van-e neked füled, de ha nincs, csak örülhetsz! Különösen akkor, ha esetleg szoktál járni a Lehel tér környékén. A 133-as busz megállójában lett egy T-Mobilos (igazából T-Online - a Homár )zenélõ plakát, amin én õszintén szólva felháborodtam. Engem csak ne szólítson le egy papírfiú gitárral a kezében, hogy Helló, Baby, és utána ne zenéljen! Nem elég, hogy mindenhol reklámokat kell bámulni, de most már egyéb érzékszerveink sem menekülhetnek."
A nyitott postakihordó autó képeit látva a következõ észrevételt irtam a Posta honlapján található cimre: Ezek a képek miért nincsenek fent a posta honlapján a 'hírek' rovatban? Ezzel miért nem kérkednek? És miért nem kérnek nyilvánosan elnézést az ügyfelektõl, feltüntetve a mulasztásért felelõs 'munkatárs' elocsátásának dátumát, valamint a pórul járt címzettek kártalanításának részleteit?
Üzenetem, mint látják, merõben költõi kérdésekbõl állt, és a hangvétellel is szabadosan bántam, gondolván, hogy ezt úgysem olvassa el senki, vagy ha igen, max nevetnek rajta egy jót. Ehelyett néhány perce a következõ választ kaptam az ügyfélszolgálattól:
Esküszöm, nem fizetnek azért, hogy minden héten benyomjunk egy ótépés sztorit, így is kiszórunk egy csomót, mert annyi van. Attila történetét általános kórképként közöljük, minthogy nagy divatja van mostan a hitelváltásnak:
Egy szép nyári nap az egyik OTP-s fiókban az ügyintézõ hölgy kedvesen rábeszélt, hogy ugyanmár miért nem cserélem már le az avitt B-hitelemet egy személyi kölcsön szerzõdésre, mert a B-hitel úgyis megszûnt, elõbb-utóbb úgyis be kell jönnöm "átváltani" kölcsönszerzõdésre, minek jönnék be kétszer...stb. Belementem. Hát nem kellett volna. A dolog ott lett furcsa, hogy az említett affért követõen két héttel megkaptam az új B-hitelkártyámat. Nocsak, mégsem szûnik meg? Mindegy, gondoltam, úgyis kifizetem az egész tartozást egyösszegben nemsokára, gondoltam én naiv. Október elején be is mentem egy másik OTP fiókba, hogy a személyi kölcsön tartozásom (100.000ft) egyösszegben kifizessem, mert a fene akar még 1 évig 11 ezer forintokat havonta kipengetni. Közölte velem a hölgy, hogy ennek a díja 35.000ft.