A Homár egyre határozottabban érzi a potrohlemezeiben, hogy a legközelebbi menõ ország Ukrajna lesz. Annyira mély a meggyõzõdésünk, hogy kóstolás közben az ukrán menõség jelének vettük, milyen rohadt finom az a zacskó szárított tintalhalcafat, amit Lilitõl kaptunk tesztelésre. Pedig a cucc igazából orosz és Moszkvából repült idáig, hogy ezekben a pillanatokban oldódjon föl a gyomorsavunkban.

Budapest szerencsésen túlélte az augusztus huszadikai önünneplést, a Homár meg végre kiereszthette légcsöveibõl a beszorult levegõt. Egy repülõ sem próbálta lerombolni a Lánchidat, sõt az idén nem sikerült a Miniszterelnöki Hivatal csókosainak felgyújtani a Citadellát, valamint lángoló uszály sem szemkápráztatta a kitódult bennszülötteket és turistákat. Több, mint egymillió, kulturált szórakozásra vágyó egyén tolongott a Duna partjain. Ezt az eseményt használta ki egy élelmes és pofátlan (talán)bróker, aki kárpótlási jegyeket szeretne vásárolni.

Az éppen közszájon forgó márkák gyakran sokasodnak be hirtelen a mörcsandájz-lehetõségek mielõbbi teljes kiaknázása érdekében. A termékek számával növekvõ márkaamortizációs faktor hagyhat kivételeket (lsd. Norbi-minden), de hogy a virágzása delén tovacsusszant Megasztár meddig húzza, azt csak a tv2 tudja. A boltokban megjelent tápszert carne con carne vadászta be:

Tegnapelõtt jött velem szembe (nem is, mert a polcon állt) a Cannabis Hungary Kft. újabb csodája: a Megasztár energy drink. Ezt muszáj megvenni - gondoltam, és 255 forinttal hozzájárultam a Honvéd utcai ABC virágzásához.

A csillivilli egyenmetróállomások fazonigazítása instant támadási felületet biztosított még a laikusoknak is. Persze egy 7,6 milliárdos projekt esetén csak az áll neki szõrszálhasogatni, aki még nem kapott állami megrendelést. Mégis van, akinek szemet szúr a szokásosnál is trehányabban összecsapott munka, Olvasóink közül például Bélának:

Elõször mentem munkába mióta átadták a felújított Batthyány-téri metróállomást. A HÉV-rõl leszállva haladtam a tömeggel és meglepve tapasztaltam, hogy a szokásos tumultus fogadott a mozgólépcsõknél. A tömeg oka, hogy a 4 lépcsõbõl 2 nem üzemelt, az egyik használaton kívüli lépcsõ el is volt barikádozva egy javítást jelzõ kordonnal.

Robotpilótával vezérelt vízalatti gyémántbányász-rendszert mutatott be a Mechtechniek. A DMH 200-S50 segítségével olyan mélységekre fúrhatunk le bármilyen szögben - például Nambia partjainál -, amirõl korábban nem is álmodhattunk. Az 50 méteres eszköz óránként 50 tonna gyémántkavicsot termel ki, szal nem hobbibányászoknak való. A fúrófejhez mindenféle kiegésztõ vehetõ a félautomata öntisztítótól a digitális videorekorderes kábeltévéig vélhetõleg arcátlanul jutányos áron.

Mindenünk a gyerek, akarom mondani: mindenünk a kutya. Ha a szemünk fénye megette a vitamindús, rostos, esetleg grillezett tápszerét, természetes módon kikívánkozik belõle a végeredmény bizonyos idõ elteltével. Ekkor vehetjük hasznát a közterekre kihelyezett kutyapiszokgyûjtõnek, a fejlett Nyugaton kifejlesztett civilizációs vívmánynak. Gazdi letép a tekercsrõl egy zacskót, kézre ráhúzza, majd megfogja a még melegen gõzölgõ produktumot és elhelyezi az erre a célra kialakított, fedõvel ellátott tartályban, imigyen eltüntetve a szaglószerveket irritáló, valamint a városképet elcsúfító kutyagumit. Kiemelt turisztikai övezetrõl lévén szó, javul a magyarság megítélése a külföldiek körében, valamint a bennszülött lakosok komfortérzete is nagymértékben megnövekszik: nem térdig kutyaszarban kell vándorolnunk a Balkánról Ejrópába vezetõ úton.

Hardvereszközt venne, de nem ért hozzá? Elege van a technikai zsargonból, a kimondhatatlan rövidítésekbõl, és az átláthatatlan tesztekbõl? Egyetlen kérdéssel eldönthetõ, bekerül-e a szórakoztató elektronika panoptikumába egy kütyü vagy sem: fut rajta a Doom? Egy kicsiny, de feltörekvõ blog gyûjti szorgosan a klasszikus játék futtatására alkalmas eszközök lajstromát. A todomány kortárs vívmányai (PSP, iPod és Nokia N-Gage QD) mellett olyan neveket találhatunk, mint az Atari Jaguar, a Jornada 820 kéziszámítógép vagy a Kodak DC220 fényképezõgép.

A legmegbizhatóbb szociohekk receptje: végy egy kellõen kisvárost, közöld a lakókkal, hogy kiárusítasz köztük 1000 db eredetileg 1000 dolláros, de négy éve használt Apple-notebookot darabonként 50 dolcsiért (10 ropi), biztosítsd a helyszínt rendõrökkel, nyiss ki két órával hamarabb és nyomd meg a rec-gombot a kamerán.

Énekelje az amerikai himnuszt, tegye a mellére a kezét, közben a másikkal eszegessen szikkadt húscafatot! Az Újvilágban így csinálják, a vadnyugat legkedveltebb csemegéje a beef jerky. Amerika keleti partján is talál az ember cafatot, ha akar, de leginkább Új-Mexikó, Arizona és Nevada vívmánya a napon szárított marha.

Nem véletlen ez, a jerky-történelemtudósok az aranyláz idejére datálják a jerky születését, a tûzõ napnál nem volt ugyanis alkalmasabb tartósítóeszköz akkoriban, az ismeretlen nyugati területekre tartó hosszú úton pedig jól jött a protein szikkasztott formája. Mások szerint már az indiánok is ezen rágódtak.

BKV-ellenõrt gyalázni könnyebb, mint Répássy Róbertet ráugratni egy élethûen megmintázott mûkommunistára, éppen ezért mi sem fogjuk vissza magunkat. Azaz nem mi, hanem olvasónk, Fisherman's Enemy, akinek a Sziget bejárata elõtt az piszkálta a csõrét, hogy a Népszerû Közellenségek közterületen sarcolják meg a mit sem sejtõ külföldieket. Mivel a végén majdnem megverték az ellenõrök, olvasónk szenvedélyesen esett a klaviatúrának. Íme az eredmény:

A történet évrõl évre ismétlõdik. Helyszín Sziget, hév megállóhely. A BKV ellenõrök mindig elfelejtik elolvasni a saját "UTAZÁSI FELTÉTELEK" feliratú táblájukat és egy egész sátornyi ellenõrt küldenek bevetésre az amúgy mindenki által használt közterületre, hogy a népet idegeljék.