Vajon ezt a címet hogy gondolták a rendőrök, az alatta olvasható cikk fényében?

A Homárt a napokban ott csapták fejtoron, ahol a legkevésbé számított rá. Miután az ismerősök körében - including Műtannin és Subba Sándor - szlogenné vált, hogy a város pillanatnyilag legjobb étterme a Csalogány 26, fogtuk magunkat nyolcan, és oda szerveztünk egy vacsorát. Vidám hangulatban, pozitív előítéletektől csöpögve, az előételektől a desszertekig mindent végigrendelve pörgött az este, azzal az egészen furcsa színezéssel, hogy a kiszolgálás elképesztően hanyag, sőt lekezelő, sőt mondok még hosszabbat: kioktató-nevelő-büntető jellegű volt.

Sosem volt dolgunk munkavédelmisekkel, ezért el sem tudjuk képzelni, hogy ezek ennyire hülyék, rosszindulatúak vagy korruptak, az ember persze a harmadikra gondol kapásból, hiszen ingyen minek szemétkedni, de ki tudja. Szóval itt az eset, amikor a felügyelők azonnal feljelentették a bejelentést tevő munkavállalót a főnökénél, akiről a bejelentést feltehetőleg tette. Tamás Gáspár Miklós erre megnyalná mind a tíz szakszervezeti tagkönyvét. Sztori alant.

Egyszerű kis eset lenne, de a hangulatos videófelvétel igazi gyöngyszemmé avatja azt, ahogy Istvánékat otthagyja a vonat a balatonszemesi állomáson. Komplett abszurd dráma: befut a vonat, nulla másodpercnél tartunk, a kis társaság elkezdi hátrafelé tolni a feladásra szánt bringát, közben odakiáltanak a kalauznak, hogy hol a poggyászkocsi, aztán a vonat 29 másodpercnél elindul, és otthagyja őket. Az eset leírása István klaviítúrájából hajtás után.

A magyar marketing történetének egyik legpedálozósabb legmókásabb bocsánatkérő levelét olvashatja el, aki ide kattint, de még ne tegye, röviden elmesélem, mi az ábra. A sztori úgy kezdődött, hogy a Westend egyik biciklitárolójánál egy bringás aktivista a rossz minőségű biciklilakatok veszélyeire figyelmezető szórólapokat rakott volna a parkoló gépekre, amikor jött egy őr, überparaszt módon sértegette, majd elhajtotta. Áron erre klaviatúrát tagadott, és levelet írt a Westendnek, amit kiposztoltak a criticalmass.hu-ra. A válasz, ami nem más, mint Marketinges Tatjana levele Duzzadó Vádlijú Anyeginhez, a bocsánatkérés magasiskolája.

Hajlunk arra, hogy azért építenek nagy alapterületű áruházakat, hogy könnyebb legyen csalni az árakkal. Az a vicces, hogy olyan sokat nem szakíthatnak ebből a nagy láncok, mégis csinálják, talán egyfajta sportból.Legújabb áldozatunk, na nem a Homáré, hanem az Obié - Éva, aki vesztére észrevette, hogy az egyik 399 forintos képkeretért 1499-et fizetett. (Egy jellemző obis vásárlásnál a vevők 90 százaléka nyilván nem szúr ki egy-két ezres többletet). Kálváriája hajtás után olvasható.

Milyen lehet az, amikor összeáll 4-5 prekog, és zenekart alapítanak? Hát olyasmi, mint az ország legjobb nevű rockfesztiválja, ahol elgondolkodtató időpontot találtak az esőnapra. Greggrant levele alant.

Gyevocska anyja kapta eszt a pompás marketinglevelet postán, irigyeljük érte.

A Gokart egy mozdony, és egyik példányát el akarja adni tulajdonosa, itt a hirdetés. És azért minősülne megmentésnek, ha valaki megvásárolná (irányár két és fél millió, nem sok, még 10 ezer euró sincs), mert ha nem lesz vevő, méhtelepen és olvasztóban végzi szegény. Mint a szimpatikus eladó a Homárnak készségesen elmondta, ócskavasként kb. másfél milliót ér, és ő ezzel az árral sem járna rosszul. A mozdonyt a Cserfood nevű nyírlugosi cégtől vette, jelenleg is a vállalat telephelyén van, onnan lehet majd elvinni. A Gokart a cégnél, illetve korábban a Zöldértnél húzogatta a szovjet exportra menő zöldségszállítmányokat, amíg voltak.

Az alábbi sztoriban egyedül az a meglepő, hogy olvasónk, geller, miért vásárolt volna még azután is az ismert budapesti olcsóruha-üzletben, hogy a biztonsági őr effektíve lekurvázta, majd leütést helyezett kilátásba. Kemény az élet, kemények a magyar vásárlónők, de a végén azért geller se bírta a gyűrődést. A remekül elmesélt történet alapján arra gyanakszunk, hogy a bajszos Janinak La Tourette-szindrómája lehet. A Homár eddig egy helyen tapasztalt hasonlót: a Bazilika melletti nagy postán van egy idős őr, egyben óriási paraszt, aki a véletlenül mobiltelefonálásba kezdő kuncsaftokkal elképesztően janis hangvételben szokott ordítozni. Aki nem veszi észre a tiltó táblát, a közeledő mocskos szájú bácsit viszont igen, inkább fogja menekülőre, mert az öregúr kemény, mint egy butikőr.