Úgy tûnik egész iparág épült a paramilitáns háztartásokra, ugyanis befutott a második kamaszosan vidám vécéülõke, ezúttal Krisztiántól:
Fájdalmas székelés címû írásoktokhoz szeretnék hozzátenni annyit hogy én több mint két hónapja fotóztam le egy hasonló ülõkét egy Praktiker áruházban amit csatoltam is, árát nem néztem meg, annyira nem érdekelt:)
A dugás közben/után bekapcsolt webkamerához hasonló technoerotikus toposz a véletlenül lefénymásolt pina esete. Mai elsõ reklámunk holland, és egyszerûségében is a mûfaj ékszere.
Végülis érthetõ, ha vki egy apró, babrálható, mûanyagdarabot eltesz télire, ha azt mondják neki, hogy tömeges visszaváltásával nem csak kevesebbet fordul a szemetesig, de javakhoz is juthat. Pornó Pál így járt:
Nem kenyerem a gyûjtögetés, de néhány karton Soproni sör birtokában (amúgy is ilyet iszom) mégis éltem az alkalommal, és jól nevelt fogyasztó módjára félreraktam a kupakokat a legutóbbi sörbarátos akció hatására (pedig általában megválogatom a barátaimat). Ennek az lett az eredménye, hogy e cég egy nagyfogyasztóval lett kevesebb. A szorgos gyûjtögetés után ugyanis összejött egy 100 ezres értékû kupak-kombó, amely nyereményt akkor buktam el, amikor a kedves telefonos kisasszony a kupakok kódja felöl érdeklõdött.
Hipermarket-hét van, így a legkisebb is számít. F1narf1n egy klasszikus, a gyártó oldalán kezdeményezett kedvezményes túlvásárlási akció legyilkolását dokumentálta az Auchanban:
Nem fûznék sokat a dologhoz a lényeg annyi, hogy a hétvégén a Dunakeszi melletti Auchanban vásároltunk a menyasszonyommal és úgy adódott hogy pont ketchup is kellett. A továbbiakat a képek elmondják helyettem is. Nem vagyok magas a magam kb.180 centijével szemmagasságban mégis az elsõ képen lévõ címke volt a második képen látható ketchup mellett.
A minap akadtam az egyik élelmiszer-multiban erre a fantáziadús nevû tálcás felvágottra. Hol vannak már azok az idõk, amikor "csemege" vagy "paprikás" jelzõvel illettük azokat az önbelükbe töltött darált állatokat, melyekhez nem adagoltak csípõs/erõs paprikát. Új szelek fújnak, új szavak jönnek. Ami nem csípõs, az csípmentes. Csak össze ne keverjük a processzorától megfosztott számítógéppel...
Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy hipermarketben soha ne vegyen húst. Aki az eddigi posztokból nem okult, annak szerencséje lesz, ha csak úgy jár, mint Viktor, aki visszavitte a büdös anyagot és legalább visszakapta a pénzét. De hogy!
A történet egy óbudai hipermarketben zajlott, ahol az árak a földön járnak. Igaz, hogy az árak a földön járnak, ám a vevõszolgálat alkalmazottjai nem biztos. Történt ugyanis, hogy a családnak tatár beefsteaket támadt kedve enni, így vettük a bátorságot, és a hétvégi bevásárláskor betettünk egy jódarab húst a kosarunkba. Az esti pácoláskor, ahogy kivettük a húst a csomagolásból, olyan penetránsan büdös volt, hogy nem lehetett megmaradni a konyhában.
Múlt héten embertelen mennyiségû olvasói levelet halmoztunk fel, ezért most véletlenszerûen emelünk ki ezek közül néhányat. Itt van például Balázs és Ilona levele a Vodafone-nak, amiben részletezik, hogyan vesztek el az ügyfélszolgálat, a pénzügyi- és a behajtási osztály között, amikor elkavarták befizetéseik igazolását, és ezért lekapcsolták kimenõ hívásaikat:
Tisztelt Ügyfélszolgálat!Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a mai nap folyamán felfüggesztették elõfizetéseinket. Sajnálatos módon Behajtási osztályuk nem tudott megfelelõ magyarázattal szolgálni, miért történt meg ez. F. Gábor kollégájuk csak egyfajta információközlésre volt hajlandó, és sajnos kitartó érdeklõdésem és fejtegetésem hatására már-már kiabálva (hangját az átlagos szintnél feljebb emelve) próbálta tudtomra adni, hogy tõle más információt nem fogok kapni, mint amit már többször elmondott. Késõbb ezt feleségemnek is megerõsítette. Sajnos feletteséhez, P. Róberthez sem tudtam kérdésemmel fordulni, hiszen az Õ elérhetõségét F. Úrnak nem volt módjában kiadni.
Miközben a Homár a hazai Tescoval volt elfoglalva, Angliában is pörögtek az események. Három fiatal ugyanis azzal ütötte el az idõt, hogy MTV-s prosztókaszkadõr stílusban körbezúztak egy áruházat. A Youtube-ra kitett - és azóta sajnos le is szedett - mobiltelefonnal rögzített kétperces videóban egyebek közt széfajtókba fejelés, dobozokba vetõdés, tálcával pofánkenés és gyümölcsökkel focizás volt látható.
Beleesett az édesítõszeres dömper a Traubi-szódába, erre mellédobtak egy kevés szárított csótányt, de ekkor még nem tudták, hogy sikerült megalkotni az újkor legundorítóbb csecsemõitalát. Csak késõbb jött az ötlet, hogy a vérlázító, pillanatragasztónak is használható löttyöt palackozni kéne és eladni kisdedeknek.
Egy év Lenti katonáskodás után – ami a rigmus szerint ugyebár helyrebillenti – sosem hittem volna, hogy a kapitalista civil életben valaha újra találkozni fogok a kommunista hadsereg fõ jelszavával, miszerint „nehogymá jól érezzék magukat”. Naná, hogy csápra estem. A gyûlöletes szlogen most vasárnap jutott legutóbb eszembe, ahogy Homár Miriammal (3), Homár Borisszal (4,5) és Imolával (31) lilás ajkakkal dideregtünk a gyógyfürdõnek hazudott esztergomi élménystrand nagymedencéjében.