Ha idegesíti, hogy kollégái folyamatosan a képernyõjét kukkolják, amíg ön az Excel és a szexoldalak között kapcsolgat, ez a tuti. Az egyelõre egyetemi projekt fázisában lévõ fejlesztés a szuperparanoiás számítógépaddiktokat fricskázza igazából, de akár köt(tet)het is magának egy ilyet, aki komolyan gondolja.

Itt egy aranyos-állatos kampány, vérig sértett, közönséges állatkákkal (cica, mókus, giliszta), akik cselesen jól beszólnak a híres sztároknak, mint a boa, a jegesmedve, vagy a púposteve. Cselesen, merthogy ez a torontói állatkert reklámja, úgyhogy csak kamu az utálkozás.

Mókásan hangzó alternatív energiaforrás kutatásáról ír a Treehugger (angolul): több mérnökcsoport is olyan minierõmûvek, vagy legalábbis enegiatermelõ egységek kifejlesztésén dolgozik, amelyek a nagyvárosok tipikus rezgéseit – a gyalogosok lépteinek, az elhaladó autóknak vagy nagyobb jármûveknek a rázkódását – alakítaná át elektromos energiává.

Hatalmas kamu persze az összes, zsebekkel, polcocskákkal, rekeszekkel, mágnescsíkokkal vagy más tartóelemekkel ellátott praktikus csodatartó, ami állítólag egy csapásra megoldja az elvesztõsök problémáit. Hiszen pont azért vagyunk elvesztõsök, mert mire az ajtótól odaérünk a praktikus tartóhoz, már rég fogalmunk sincs, hol a kulcs.

Folytatódik a BKV hangulatos nyári mélyrepülése. Miközben a Nagykörúton sorra szakadoznak a villamosvezetékek, a Homár olvasóinak jelzései alapján áll a bál Aba Botond BKV-vezér és a buszsofõrök között, hogy akkor most ki miatt nem megy a légkondi a járatokon. Aranykoszorús senior levelezõnk, Kopasz Állat pedig minden eddiginél durvább békávés tortúrán ment keresztül: a sofõr nem elég, hogy nem kapcsolta be a légkondit, hanem felcsavarta a fûtést, több mint 30 fokban. A bosch-i rémálom leírása alant olvasható.

Minden idõk legdurvább ügyfélszolgálati párbeszédét sikerült rögzítenie Vincent Ferrarinak, aki a jobb napokat élt AOL-os elõfizetését igyekezett felmondani. Kiderült a csel, azért van még mindig annyi elõfizetõje a gyengélkedõ internetszolgáltatónak, mert 15 percig tart, amíg humán operátorig jut az ügyfélszolgálatra betelefonáló júzer és csak ezután kezdõdik a móka.

Felesleges túlmagyarázni a képet, a lényeg, hogy ezzel a filléres megoldással is lehetett idén Cannesban nyerni. Ha jobban belegondol az ember, elég kicsi az esélye, hogy ez az ajtóra ragasztott pizzafutár-hirdetés a valóságban mûködjön (pl reggel munkábaindulás elõtt becsenget vki), de azért jópofa.

Huh, nem térünk magunkhoz. Minden idõk legfantasztikusabb levelét tartjuk remegõ kezünkben. Maga az eset az nem szórakoztató, inkább mondanánk szomorúan tipikusnak: Naiv Ügyfél gyanútlanul falatozza a szendvicsét, amikor fizikai inzultus éri, de a rendõrség nem segít rajta. No de a körülmények! Ha jól értjük, a levélíró talán kínai származású magyar, akit megtámadott egy afgán. Vagy egyáltalán nem is kínai, az ügy szempontjából ez úgyis mindegy. Persze az is lehet, hogy valaki viccel velünk, de az a gyanúnk, hogy nem. A stílus plasztikussága annyira lenyûgözõ, hogy nem nyúltunk hozzá a szöveghez, jöjjön tehát a szomorú kaland alant!

A következõ levelet kaptuk Boristól: Hello, Én is olvasgatok a wc-n. Boris Elõször arra gondoltunk, visszaírjuk, hogy gratulálunk, de szerencsére megnéztük a csatolt fotót. Ez alapján úgy tûnik, hogy a szövöttcímke-költészet a modern népmûvészetnek még az általunk sejtettnél is izgalmasabb ága.

Szeretünk bámulni a lábunk elé, fõleg hogy annyi van belõle. Ezért a csatornafedeleket is szeretjük. Japánba meg úgyis elmentünk volna, de ez után a felfedezés után – Vomit találta, köszönjük – még inkább. Ki gondolta volna, hogy ebben a mûfajban is a világ újítói közé tartoznak? Lapozgasson és csodálkozzon a Homárral!