Ha már úgy alakult – tök véletlenül – hogy egy ideje minden a szexrõl és a forróságról szól a Homáron, jöjjön egy újabb darab. Ki tudja miért, de az erotikus/pornográf weboldalakon igen erõs a marketing verbális része. Egy újabb példa a jelenségre, Nóri gyûjtésébõl
kedves Homár,
a legviccesebb képzavaros erotikus hirdetést tapasztaltam: " Buda legszebb lábai tárt karokkal várnak :-) "
Üdvözlettel, Nóri
„Kinézek egy jó kis helyet magamnak, király szöszivel szemben, az ablak mellett.” Muhaha. Szegény katolikus egyetemista fiú hetyegni akart, sírás lett a vége. A kánikula ugyanis úgy látszik a közlekedési vállalatok alsó- és középszintû alkalmazottaiból hozza ki a legrosszabbat. Olvasson izzadásról!
A következõ sztorinak nincsenek különösebb tanulságai, hacsak az nem, hogy az élet meg a személyszállítás az még egy leopárdgekkónak sem fenékig tejfel. A magyar taxisok legkomolyabb hiányosságai között eddig sosem soroltuk fel az áltudományos gekkóellenességet, most már igen. Jöjjön tehát Mónika levele a hüllõfóbiás kisiparosról.
A beteg vízisportok rekordsebességgel burjánoznak, és úgy tûnik, hogy a tavalyi Pumpa-bike vs Szumo-csõ párviadalból a felfújhatós vonal az életképesebb. Idén nyáron ugyanis nem elég, hogy légpárnázva arrcal végigcsúszhatnak a Velencei-tavon, de akár a levegõbe is emelkedhetnek.
Ferihegyen a helyzet változatlan, legalábbis a tavalyi életképhez képest, amikor 70 perc alatt léptették be a hazánkba látogatókat. Banderas beszámolója szerint a tulajdonosváltás óta igazából romlott a helyzet, mert õ 90 percet mért (bár ebbe beleszámolta a parkolóból kijutást is).
Alapvetõen privatizációpárti vagyok, mert hiszem, hogy csak a magánvállalatok mûködhetnek hatékonyan és ezeknél elemi érdek a vevõk/ügyfelek minél jobb kiszolgálása. Éppen ezért a sok huhogóval ellenben meg voltam gyõzõdve, hogy nem fog megártani a Budapest Airport-nak a privatizáció. Egészen a mai napig. Történt ugyanis, hogy ki kellett mennem a reptérre egy német kollégáért. A gép a terveknek megfelelõen leszállt 9.06-kor, én pedig szépen vártam, hogy felbukkanjon a jóember a kijáratnál. Ez végül meg is történt 10.03-kor.
A Homár, ha emigrálna, Kínába menne, mert az élelmiszereket és a fogyasztási cikkeket ott vidámra begombázott mérnökök tervezik. A nagyjából (lógó) mell alakú, Cici nevû zselés termékre Dániel bukkant rá. Olvassa el a kinyitás körüli kalandokat, amik végül egy felszabadult mellszívásban kulmináltak. Hajrá Kína, hajrá kínaiak! Levél alant.
Annak, aki nem, látta az Index aktuális vezetõ cikkét: a bátor riporterek speciális hõmérõkkel felszerelkezve tesztelték, tényleg olyan durva-e a helyzet a pesti buszokon, ahogy azt a Homár olvasói annyiszor megírták, például ebben és ebben a postban. Olvassák el, de a poént azért lelõjük: tényleg, sõt.
A lassan, de biztosan közelítõ augusztus 20-ára tekintettel tesszük ki ezt a linket, amit a Boingboingon láttunk: az oldalon praktikus ötleteket meríthet ahhoz, hogyan csináljon használható, sõt ütõs képeket tûzijátékokról. Ha vannak ilyen tervei, bookmarkolja be, aztán vegye elõ augusztus 19-én. Az oldal angol nyelvû, a fenti kép Piero Sierra munkája.
A vébé – a világ egyik legnézettebb médiaeseménye - persze beindítja a nagy reklámozókat és az oldalvizükön haladó kisebb versenyzõket is. A legfrissebb élményünk a szurkolói vizespóló-verseny.
