Új jegyautomatákkal igyekszik összezavarni utasait és alkalmazottait a Volánbusz. A kitartóan próbálkozó Balázs hetek óta vívja szélmalomharcát a XX. század egyik klasszikus vívmányával:
Minden hétvégét vidéken töltök. Pénteken este utazok, és hétfõn hajnalban térek vissza a fõvárosba. Néhány hete a Volánbusz az Árpád hídi buszállomásra jegykiadó automatákat telepített. Mivel a technika gyermekének érzem magam, ezért nagy örömmel fogadtam a fejlesztést. Még örültem is, hogy valakinek feltûnt, hogy idõnként nagy a tömeg, és emiatt sokat kell várni a jegykiadásra, és ezt a problémát ezekkel az automatákkal kívánta orvosolni. Furcsa volt ugyan, hogy a modernnek kinézõ automata mellé egy jó nagy táblát kellet helyezni, amire az állomások kódjai vannak írva, ráadásul eléggé összefolynak ezek a kódok a mellettük levõkkel. Mindenesetre jó ötlet azért, csak látszik, hogy lenne még mit javítani rajta.
Norbert levelébõl kiderül, hogy a nagyobb szolgáltatók pénzügyi osztályai már a robotok kezében vannak. Amúgy mi másért küldözgetnének ilyen összegekrõl csekket?
Meg lehet-e tanulni kínaiul szerencsesütikbõl? Csak csipetnyivel abszurdabb ötlet, mint amit a
Örömteli, ha az embör ismeretlenektõl kap emilt, de némelyik bizony szorongást generál bennünk. Itt vannak például ezek a fránya pénisznagyobbítók mindenféle neves orvosi rendelõktõl, mint pl. a pills87buyit@frgyyyy.com, akik hótbiztos megoldásokat ajánlanak, hatalmas árengedménnyel. A nigériai levelezõpartnerekkel is jóban vagyunk, most éppen egy hercegnõ ajánlotta fel a testi-lelki barátságát, ha némi készpénz befektetésével visszaszerezzük apja vagyonát, hogy osztozkodjunk rajta. Ez nagyon reményteli ügyletnek tûnik, úgyhogy amint meglesz a della, felcuccoljuk a Homárt, oszt évekig Honoluluból tudósítjuk kedves olvasóinkat mindenféle nonstop tömegszexbulikról. A Viagranepperek és hasonszõrû társai viszont elgondolkodtattak (lásd a kilátásba helyezett gruppenpartikat). Úgy érezzük, még szükségünk lehet rá, ezért egy ismerõsünk révén szert tettünk a tablettára. Hát igen, tizenvalahánymillió felhasználó után a Homár halálmegvetõ bátorsággal úgy döntött, hogy az Önök kedvéért teszteli a Viagrát. Mindent az Olvasókért, végül is milyen bajunk lehetne?
Olvasónk, Balázs a hosszú hétvégén felfedezte az utolsó kiegészítõt, amivel luxuslimó rakható össze egy bármelyik közönséges autóból. Elõször rakjuk ki az utasteret türkökkel, hogy nagyobbnak tûnjön. Aztán jöhet a sofõrre a bõrkesztyû, hátra meg a behûtött pezsgõ. Ha minden megvan, már csak a GPS-antenna hiányzik:
Egy jó ketchupos flakon az legalább annyi erõs popkulturális jelenség, mint egy emlékezetes akciófigura. Ez nem egy eget rengetõ felismerés, így mások is rájöttek, például egyik kedvencünk, a figuratervezõ 
Az, hogy a hónaljdezodorok okozta jégkorszak ellenére vidáman kezdjük a foci vébé elõtti utolsó önfeledt konzumhetet, az kizárólag a kanadai Saskatoonban élõ Homár-olvasónak, Árpinak köszönhetjük. Árpi ugyanis vicces levélben mutatta be nekünk a Faxe sör reklámfiguráját, a sörösdobozból korsót varázsoló, homoszexuális vikinget. Ha ilyen izmos combunk lenne, nem pálcaláb, mi is forrónadrágban járnánk. Alant a levél, ekezetek nelkul.