Az ilyen árcédulás trükközések láttán először mindig azt gondolom, hogy ez nem lehet direkt, hiszen miért érné meg pár forintért ennyit izmozni, és hány akciós kupac fér el egy átlagos áruházban. Aztán rá szoktam jönni, hogy milyen sok Tesco van, milyen nagy alapterületen, és mennyi akciós kupac fér el egy átlagos áruházban. Tom a kriptahangulatú Aréna Plázában futott majdnem bele a klasszikus nagy cédula-kis cédula-cselbe.

Világcsúcs! De legalábbis magyar rekord, hogy az ismert barkácsáruház mintegy hazai pályán, a kamu árleszállítós akciók területén nemhogy megverte a Versenyhivatal által folyamatosan milliókra büntetett hipereket, hanem laposra, bucira, gyurcsányistára verte őket. A Bricostore-trükk lényege, hogy nem egyszerűen meghirdetek valamit irtó olcsón, ami persze sosem járt a boltjaimban, hanem utána előrendelés címén kifizettetem az árát a hülye törzsvásárlóimmal, majd nem persze szállítom le nekik az árut. Bravó, a következő fokozat az lehet, hogy overallos szakembereim kimennek a vevő címére, megverik és elveszik a pénztárcáját. Sergeant rekorder sztorija alant. Figyeljenek arra az elemre, hogy Sergeant egy SMS-reklámnak dőlt be, és vonják le a megfelelő következtetést.

Itt már nem babra és tízesekre megy a játék, hanem darabonként egy ezresre akarták legombolni az Aréna plázás Tescóban markn-t. Mondjuk megérdemelte, mert művészfilmet, ráadásul japánt akart olcsón venni. Bruhaha, örüljön, hogy nem verte meg két fehér köpenyes valamelyik sarokban egy iráni bakelitlemezzel. Az egyszerű trükk: 950-et ráírni, kasszánál 1990-et beütni. A sietségre nehéz hivatkozni, hiszen 2 héten át tartott a komiszkodás. Bűnös részletek alant.

Most mit kell úgy pattogni? Hát megrohad az a nyomorult vitamin? Mászkálnak rajta kukacok? Bűzlik, mint a tárgyadomb? Na látod. Hogy mondjuk nem hat? Hát mér vagy olyan biztos benne, hogy ha nem járt le, akkor csinál bármit is? Attól nem érzed magad jobban, hogy 75 százalékkal olcsóbb? Akkor meg? Kekeckedő vásárló, ott lennénk, megfejelnénk, hogy egy kigyúrt Q10 adná a másikat. Az ilyenek miatt nem lehet jó érzéssel árat leszállítani. Köcsögösködő levél hajtás után.

A kiskereskedelem Kohlhaas Mihályainak és Mihálynéinak korában élünk. KT elképesztő igazságkereső hadjáratba kezdet a „Sibrik Miklóson lévő” Penny Marketben, hogy visszaszerezze romlott olasz édességének az árát. Az semmi, hogy nem kapott pénzt, de a végső szívás előtt elképesztő szellemi és fizikai párbajt vívott az üzletvezetővel és a biztonsági őrrel. Extrém hosszú történet, elszántaknak, hajtás után.

Ma úgy látszik megint teszkónap van, ezúttal egy volt teszkós dolgozó hülyefelirat-gyűjteményének legszebb darabjait mutatjuk be, irigykedve. Levél és második kép alant.

hétfő reggel van, így semmi vicces nem jut az eszembe, de úgy érzem, ez elférne a Homárban. A Váci úti Tescóban láttuk csütörtök éjszaka az árversenynek ezt a mérhetetlen túlburjánzását, amikor már a legolcsóbb sem a legolcsóbb.

Ezt írta Haász kolléga, akinek eszerint nem volt világos, hogy a „Legolcsóbb” felirat a szó köznapi értelmében milyen gyakran hazugság a Tescóban. Mondhatni ötletszerűen teszik ki. Amúgy is, ha jól fizetett újságíró létére annyira olcsójános, vegyen merülőforralót. Tényleg, létezik még merülőforraló? Fingunk sincs, többek között a megfelelő bélstruktúra hiányában.

Úgy látszik, nem csak a raklaptemetõkben játszanak "kevesebbet írunk, többet számlázunk" trükkel, hanem kisebb közértekben is. Feri a gödi Penny Marketbe vetõdött és ahelyett, hogy az olcsóságnak örült volna, a blokkját vizsgálta, mint mindenki a pénztár irányában:

Amikor Gödön jöttem keresztül, kiszúrtam egy plakátot, hogy a Penny Marketban 12 kg-os kutya kaját lehet akciósan venni. Gyors fékezés, irány a Penny. Az csak kicsit volt gyanús, hogy a kutya kaja általában 10 vagy 15 kg-os kiszerelésben van, tehát az árat nem tudom összehasonlítani. De mindegy, a kapzsiságom ezen túllendített. Mivel marha éhes voltam, vettem két Boci Napolinit. /Hogy mi a franc az a napolini azt most hagyjuk/. Meg lett a kutyakaja, egybõl kettõt vettem, mert biztos olcsó, ha akciós.

Láttunk mi már falon árgaranciát, de már ott is keményen kellett küzdeni érte. Gusztáv levelébõl kiderül, hogy máshol sem jobb a helyzet:

Sok éves barkácsolós-építkezõs múlttal és 4 évnyi ausztriai munkavállalással a hátam mögött engedjétek meg, hogy azzal kezdjem, hogy mûködik a titokzatos ÁRGARANCIA - nyugaton. A 4 nagyobb barkácsáruházláncból kettõben adnak árgaranciát (ami eleve vicces, de annál jobb nekünk, vásárlóknak). Vettél, vagy vennél valamit, amirõl kiderül: másutt olcsóbb, és ezt valahogy(!) többé-kevésbé hitelt érdemlõen bizonyítani tudod. Lehet az szórólap, prospektus, számla, igazolás, bármi. Ha az ügyfélszolgálatnál kettõnél többen állnak sorban, kijön az irodából még valaki segítõkészen, mosolyogva. Magától értetõdõ természetességgel tölti ki a papírokat és további szép napot kíván, hisz tudja: addíg van munkája, amíg TE, a VEVÕ elégedett vagy, és visszajössz legközelebb is. Ugyanezen áruházláncok hazai lerakatainál sajnos másképp fest a helyzet.

A Homár sem gondolta volna, hogy lesz olyan olvasója, aki a helyi bolti viszonyok miatt visszaszokik a Tescoba. Janónak a délpesti Intersparból lett elege, ami mondjuk nem a sarki fûszeres, viszont van pofájuk a hatezres sajtot tízdekánként 800-ért adni:

Már igazán nem tudom, hogy hová járjak vásárolni… Mivel én Dél-Pesten lakom ezért vásárolni az erzsébeti Intersparba jártam. Hogy miért ide? Mert nem tapasztaltam negatív dolgokat. De az áruház az év eleje óta folyamatos pusztuláson megy keresztül. A bõséges árukészlet már a múlté, üres tátongó pultok. He megkérdezed az eladót, akkor a betanult válasz: "most fogyott el, valószínûleg a hét második felében jön". Van olyan termékük (libazsír májjal), ami így szeptemberben érkezett meg! A legújabb a múlt héten történt velem, amirõl képet is készítettem, hála a technikának.