Ezt írta Falu, és képtelen vagyok bármit is hozzátenni, remélem az olvasó kapva kapott a kivételes alkalmon.
Ezt írta Falu, és képtelen vagyok bármit is hozzátenni, remélem az olvasó kapva kapott a kivételes alkalmon.
Egyszerű kis hagymaügyi posztunk komoly kommenthullámokat kavart, annyira, hogy a levélíró Karcsi ekéző levelet írt, meg elküldte a fenti fotót is. Imádjuk, amikor a szenvedély veszi át a terepet, íme az érintett válasza:
látom, a kommentelők között több az eke, mint amennyi a szegény magyar ugarra, földekre kéne. tedd föl hát ezt a képet, hogy lássák, makói fokhagymánk mely cég által kerül az ó-sünbe, és aki ezek után megkérdőjelezi, tuti, argentín-e a termék, annak küldhetek egy marok hamisított kínai FOGHAGYMÁT. ha fotósoppolni akarnék, akkor meg nem egy szappantartóval készítenék képet, bár ezt is megbuherálhatom.
üdv,
karcsi
Tényleg titokzatos, hogy mi értelme van annak, amit K.V. lefotózott nekünk:
Sok hozzáfűznivalóm nincs a képekhez: fénymásolt Napoleon címkék celluxszal rögzítve, az egri Tescoban. Talán az eredeti leázott? Vagy gyűjti valaki?
K.V.
A fordítógépes használati utasítás örök, megunhatatlan szerelem, könnyen lehet, hogy végül ezt a három szót tetováltatom a mellkasomra, egy nagy, átszúrt szívformába. Legfrissebb darabunk, remélem, megindokolja az érzéseimet. Hassan küldte, a kínai vadcsapásvágót dugóhúzót egy ismerőse kapta ajándékba.
"Éppen a körmeimet lakkoztam, amikor - az egyébként Manhattan márkájú - lakk címkéjére tévedt a szemem, és hát nem kicsit röhögtem fel. :D A kép magáért beszél, no comment." - írta Szudo. Hát nem is csodálkozom a röhögésen, a nyelvtanári vénával megáldott hunglish címke zseniális, instantklasszikus-szagot érzek!
Pif hamar megfejtette a cirill betűs banáncímke rejtélyét: a megoldás az, hogy a Bonanza egy ecuadori banáncég, és Ecuador az orosz banánpiac nagy ellátója, némi túlzással a negyed ország a muszkáknak termel. Itt, a B betűnél megtekinthető az összes cirill betűs bonanzás matrica, igen erős darabok vannak közöttük.
A Homárt alapvetően kicsit sem izgatja, hogy egy termék honnan származik, de büdös brazil zselatinnal sosem találkoztunk, Benke Laci bácsit pedig annyira kedveljük, mint a gyökérkezelést, ezért őszinte érdeklődéssel olvastuk Balember levelét. Tekintettel arra, hogy Laci bácsi milyen merényleteket követ el az úgynevezett magyar konyha ellen, direkt fellélegzés, hogy ezt a gyanús alapanyagot nem rakott szoknyás menyecskékkel bányásztatja, hanem idegenből röpteti ide.
Anyám 2 tojássárgát csorgatott a vájdlingba, aztán a házi malomban őrölt lisztet és monopropilén glikol 1,2-propándiol 1,2-dihidroxipropánt szitált utána, no meg 20 deka kókuszreszeléket. Hogy az olvasók házi receptjeiben nincsen ilyesmi? Hát másmilyen házban laktunk eszerint. Bogyó gyanakvó fogyasztó, ezért még nevetni is képes volt a fenti összetételű kókuszos tekercsen, és az alábbiakat írta:
Valószínűleg a te ízlelőcsápodat is lerohasztaná ez a fantasztikus kókuszos tekercs.
Történt a minap, hogy a kedves főnököm vett egyet. Elolvasta a címkét, majd letépte és az egész a kukában landolt. Mindenesetre fél órát röhögtünk a hozzávalókon. A végén jött a csattanó: "Süteményeink házi recept alapján készülnek." Ha visszaemlékszem, még a drága jó dédnagyanyám se tartott otthon a kredenc tetején yipint.. :)
László olyan varázsszalámit vett a Hülye Márkák Mekkájában, amihez egy nagyon erős hentes vasmarkával úgy gyúrt össze 68 gramm pulykahúst és 66 sertést, hogy abból 100 grammnyi szalámi jött ki, pedig a fűszereket és tartósítókat még bele sem rakta. László levele a probléma ügyes megfejtésével hajtás után.
A másik megoldás, hogy kamuznak a dinnye eredtéről, hadd képzeljük hazainak, miközben igazából digó származású. A felháborodástól remeg a kezünkben a macskaszalonna! MurciComp sztorija alant.