Persze elképzelhető, hogy ez is csak egy helyi jelenség, mindenesetre Miklós szerint a XX. kerületben ritkán sikerül a postásoknak normálisan kézbesíteni bármilyen méretű csomagot:

Másolatban küldöm a szerkesztett levelet (nevem, címem kiveszem belőle), talán megér egy postot. Posta-post :-)  Az eredetit a posta kapta, kíváncsi vagyok, lesz-e fejlemény. Tippem van mondjuk :-)

---------- Forwarded message ----------
Tisztelt Ügyfélszolgálat!
 
XY vagyok, Budapest XX. kerületi lakos. Nyáron költöztem a kerületbe, az XYZ utcába. Beköltözés után az első teendőim között volt, hogy új postaládát szereljek fel, mivel sűrűn kapok nem csak leveleket, hanem kisebb csomagokat is. Ennek ellenére felvázolnám, hogy eddig hogyan sikerült (illetve nem sikerült) küldeményeimhez hozzájutni.

Pocakos nő, véradó férfi, érzéketlen, de kényszeresen tegeződő multi, mi kell még? A véradás miatt őszi légyként konzumáló András és terhes felesége egy leértékelt íróasztal formájában vették hátukra a konzumkeresztet. Egy információs tábla eltérő értelmezése miatt ott álltak zárás előtt percekkel, és nekik kellett volna szétszedniük a bútort ott helyben, amire nem érezték magukat fizikailag képesnek. Végkimerülős sztori alant.

Végre nem csak a királyi postát lehet szapulni, arra már úgyis van egy zsírúj blog. Úgy tűnik a UPS magyar végén is előfordulnak komolyabb koordinációs kihívások. Például, hogy a német címzésű misztikus "Kocskemét" nevű város telefonos segítség nélkül is visszafejthető, viszont csak egy telefonba kerülne kideríteni, mikor van otthon a t. megrendelő. Érthetetlen továbbá, miért akarják elvámoltatni a vámmentes cuccokat és miért adják oda a szomszédnak a csomagot. Alább két történet olvasható Szaptól és kecsaptól:

A dolog úgy kezdődött hogy én balga az ebay-n rendeltem immár sokadszorra magam és családom számára hasznos dolgokat. Ez már visszamenőleg sok éve minden különösebb probléma nélkül működött. A németországi eladóval történt egyeztetés után átutaltam részére a vételárat plusz a szállítási költséget, ezután türelmesen vártam. Kb tíz nap után kezdett a dolog gyanús lenni ezért ismételten az eladóhoz fordultam hogy mit tud a küldeményről. Ő közölte velem hogy már másnap feladta részemre az árut és tudatta a szállítólevél számát. Ennek ismeretében utánanéztem a neten és láttam hogy a csomagom már több mint egy hete a UPS vecsési raktárában van. Az is kiderült hogy nyomoznak a címzett után mert Magyarországon nem találják Kocskemét nevű helyet.

A Homár-közösség pécsi szeletének segítségét szeretnénk kérni. XXX barátunk - a hóhér érti miért, de neve elhallgatását kérte - jó ideje a lens.hu kontaktlencseküldő online vállalkozás elégedett kuncsaftja. A mailjeire szinte azonnal vissza szoktak jelezni és hamar küldik az árut. Most azonban egy hete, a vételár átutalása után eltűntek, hívásra-levélre nem válaszolnak, XXX aggódni kezdett. Aki ma délután vagy kedd reggel meg tudja nézni, hogy vajon füstölgő kráter áll-e a bolt helyén az Ybl utcában (7633 Ybl utca 7/2), léci tegye meg, aztán dobjon egy levelet. Ha durva a látvány, fotóval. Előre is köszönjük a kontaktosok nevében.

A Pizza Hut sem alszik, az ügyfélszolgálatát bíráló poszt után azon nyomban megkeresett minket - jobban mondva a panaszos pizzarendelőt - az alábbi levéllel, bár úgy tűnik az a rész, hogy "Megjegyzem, egy nővel szemben voltak ennyire nagylegények…" nem egészen volt egyértelmű számukra.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Szeretnénk Önnel felvenni a kapcsolatot és személyesen elnézést kérni Öntől a történtekért, egyik éttermünkben amennyiben ez megfelel Önnek.
Várjuk válaszát!

Üdvözlettel:

Pizza Hut

Levélírónk régóta dolgozik telefonos ügyfélszolgálaton, így szerinte biztonsággal ismer fel hangokat. Egy nap a telefonja rakoncátlankodni kezd, ezért az diszpécser azt hiszi, csak szórakoznak vele. Névtelen visszahívásról, leparasztozásról, meghazudtolásról szól a ma reggel.

A tegnapi napon, délelőtt felhívtam a Pizza Hut központi számát, mert nem vagyok sikeres és onnan szerettem volna pizzát rendelni. Felhívtam a megadott 333-3333-as számot. Bejelentkezett egy férfihang, a nevét nem értettem. Sebaj, miért lenne ez gond, futott át gyorsan az agyamon. Ezután elkezdett recsegni a vonal (Vodafone, gratulálok! De ez már egy másik történet…), úgyhogy belehallóztam a telefonba, hogy meggyőződjem él-e még a vonal, mire szintén egy hallózás volt az operátor részéről a reakció. Ebben a pillanatban megszakadt a vonal.

Egy fekete-szürkében tartott, az Index gazdasági rovatába író Magdinak címzett, titokzatos okból angol nyelvű levélből tudtuk meg, hogy lehúzta a rolót Geszti "Farosszéria" Péter csajának, Ditz Editnek az egyik vendéglátós cége, a Tuk-tuk. A linkre kattintva kiderül, hogy nem kamu levél volt. A jól kinéző, színes csomagolásáról és mikroadagjairól ismert vállalkozás ázsiai kajákat szállított házhoz, március elsejéig, sajnos nem tuk-tukon. Geszti nyilvánvaló hozzájárulása a bukáshoz az étlap címei voltak. Kicsi, borzongató válogatás: KIVÁLOGAT TUK A WALK, ELHOZ TUK THE BEST, MEGALKOT TUK A WOK, nem beszélve az olyan kajakategóriákról, mint MÁS TÉSZTA, MEGY A RIZSA és a KACSA, SZÁRNYAS 2.0. A Tuk-tuk betépve néha jó ötletnek tűnt, a kajakicsomagolás világszínvonalú érzés volt, a megevés kevésbé. A brand állítólag nem tűnik el teljesen, partiszervizt vállalnak és szeptemberre hipermarketes megjelenést ígérnek. Mármint nem éttermet, hanem ételeket, már ha jól értetem, mit jelent a "szűkebb szortiment".

A csomagolásra írtak szerint ugyanis ahhoz, hogy ledolgozzunk egy sornyi (vagyis három kiskockányi) csokit, 157 órányit kell úsznunk folyamatosan. Majdnem egy hét. Ehhez képest mit számít az az egy nap, amit szökőév extraként 2008-hoz csapott a Hamburgerfutár? Teodoru konzumsztorijai alant.

A JokerFood étlapkategorizáló felelőse olvasónk levele szerint szőrösen szereti a disznóhúst. Nem vitatjuk más emberek és homárok ízlését, mindenki ott szereti a szőrt ahol akarja, de azért mi nem szertnék torokba rakadt szőrszálakat felkrákogni az ebédünk után. Bőrkét meg főleg nem.

Ebben a megdöbbentő látványban ma - 2008. 02. 26. - volt részem, nem sokkal az után, hogy az ebédem felét már elfogyasztottam. Azt, hogy ez a nem kicsit undorító, 3×1,5 cm-es, szőrös sertésbőr - ami ebből adódóan nem akarom megtudni a higiénia mely lépcsőfokán áll - az ebédemben tartózkodott, egy kedves hazai ételszállító cégnek köszönhetem, mely a mai nappal biztosan vesztett egy ügyfelet.

Mindenki ott ügyeskedik ahol tud. A kaller zsebre árulja a jegyet, az ellenőr és a rendőr eltekint a büntetéstől ha tudsz más megoldást, az orvos elfogadja a borítékot, a titkárnő viszi haza a golyóstollat, na de mit csináljon a szerencsétlen pizzafutár? Mégsem eheti le a pepperónit a pizzádról.

Kedves Homár!

Gondolom, te nem szoktál pizzát enni, ezért elmondom neked, hogy a pizzarendelés hogyan szokott zajlani. Az ember megrendeli a pizzát, azt a pizzafutár kihozza, te kifizeted, majd megeszed (ez utóbbi lépés opcionális). Normál esetben itt vége a történetnek, nálunk azonban volt némi utójáték (ez állítólag fontos, mi itt eltekintettünk volna tőle). Felfedeztük, hogy eltűnt a ház újságtartója a postaládák elől. Nem nagy ügy, de minket mégis érdekelt, hogy vajon ki lehetett.