Mindig is utáltam a strandokat. Undorító tömeg, szétklórozott víz, gusztustalan kaja és még szerencséje van az embernek, ha nem vonyít folyamatosan valami szar kereskedelmi rádió. A kertben lehetne barnulni, de szabadtér híján sem kell feladni a pancsolás luxusát, ha elég nagy hozzá a nappalink, és veszünk egy felfújható medencét.
Eddig méltatlanul kevés szó esett a Homáron a háziállatokról, pedig az igazi fogyasztó egy kutyára vagy degura többet tud költeni, mint a gyerekére. És van-e értelmetlenebb luxuscikk bárminél, ami kutyának készült? Aki ugye egész jól megvan meztelenül egy darab rothadó hallal, amibõl enni is tud meg bele tud hemperegni. Nyilvánvaló tehát, hogy a kutyafelszerelések kizárólag a gazdának okoznak örömet, sajnos ritkán szexuálisat.
Önnek is feláll arra a gondolatra, hogy egy nagy gép összecsap egy kicsivel? Mi robotpornósok vagyunk, de talán másoknak is közel akkora élmény egy Suzuki személygépkocsi által megtámadott Nokia mobiltelefont látni, mint nekünk. Igaz, a mi elõnyünk az, hogy a saját vezérigazgatónké volt a vesztes fél.
Igen, pontosan ide jutott a világ. Amíg egyre türelmetlenebbül várjuk az implantként beépíthetõ szórakoztató nanoelektronikai termékeket, heccbõl asszimilálhatjuk csajunkat a Dokk-bícs közönségébe ezzel a
A nemzeti identitás könnyen szintetizálható. Gondoljunk csak az Amerikába szakadt német rendezõkre, akik ontják magukból a nemzettudattól dagadó katasztrófafilmeket. A jelenséget kiválóan illusztrálja T baba Váci utcai gyûjtése:
Lehet, hogy ez az utolsó bejegyzés a Tékozló Homáron, ugyanis függõk lettünk egy perc alatt. Van egy új kedvenc játékunk és soha többé nem akarunk dolgozni. Az elõbb hozta be Keki és azóta mindenki egy asztal körül tolong és hüvelykujjra melegít. A játék a fordulatszámlálós pörgettyû, amit a legmókásabb nevû tervezõcsapat - Olti, Benedek, Seger és Fuhrer - tervezett, tökéletesre.
Álmos napnak indult 1919. augusztus 18. a Mennyországban. Az edzõterem magányában, angyalai tekintetétõl egy órára elvonulva az Úr ruganyos mozdulatokkal bemelegítette zérógravitációtól megmacskásodott tagjait, az erre a célra rendszeresített pánttal összefogta szakállát, majd a padra feküdt. Visszafogottnak mondható 600 tonnával indította az edzést, aztán belejött, és Szent Péter újabb és újabb korongokat csavart a súlyzó végére. Egy óra elteltével jólesõ fáradtsággal állt fel, majd ahogy a terem kijárata felé tartott, egyetlen gyors mozdulattal kibújt atlétájából és a sarokba hajította. A téridõ azonban, mint oly gyakran arrafelé, elgörbült és az átizzadt ruhadarab egész a Földig zuhant. A lengyelországi Wadowice városában landolt, méghozzá Emilia Kaczorowska Wojtyla méhében. A többit már el tudják képzelni.
Hiába van már csömörünk a Star Warsból, a
Az olaszok a jelek szerint teljesen rákattantak a világító cuccokra. A Luminex neonruhái még be sem futottak igazán, a