Második japán áruháza megnyitására az Ikea kidekorálta Kobe város kikötői magasvasútját. Akkor is ügyes húzás lenne, ha nem a vonattal lehet megközelíteni az üzletet, de így meg zseniális. Egyetlen szépséghibája, hogy a legfelső kanapékat leszámítva a huzatok baromi rondák, dehát lehet, hogy Japánban most épp a 82-es szocreál a menő.

Buszt vezetni lehet hogy unalmas lenne az utasok szopatása nélkül, rendszeresen lemaradó olvasónk azonban bosszút forral és blogot indít az orra előtt ajtót becsukó és gőgösen félrenéző sofőrökről. Már itt is van az első kalandja, ez még verés nélküli.

Nap mint nap a Dózsa György útnál szállok fel a hetesre, ahol a buszmegálló az út közepén van (önálló járdasziget), és a megálló után 15 méterrel egy közlekedési lámpa van, no meg egy zebra. A buszok a zöld hullám miatt általában nem sokkal a lámpa pirosra váltása előtt érnek a megállóba. Kb az esetek 50%-ban pont úgy jön ki a lépés, hogy az ember az út túloldalán végignézi, amíg felszállnak mások a buszra, odarohan, hogy elérje a járatot, majd a sofőr - bár látja, hogy páran a busz felé rohannak, hogy ugye felszálljanak - bezárja az ajtót, előregurul 15 métert, és ott elégedetten szemléli az utasokat, akik várhatják a következő buszt.

Olvasónk totális BKV-s vs. utas háborúra szólított föl, amikor megírta nekünk, hogy húzott el az orra előtt néhány csókossal a sztrájk utáni első metró. A posztra most Gergely reagált, nézzük hogy valójában hogy is készült föl a BKV az utazni kívánó nagyszámú utasra.

A hétfői sztrájk végeztével várható volt, hogy a metróvonalak teljes hosszában egy időben nagyszámú utas kíván majd utazni. Az illetékes szakemberek a metróvezetőkkel és a szakszervezetekkel egyeztetve az utazók biztonsága érdekében úgy döntöttek, hogy a metróközlekedés 13 órakor a teljes metróhálózaton azonnal helyreáll.

Olvasónk azt gyanítja, hogy a hétfői sztrájk végén, amikor újraindult a metró, az első szerelvényen az úgynevezett csókosok utazhattak. A gyanúját az táplálta, hogy a biztonsági őrök egyes egyenlőbbeket már egy óra előtt beengedtek az állomásra, aztán egy fantomszerelvény gyorsan elporzott velük, mire a plebsz odaért volna. Ha ezt Mikszáth Kálmán megélhette volna! Anekdota alant.

Ha van embercsoport, amely a jóérzésű állampolgárokból is belezési-csonkolási vágyakat vált ki instant módon, az a kerekbilincses brigád. No és mit érez az ember, ha ez a banda még szemérmetlen leplezetlenséggel csal is? Pont azt, amit levélírónk, tudod te azt jól!, aki vidéki, ezért egy híres fővárosi épület, az Operaház mellett szopatták meg. A sztori végén duplacsavar lesz, miszerint akár jogosan is büntethették volna, de ők annyira csalni akartak, hogy ezt sem vették észre, és inkább hazug indokkal rakták föl az eszközt. Élvezetes stílus, klasszikus sztori, jó olvasást!

Zavarban vagyok, mert ilyesmit nem szoktam meg a tömegközlekedésben. A sztori úgy indult, hogy voltak a BKV jól (rosszul) megszokott, százasgyűlölő, állandóan elromló jegyautomatái, aztán pár hónapja lecserélték a szoftvert egy akkora marhaságra, hogy ahhoz képest Karsai Zita a magyar kereskedelmi tévézés Steven Hawkingja. A marhaság lényege az volt, hogy az egyetlen funkciót – jegyvásárlás bedobált fémpénzekkel – betöltő gépezet 6 azaz hat kattintás (pontosabban képernyőérintés) után volt hajlandó jegyet adni fémpénzért. Merthogy olyanokat kérdezett vissza, hogy tényleg vásárolni akarok-e és tényleg készpénzért-e. Nem mintha lehetett volna mást tenni vele más fizetőeszközzel.

Egy idő után már nem annyira vicces, ahogy az emberek figyelmét a paraszt ellenőrökkel tereli a főváros elsőszámú pártfinanszírozó intézménye, de azért nehéz ellenállni a ilyen sztorik posztolásának.G.E-t annak ellenére büntették meg, hogy bérlete volt, igaz diákként felnőtt, úgyhogy rögtön gyanús lett:

A következö eset 2008. április 1.-jén 18.00 körül történt velem a Deák Ferenc téri piros metrónál. A történet másik szereplöje az 514-es számú ellenőrhölgy. Mivel még diák vagyok, csak pár hónapja használok felnött bérletet és csak azért mert a cég fizeti, ahhoz pedig, hogy számlát kaphassak róla felnött bérletet lehet csak vásárolni. Ellenörzéskor mutattam a bérletemet ahogy már pár hónapja tettem, de megállított, hogy hol van a fényképes bérletigazolványom. Mondtam, hogy nekem ilyen nincs (ekkor még azt sem tudtam mi az), erre a válasz: akkor vagy be kell hogy vonja a bérletemet vagy 3000 Ft pótdíjat kell fizetnem. Mondtam neki, hogy inkább vonja csak be nyugodtan és másnap veszek egy másikat (pár nap múlva lejárt volna). Azt mondta rendben, akkor kér egy személyit, felvette az adataimat, amiket én balek készségesen rendelkezésére bocsátottam, aztán aláíratott velem valamit, majd visszaadta a személyit stb....

A névátírási illeték mértéke függ az érdeklődés módjától és az ügyintéző személyétől, mondhatná az easyJet vagy a Celebi, de nem mondja, úgyhogy a panaszos ügyfél végül egy teljes jegyár költségének kifizetése helyett a magányosan repülést választja.

Alábbi történetemet okulásképpen írom, és kérem majd a Kedves kommentelőktől, hogy írják meg ők is a véleményüket, tapasztalatukat, ha van/volt ilyen. Nem tudom, hogy érzékelted-e már csápjaiddal, szemeiddel és ollóiddal Londont, manapság nem nehéz eljutni, ráadásul számos lehetőség kínálkozik, érdemes kipróbálni ezt a multikulturális környezetet, és megérezni az atmoszféráját ennek a városnak. Én rokonlátogatásra mentem ki 6 napra, és a kijutás olcsóbbik formáját választottam, egy fapados céget erre a célra, a cég neve: easyJet.

Egy szegény öregember szükségtelen megalázása vagy normális biztonsági intézkedés? Cm teljesen kiborult, hogy öreg, beteg nagybátyjával Ferihegyen a fémdetektoros kapunál levetették a bakancsát, aztán magasba tartott kézzel, a lecsúszó nadrággal küszködve vizsgálták át még egyszer, mindenki szeme láttára. Cm szerint a beteg, öreg bácsit el kellett volna vinni egy külön helyiségbe, nem mások előtt megalázni. A Homár - miközben  nyilvánvaló, hogy szörnyű lehet átélni egy ilyen esetet -  a maga részéről nem lát semmi rosszat a történtekben: mondhatnánk szar ügy, de ez a kicsivel nagyobb biztonság ára. Mennyivel jobb egy felháborodott, zoknis nagybácsi, mint az izzó darabkákra robbant. Cipőbombát ráadásul konkrétan találtak már utasnál, tehát még csak nem is absztrakt félelemről van szó. De simán lehet, hogy csak mi vagyunk érzéketlen paraszt ollósok, és az eset felháborító. Döntsenek a Homár-olvasók: alant a sztori, utána lehet kommentálni. Kedvenc fordulatunk: "falusi, hangsúlyozom".

Négy órán át állt a parkoló autók előtt keresztben a bunkó autós a Bimbó úton, csakhogy most legalább kicsit ráfaragott, mert lefotózták és legalább a rendszámát kitesszük, hátha látja, és rosszul érzi magát, és legközelebb nem csinál ilyet. Hidegvérű, keménytestű állatok vagyunk, de az ilyen alakokon mi is fel szoktuk húzni magunkat. Sztori és még több jó fotó hajtás után. Ja, és elnézést, de kedves és felháborodott levélírónk a viccbéli asszonyra emlékeztet kicsit, aki meséli, hogy tegnap sikoltozást hallott az utcáról, kinéz, látja, hogy három férfi erőszakol egy nőt, és hogy micsoda szőrös szívű bunkók laknak a környéken, mert fél óráig nézte az erőszakolást, de egy szomszédnak sem jutott eszébe kihívni közben a rendőrséget.