Eddig az volt a véleményem, hogy a Sony Ericsson J220i egy igazán szar telefon, amiből még egy számot is kínszenvedés előcsalogatni, de most kicsit megenyhültem. Szentendrén voltunk focitornán, és a gyerekek autóba pakolása közben a készüléket feltettem a kocsi tetejére, oszt ott is maradt, mint Lamperth Mónika a kormányban. Egyenesen megdöbbentő, hogy majdnem az Omszki tóig bírta, ahol százas tempónál leesett az aszfaltra, a darabjai meg kirepültek a sisnyásba. Kiszállítunk, összeraktam, és ugyanúgy működik, mint előtte. Össze se nagyon karcolódott. Ennek a fényében direkte kár, hogy telefonálásra továbbra is alig alkalmas.
Csodálatos év volt. A tíz legnagyobb bevételt hozó amerikai koncertből 3-on lépett fel a Scorpions, kettőn a Wham, a lézerlemezt pedig vakkal reklámozták. Mindez a stereogum remek posztjából derült ki, amiben a szerző előszedett egy 1985-ös Rolling Stone magazint. Egy remek komment innen, angolul tudóknak: Kéjelegjünk együtt a body buildinges meg a hordozható lemezjátszós reklámokon és ámuljunk, mi történt Spielberg fanszőrével a vad nyolcvanas években! Köszönet Navarrónak.
„When Ray Charles is the only one who can see what's good about laserdiscs, you know your business is in trouble.”
Mi lenne, ha Ön egy Hewlett-Packard alkatrészes zacskót húzna a fejére, majd meghalna az erre logikusan következő oxigénhiányos maszturbálás közben? És mi lenne, ha ugyanez történne Önnel, de közben még pelenkát is viselne? Semmi, hiszen a HP az emlegetett zacskóin korrektül figyelmeztet, hogy ilyesmit nem szabad csinálni. Elképzelhető, hogy a cég a szuperkoraérett, már pár hónaposan piktogramokat értelmező csecsemőkhöz is szólni kívánt a figyelmezetetéssel? A dolgot alant Tamás próbálja értelmezni.
UPDATE 2013/01/22: Mint az kicsit megkésve kiderült, mégis van hivatalos gyátója és forgalamzója a Cornavinnak, úgyhogy a kellemetlenségek elkerülése végett inkább tőlük vásároljanak.
Ripley az internet segítségével eszmélt rá, hogy kedvenc óramárkája már évtizedek óta nem létezik, vagyis szabad rablás van a brandre:
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy megjelent a hazai piacokon a régen oly nagyra tartott óramárka a Cornavin. Én is féltve őrizgetem a nagyapámtól kapott Cornavin órámat, melyet még a 18. születésnapomra kaptam. Nagy örömmel tértem be az egyik budapesti kereskedesésbe, hogy megvásároljam a hőn áhított modellt. Elégedetten, egy új Cornavin óra tulajdonosaként tértem haza. Másnap belevetettem magam az internet szövevényes hálójába, hogy információkat szerezzek az újdonsült szerzeményemről. Meglepve tapasztaltam, hogy csakis a régi, tradicionális modelleket képeit találtam, lényeges információt nemigen.
Valami rohadtul van a levegõben. Elõször a bolygó, ahol simán lehet értelmes élet. Aztán ez. Ki fogad velem a vagyonába, hogy még a mi életünkben testi kapcsolatba lépünk Suchman Tamásnál értelmesebb létformákkal? T4uru5 küldte a fotót, köszönjük.
A "kerékpáros komputer" hasznos dolog, nekünk is van egy mûködésképtelen, de csicsás példányunk, amit az alkalmi tolvajok szopatása érdekében mindig a kormányon hagyunk. No, az úgy volt, hogy a szupercsilivili szerkezetet egy baljós hajnalban kipróbáltuk a Hegyalja úton, oszt a lejtõ végén következõ éles kanyarban õszintén megbántuk összes surmóságunkat, beleértve azt is, hogy a hátsó fékpofákat basztunk kicserélni. A történetre egyszer még visszatérünk. Marci nevû olvasónk is szuiszájd sportember, õ a Bimbó utca kátyui fölött suhanva keresi a halálközeli élményeket. Nemrég beszerzett egy jobb sebességmérõt, amelynek a használati utasításából hosszas felolvasást tartott, vihogásra késztetve fontolva mosolygó lényünket.
Suze a Velvetbõl lõtte ezt a dohányzásellenes propagandaeszközt:
280 forintért vásároltam Újpest-központ aluljárójában azt az furfangos eszközt, melynek tervezõje és gyártója vélhetõen a dohányzásról leszokókat célozta meg. A megtévesztõen öngyújtónak látszó tárgy ugyanis több fokozatban is próbálja lehetetlenné tenni a rágyújtást.
Theo Jansen mûvész úr a technika megszállottja és természetesen Hollandiában ténykedik, vélhetõleg betépve. Pályája elején csak a hagyományos festegetéssel foglalkozott, de egyszer sikerült egy valóban repülõ repülõ csészeljat buherálnia, ami 1980-ban utcára csõdítette Delft városának békés polgárait, sõt a rendõrséget is sikerült felizgatnia. A sikeren fellelkesülve végleg átnyergelt a szci-fi és a 3D látomások világába. Szélenergia hajtotta kinetikus szobrai (lépegetõ robotjai?) Ypenburg város kietlen tengerpartjának nevezetességei, a turizmusból élõk legnagyobb örömére.
A boingboingon láttuk ezt a linket, fényképezõgépes kémóra-történet fasza fotókkal, angolul, mindenkinek, aki szereti.