Elkezdõdött a frankfurti zenei vásár és gg máris elküldte a nyitófotót, ami megdobogtatta egykamrás, billentyûk nélküli szívünket. Ha nem lennének olyan drágák a tízszárú bõrnadrágok, abban terpesztenénk, így marad a meztelenség és az álmodozás egy komfortos lékhorgászkunyhóról.

Egy õrült ausztrál, aki szabadidejét mágneses levitációval illetve villámgenerálással üti el, készített egy autónyi sugarú elektromos csapdát. A kísérletben szereplõ Tesla-tekercs egy 10 másodpercenként körbeforgó aluminiumcsövön át szórja a félmillió voltos villámokat. A legjobb az egészben, hogy egy buta videót is csinált róla:

Aki úgy gondolja, hogy Magyarországon akkor megy tutira, ha nagy és drága márkákat vásárol, az olvassa végig az olympuszos fényképezõ javítására érkezett reakciókat.

Mi ebben az esetben a meglepõ? Semmi. Az Olympus régesrég ugyanazt az átalánydíjas pszeudoszerviz technikát alkalmazza, mint a HP, és gondolom más olyan gyártók is, amik ezzel a forradalmi rendszerrel palástolják azt, hogy valójában nincs is idehaza javítószervizük. Hibás gépeket beküldik a központi szervizbe, ahonnan visszakap a kuncsaft egy másik ugyanolyan, vagy hasonló, új, vagy használt masinát, valamennyi garanciával megfejelve.

A Homár annak idején néhány alkalommal már megemlékezett az otthoni számítógépezéssel egybekötött testmozgásról. Most a frissiben indult, populáris orvostudomány blogjáról, a MedIQ-ról ajánlunk egy hasonlóan sportos bejegyzést, amibõl megtudhatják, mire képes manapság a todomány és a tecnika, ha játékos testsúlycsökkentésrõl van szó.

Annak még joga van az élethez. Mi is ilyenek vagyunk. Ezért lenne ideális ajándék nekünk ez az aranyos Nintendo vízijáték. Tudják, az ember nyomja a gombot, de nem elektromos impulzus jön, hanem egy kis mûanyag basz kilökõdik a képernyõt megtöltõ vízben, és jó esetben belehullik a kosárba. Még Tetris is van belõle. Annyira aranyos, hogy talán a Cukiságon lenne a helye. Ha nem ismernék, ez egy vadonatúj és kifogástalan cukiblog, telepakolva cute állatkákkal, az érzékeny lelkû tízlábúak nagyobb örömére.

Ha nem is a japán omiage (o-miyage, ejtsd omijáge, valamint speciális köszönet Edwardnak a kiejtésbeli javításért) szintjén, de mi is osztogatunk barátainknak kisebb-nagyobb ajándékokat, utazásonkról megtérve vagy szimpla születésnapi bebaszások elõtt. Szép és hasznos ez a haladó hagyomány, kis szívességek erõsítik a barátság betonját. Idõvel ezek a szuvenírek/ajándékok továbbvándorolnak és ha elég hosszú az életünk, jó eséllyel viszontlátjuk õket.

Villynek furcsa, popartos padlószõnyege van, ami 2007-ben vagy nagyon fineszes, vagy nagyon mizantróp gesztus, de most mégsem ez az érdekes, hanem az, hogy Villy fotóval bizonyítja nekünk, miszerint igaz lehet az összeesküvés-elmélet, miszerint egyre rövidebb az egerek zsinórja.

A dór és az ión oszloprendnél is régebbi hipermarketes trükk úgy adni árengedményt, hogy az induló ár direkt fel legyen tupírozva, így az engedmény nagyobbnak nézzen ki. Sokszor egyáltalán nem engednek semmit, csak tupíroznak. Gabriella most azokat figyelmezteti, akik az Újbuda Centerben vennének Videoton tévét. A trükkrõl a vonatkozó leleplezõ könyvben is vastagon esik szó, errõl Hogyan kell lopni a Tescóból? címmel a Homár írt kritikát az Indexen.

Ha ön esetleg még nem hallott volna róla, mert éppen egy pelenkában tölti csecsemõkorát, hát akkor tessék, itt az önkeverõ bögre, valamint a kanálgyártó ipar válsága. Két ceruzaelem mûködteti a szerkezet alján levõ propellert, megkímélve a tulajdonost a kevergetéssel járó fáradtságtól. 6 rugóért kissé költséges vicc, de nemsokára beindul a kínai koppintóipar és akkor bármelyik hátrányos helyzetû magyar polgár beszerezheti tizedennyiért az utcája végén megtelepedett kínai piacon.

Küzdõ Lélek alias Don Quijote most 5000 forint visszaszerzéséért indul harcba. Mielõtt húznánk a szánkat az összeg relatív apróságán (fõként, ha az utána következõ idõigényes hercehurcát tekintjük), inkább az Extreme Digital kicsinyességén gondolkodjunk el. Mi szívünk mélyén a multikkal küszködõ hazai vállalkozások pártján vagyunk, de nem a fogyasztókkal szemben.

Sokan mondják, hogy nem érdemes külföldön vásárolni, mert elvész a garancia, vagy nehéz érvényesíteni, de sajnos a hazai cégek esetében se mindig egyszerû ez. Sok cég kizárólag azért olcsó, mert nem nyújt garanciát, még akkor se, ha erre törvény kötelezi. Most az Extreme Digitallal jártam úgy, hogy nevetséges módon - egy kevesebb, mint ötezer forintos ügyben - folyamatosan húzták az ügyet (hátha megunom), amikor az elején a cserét, vagy a hibás készülék árát kértem, levásárlást ajánlottak, egy kisebb összegrõl. Amikor késõbb az eredeti vételárat követeltem rajtuk, cserét ajánlottak. Most meg, hogy a kamattal emelt összeget kértem, az eredeti vételárat ajánlották fel. Persze nem kell megijedni, nem fizették ki, amikor elfogadtam.