Miért jó a varázsgombán élő brókernek? Mert ebédidőben öt perc sétával olyan helyre jut, ahol hatalmas műkő oroszlánokat simogatva ropogtathat békacombot vagy nílusisügér-filét. Mindez a Belváros közepén, 50 méterre a Nemzeti Bank székházától.
Vannak evőhelyek, ahol a környezet annyira magával ragadó, hogy a kaja minősége igazából tök másodlagos. Pont ilyen a Hold utcai piac mágikus halsütödéje. A mágikus hatáshoz erősen hozzájárul a bútorzat. A nettül felújított, klasszikus acélvázas vásárcsarnok egyik sarkában ugyanis négy meghökkentő asztal-pad-kombót helyeztek el. Óriási, saccra akár tíz személyt is elbíró, kerek műkő asztalokat képzeljenek el, 2-2 darab ívelt, közel két méter hosszú műkő paddal, ami mindkét végén méretes oroszlánfejben végződik.
Ma reggel, induláskor vettem észre, hogy leeresztett a robogó kereke, a Széna téri (hagyományosan rettenetesen gyenge szolgáltatásokat nyújtó) benzinkútban naná hogy nem volt sûrített levegõ, így kerültem föl elõször a hatos villamosra, majd onnan le a Jászai Mari téri Rothschildba. Ha nincs a véletlenek véletlenszerû láncolata, talán sosem ismerkedtem volna meg a leértékelt kóser csokikkal. A kóser polc elõtt azonnal elkapott az akciós szédület, és 99, illetve 40 forint ellenében megszereztem az ígéretesen göcsörtös tapintású „4play” (angolul nem tudóknak: elõjáték) nevû csokit, illetve a Negev-sivatagban keményre aszott teveszart formázó Mekupelet szeletet.
Ebéd-ezer-alatt kommandónk egy elektronikus információ alapján bolyongott Angyalföld romantikus vidékén. A Gombóc Mûvek nevû önkiszolgálót kerestük a némiképp elnagyolt útbaigazítás szerint, a Dózsa György úti autószerviz környékén. Egy ideig bámultuk a koszos kirakat mögött felhalmozott 60-as évekbeli kultautókat, a szárnyas Csajkát, a bumfordi Buickot és Losonczi Pál Mercedesét, de végül is az utcasarkon elhelyezett táblácska segített, 50 méternyivel beljebb tuszkolva csapatunkat a Szabolcs utca mélyébe.
Bár a legújabb szociodemográfiai kutatások szerint Budapesten életszerû tevékenység csupán a belsõ kerületekben van (ott is a romkocsmákra korlátozódva), mégis vettük a bátorságot és expedíciót indítottunk Sashalom felfedezésére. Megnyugodva konstatáltuk, hogy Unikum és élelmiszer külsõ kerületeinkben is bõséges mennyiségben áll rendelkezésre. "Unikum, bor, sör, kevert, nem értem, mért vagyok reggel levert." Namindegy, hagyjuk. Miután felébredtünk házigazdánk kerti asztala alatt, sietõsen megcéloztuk a piac mellett leledzõ Pocakos Kifõzdét, mivel az est folyamán minden ehetõt és ihatót elraboltak az ufonauták a hûtõszekrénybõl.
Egy merész húzással kipenderültünk a Lehel-tér és a Dózsa György út bázisunkhoz közel álló tengelyérõl, és a Hold udvar piaca felé konvergáltunk. Azt hittem, a piacon fogunk sült halat zabálni, ehelyett véletlenül a bejárattól jobbra található Csarnok Étteremben kötöttünk ki. A halakat tekintve nem tévedtem akkorát, minthogy az utánpótlás közelsége révén itt is bõséges volt a felhozatal. A cápasteak 1600-ért, míg az óriás királyrák-farok 2400-ért kínálta magát, de minthogy az egy másik sorozat lenne, az egyes menüt választottam, Laci pedig a kettest.
Ha nem láttak még lantoló, sõt himnuszt zengõ homárt, akkor nagy sanszot hagytak ki, merthogy Jackyll tippjére hallgatva elmentünk a Lehel téri Csillaghajó melletti, nemrég nyílt kis indonézbe, ahol himnikus hangulatba kerültünk.
A Váci út ezen szakaszán valahogy nehezen átélhetõnek tûnik, hogy az ember egy pincébe – na jó, félszuterénbe – lebotorkálva ne hiányos fogazatú alkoholistákat, hanem mágikusan mosolygó délkelet-ázsiai bombanõket találjon, pedig a Sumatra étteremben pont ez a helyzet.
A jó olcsó kajáldák okszerûen rosszul néznek ki, ezért nem mindig könnyû eldönteni, hogy a kiszemelt helyen mikróban melegített nutriafarhát vagy frankó házikoszt lesz a hangulatosan zsíros tányérban. Kísérletezni azonban mindig érdemes, a Homár meg speciálisan az a fajta, aki nem hátrál meg a forró helyzetek elõl, így ezennel elkezdjük feltérképezni Budapest olyan pontjait, ahol egy ezresért a menü mellé még ihatunk is valamit.