NAK Attila, a Homár extrémédesség-ügyi tótumfaktuma megint olyat lõtt, hogy azóta borsódzik a hátunk. Olvassák szakértõnk beszámolóját arról, hogyan szivárog le a haditechnika a lehúzós édességiparba.

Kõbánya-Kispesten a reptéri busz megállójától egy köpésre, az egyik trafikban bukkantam a nyalókaipar legújabb remekére. A tipikus mûanyag játékvacakok sorát gyarapító termék leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hi-tech kütyünek látszó tárgy volt hozzárögzítve (illetve a nyalóka volt a cucchoz fóliázva).

Azon a kedves olvasóink számára, akik szerint csak a Nemzeti Biliben levõ szar kavarásához értünk, itt egy kedves esti mese, amely korhatár nélkül olvasható.

Tavaly, a Ferencvárosi Ünnepi Játékok alkalmával tévedtünk a Bakáts térre, egy olasz nyelvû operahaknira, hogy meglehetõsen kezdetleges nyelvtudásunkat teszteljük. A Tosca (nem a gépzenei társulat) volt mûsorra tûzve, aminek a történetét valszeg minden kedves homárista ismeri. Zanzásítva: adva van egy Cavaradossi nevû izgága festõ, aki a fennálló törvényes rendet támadja, de elnyeri méltó büntetését, sortûzre ítélik. Tosca nevû nõje megmenthetné, ha egy csekély szívességet tenne a Scarpia nevû rendõrfõnöknek, de a gaz terroristanõ dalra fakad és leszúrja a legitim hatalom képviselõjét. Ennél a pontnál eléggé el nem ítélhetõ módon és nagyon röhögtünk, mert számunkra érthetetlen volt, hogy egy meglehetõsen érett (sõt túlérett) hölgy, sok-sok fölös kilóval a hátsóján, a helyett, hogy örvendezne a soron kívüli kufircnak, miért folyamodik ilyen radikális konyhakéshez. A nézõk biztatására idõ elõtt távoztunk, és mivel a rasztafari edzésbõl kifolyólag igencsak megehültünk, betértünk a közeli Tompa utcában levõ két giroszos boltocska közül az egyikbe, amit azóta sem bánunk.

A Schokobananen olyan legendás termék, aminek mostanában szerencsére egyre több kihívója akad. (Írtunk errõl , errõl és errõl is.) A Lehel téri Csillaghajó egyik talányosan olcsó édességboltjában lõttük a kiváló ár/érték arányt sejtetõ Gran Gala Choco Bananast, ami potom 370 forint, miközben 300 gramm álbanánízû élvezetet tartalmaz. Rövid forgatás után kiderült, hogy a Lidl saját márkás, ausztriai születésû banánjáról van szó.

Köztudomású, hogy extra Budapestam non est vita, si est vita, non est ita, ami magyarul annyit jelent, hogy Budapest a világ közepe, valamint a pestiek a világ legokosabb, legszebb és legszexibb emberei, az evolúció csúcsa. Ezt a tételt Kolesz cimbora erősen vitatta, lévén szegény nem született Világközepei, de amúgy rendes srác. Javaslatára feltettük a parafakalapot és elindultunk vidéket nézegeti, tényfeltárni. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, útközben jó sok kocsmát megnézegettünk, majd egyszercsak elérkeztünk Salgótarjánba, ahol sok panelt és proletárt láttunk, valamint további kocsmákat. Városnézés közben erősen megehültünk, oszt udvariasan érdeklődtünk a barátságos bennszülöttektől, hogy merre található egy olyan vendéglátóhely, ahol az emberek nem csupán sört esznek. Így jutottunk el a Fõ téri CZZ vendéglõbe, amely fizetett ügynökeink szerint az elõzõ tulajdonos, Czikora Zoltán nevének kezdõbetûit viseli, valamint a legjobb, amit a város nyújtani tud a kényes pesti suttyóknak.

A nyelven elolvadó mentol ízû lapocskában legalább volt valami perverz utalás a szentáldozásra, ami az értelmetlen termék értelmetlenül magas ára ára mellett borzongást okozhatott a fogyasztónak. A legújabb leheletfrissítõ izé viszont akkora hülyeség, hogy legfeljebb egy sci-fire kattant könnyûdrogosnak okozhat élvezetet, de neki is csak egyszer.

Véletlenül találtuk meg egy héttel a nyitás után a Zsarupalotától egy törzszászlósköpésnyire található fapados indiai éttermet, a szájszervünket azonnal meghódító Hathit. Azóta nemhogy nem csalódtunk benne, de egy héten 2-3-szor ott ebédelünk. Mostanában a zöldséges pakora és a daal (lencsefõzelék-szerûség)- naan (kenyérlepény) kombó a favoritunk, pedig a legkevésbé sem vagyunk vegetáriánusok. De most nem ezért írunk, hanem mert beindult a házhozszállítás.

A Homár messzire elkerüli a Meki jellegû amerikai tömegetetõket, mert valaki egyszer azt mondta, hogy tök ciki ott mutatkozni. Valamint a közvélekedéstõl eltérõen van ízérzékelésünk. Lássuk hát az alternatívákat, a madárinfluenza-pánik kellõs közepén jól megreklámozzuk a Deák téri baromfihús-ellátónkat, a Csirke-fogó nevû büfét. Már a neve is somolygásra készteti az amerikanizált vendéglátós elnevezésekhez szokott egyszerû fogyasztót, ráadásképpen a hely ízletes és kiadós szendvicsei a maximális pontszámot érdemlik.

A felhõtlen jókedv és vidámság érdekében faroljunk vissza a szokatlanul gusztustalan ételek vonalához. A Hotlix nyalókái állítólag már 20 éve büntetik a kisközértek illuminált állapotú látogatóit, a vicces édességek ugyanis valódi lárvákat, hangyákat, tücsköket, lepkéket és skorpiókat rejtenek a cukormáz alatt. Az adult célközönséget csábítja pl. a tekilás ízesítés, de vannak hagyományosabb banános, dinnyés és cseresznyés cuccok is. Csak remélni tudjuk, hogy a rovarok jogait szem elõtt tartva, a lehetõ legemberségesebben végeztek velük, mielõtt a ragacsos turhát rájuk öntötték, muhaha.

Fejes Endre sírva könyörögne a témáért, Moldova Györgyöt lehet, hogy meg is zsaroljuk vele: a kopott-sáros-raktárépületes Teve utcában a Bizalom autómosó közvetlen szomszédságában egyszer csak megnyílt az elefántról elnevezett indiai kifõzde.

Túl vagyunk már azon, amikor Friderikusz Sanya bogarat evett a nézettségért, viszont ekkora választékot sem láttunk még konzervált ízeltlábúakból, mint amit ámbátor küldött nekünk. Túlsúlyban vannak az aluminiumba csomagolt sültek, úgyis mint skorpiók, szöcskék, selyemhernyóbábok és a különösen proteingazdag bambuszhernyók, de vannak befõttesüvegben tartósított és chillivel péppévert példányok is. Áruk a teljesen baráti 2 font (700 forint) körül mozog, így azoknak sem kell ûrhajóskajához vagy kannibalizmushoz fordulniuk, akik már az összes aktuális táplálékkiegészítési trendet lefutották.