Móni úgy érzi, hogy a tipikus Magyar Embert látta a siófoki Tesco parkolójában. Az egyszerre takarékos, lusta, de a maga módján Találékony Ügyfelet. Akinek, tegyük hozzá, óriási mázlija volt, hogy nem akkor csapott le az orkán.

Krisztina egy érdekes paradoxont fedezett fel a végeken. Kiderült, hogy az autópályadíjtartozással rendelkező külföldi állampolgárok csak azután léphetnek az országba, hogy rendezték tartozásukat. A tartozást kizárólag postán feladott csekkel lehet rendezni. Ravasz.

Horvátországból jött  volna hajnalban az egyik külföldi kollega egy reggeli meetingre hozzánk Székesfehérvárra. Reggel a horvát kollega kelne át a határon, de a magyar oldalon feltartóztatták, mondván, hogy egy hónappal ezelőtt autópálya-matrica nélkül utazott Magyarországon, és most hogy át akart volna ismét menni Magyarországra a vámosok rendszere jelezte nekik, hogy az autónak büntetése van, amit még nem fizetett ki (mert hát nem is kapott róla semmit). Szegény kollegám aki három nyelven beszél (horvátul, angolul és németül) nem tudott dűlőre jutni a magyar hatósággal, mert ott semmilyen nyelven nem beszéltek.

Remek, hogy vannak olyan Homár-olvasók, akik ha kell, személyesen is fellépnek, ha szorult helyzetbe került külföldit látnak. FaBRIK a kisföldalattin lépett akcióba, egy brit házaspár oldalán. Egyikük jegye nem volt kezelve, meg is kapták érte a magukét, pedig FaBRIK sokkal több empátiát várt volna el az ellenőrtől. FaBRIK álma a szociális viszonyokat helyesen értelmező, európai szinten tájékozott BKV-ellenőr. Országimázs-sztori alant:

Az embertelen globalizáció elleni küzdelem jegyében közöljük RJ remek fotóját arról, hogyan lehet magyarossá tenni a nemzetközit. Még egy saldi is másképp néz ki, ha rajta van a kokárda. A szerző így vall a fényképről:

Kalocsa Negyvennyolcasok tere 2010. március 15. délután - az ünneplésnek vége, a boltok zárva, de az üzlet az üzlet. Mondhatnánk Business as usual.

 

Újabb globalista összeesküvést leplezett le Marci, amikor gyanútlanul megfordította a Tihany Camembert dobozát. Kiderült, hogy Csehországban is van egy a miénkre kísértetiesen hasonlító Tihany nevű hely:

A mára már közhelyesre ismételgetett okok miatt igyekszem a magyar termékeket preferálni. Sajnos úgy tűnik, ha ezt hatékonyan szeretném tenni, akkor szemfülesnek kell lennem. Szendvicsevés közben gyakran olvasok, ha mást nem, akkor az előttem lévő termékek dobozait. A szórakozott nézelődés közben figyeltem fel a képen nyíllal jelölt két szóra - "Származási hely: Csehország".

Ismerjék meg Bobyt, aki annyira rendes, hogy telefonálgatott, majd kifizette egy MÁV-kaller által megsanyargatott külföldi lány büntetését, és csak felaakkora összegért fogadott el eurót tőle. Boby azon füstölög, hogy

1.) a MÁV miért nem fogadja el a külföldi diákigazolványokat, ha egyszer külföldön szinte mindenhol elfogadják a magyart a vasúttársaságok

2.) a jegypénztáros egyáltalán miért ad ki kedvezményes jegyet küldöldi igazolványra, ha egyszer az nem jogosít fel kedvezményre

Apróság, és az ügy lényegét nem érinti, de ha egyszer itt tanuló külföldiről van szó, miért nem volt magyar diákigazolványa? Megannyi kérdés alant. Ja, és a sztoriban az a szép, hogy a magyar utasok a helyszínen a nem magyar utastárs pártjára álltak.

Egy 20. kerületi házban alig van víz, mert az előző lakók tartoztak, a közös képviselő pedig eltűnt a pénzzel. A történetben látszólag minden törvényes, a bibi csak az, hogy három olyan család él a házban, akik 0 forint tartozást bizonyító (ún. nullás) papírral vették meg lakásukat, mindig minden számlát befizettek, még sincs elég víz náluk, nem tudják használni a mosógépüket, a cirkójuk is csak ritkán üzemel. Ráadásul több százezer forintot követelnek rajtuk, olyan közös költség tartozás miatt, ami még lakásvásárlásuk előtt történt. Ez így nem szép. Van valakinek ötlete, hogyan lehetne rajtuk segíteni?

A XX. kerület, Sárrét utca X. szám alatt található társasházunk perben áll a Díjbeszedő Faktorház Zrt.-vel. A per tárgya 2000.03.-2009.03. bemutatású számlákon érvényesített víz-, csatorna-, kéményseprési- és szemétszállítási díjhátralék. Társasházunkban a közös képviselői tisztséget D. Zoltán Úr töltötte be. Amikor megérkezett a bíróságtól a levél melyben másodlagosan a tulajdonosokat, tulajdoni hányaduk alapján kötelezi a díjhátralék, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére, jeleztük D. Zoltán Úrnak, hogy rendezze a hátralékokat a befizetett közös költségből, ekkor azt ígérte, hogy befizeti az összeget.

Tudom, hogy a rákok alapvetően nem esznek borsot, de az én szememet kicsit csípi ez a csomagolás. Magyar terméknek titulált brazil bors. Tiszta sor, hogy a bors nem terem meg kishazánkban, de akkor hogyan is kerül rá a logó? De persze lehet, hogy a csomagolás magyar. Vagy a festék rajta…

zolcsi

Egyszerű a válasz: a magyarok találták ki, hogy a borsot a zacskó belsébe kell rakni. Az indiaiak mindig egy arasszal mellé szórták, ezért rettentő szegények maradtak. Az angolok a XVII. században kitalálták, hogy a borszemeket a zacskó tetejére halmozzák. Így beindulhatott a kereskedelem, szert is tettek némi nyereségre, de ők is érezték, hogy ebben a dologban több van, mert a nagy része leszóródott. 1908-ban Szereday Géza szabadkai gyógyszerészhallgató szabadalmaztatta a ma is használt tárolási módszert.

Könnyed mikroblognézegetés közben találtam a képet, és azóta csak nézek magam elé bambán, mint az egyszeri fitneszedző, akire ráesett a mamuttöpörtyű. Az ötlet így, hogy valaki más megcsinálta, egészen magától értetődőnek tűnik, így nem marad más hátra, mint gratulálni hozzá Norbinak. Kérdés, hogy az eredeti szériára utalva a Bio Erős Norbi után kihozzák-e az Bio Édes Rékát. Azért nem izgulok különösebben a válaszon, mert már kitaláltam a következő nyerő terméket, ami egyfajta über- vagy metahungarikum, így remélhetőleg minden patrióta fogyasztó favoritja lesz. Ha minden igaz, nyár elejére boltokba kerül az Erős Rudi. Fura íze van, de magyarabb csak akkor lehetne, ha tölteléknek kerülne bele egy apró bűvös kocka, vagy egy porrá őrölt bajusz.

Olyan sok, fapados légitársaságokra panaszkodó levelet posztoltunk már be, hogy direkt üdítő egy kis magyarozós utasgyalázást olvasni. A véres kardot Gyöngyvér hozta, akit kiborít a magyaros ügyeskedés a Wizzair járatain. Hány csomag az egy kézipoggyász? Milyen hosszú a pannon centiméter? Gyöngyvér véleménye lesújtó. Sokat wizzairező olvasók, mik a tapasztalatok?