Végre valaki, aki nemet mond a Magyarországon gyártott cseh, német, akármilyen sörökre! A Homár mélységesen együttérez Olvasónkkal, aki bár kissé bõ lére hagyva, de azért tiltakozását fejezi ki a húgyízû pancsok eredeti márkanéven forgalmazása ellen. (Mennyivel értelmesebb demonstrációt lehetne erre szervezni...)
Mi, Hrabalon és Haseken felnõtt sörínyencek egykor igazhitûként zarándokoltunk a sörök Mekkájába Prágába, hogy mi is olyan kemény habu, aranyló sörökbe kortyolhassunk, mint hõseink. Hittük is, nem is a nagy utazók regéit, hogy egy jobb cseh kocsmában csak akkor kell szólni, ha már elvertük a szomjúságunkat. Addig csak hozzák az újabb és újabb krigliket és húzzák az újabb és újabb strigulákat.
És lõn! Mi, akik itthon a Kõbányai Villangó, a Balatoni Világos, a pécsi Szalon és a bõcsi Kinizsi erõdnégyszögében szenvedtünk, egyszerre a sörszabadság, a korlátlan sörlehetõségek hazájába érkeztünk. Mert bármekkora is volt Gustav Husak repressziója, a sörhöz neki sem volt mersze nyúlni. Így aztán legalább jó sörök mellett mehetett az internacionális busongás a Brezsnyev doktrína miatt.