Botond fantasztikus hirdetményt talált a DVSC-TEVA focicsapatának (korábban DVSC-Ave Ásványvíz), tudják, akiket leszívattak a macedónok – weboldalán. A direkt szponzorálás ilyen tendenciáit figyelve reménykedünk a fejhúsfüstölõk és a kokainbárok feltûnésében a magyar fociban.

Nagy rajongói vagyunk a zselés darabokat tartalmazó extrém üdítõknek, ezért Aba Botond jellegzetes nászkiáltásával üdvözöltük Király kollégát, amikor a Dózsa György úti aluljáró értelmiségi zöldségesétõl egy drága (350 HUF), de ígéretes, ráadásul butt-plug-alakú palackba töltött piával tért vissza. (Ajándékba, ha van hangkártyája, nézze meg kedvenc butt-plugos linkünket!)

Ha kíméletlenül magunkba néznénk – ami általában jó nagy hülyeség – akkor sem tudnánk megmondani, hogy valójában röhögünk-e a Red Bull-klónokon, vagy nem. Mert egyfelõl szánalmas, hogy semmi sem jut a konkurencia eszébe, másfelõl ha egy teljesen alternatív energiaital kerül a szánkba, akkor azt általában jól kiröhögjük. Soros versenyzõnk nem is csak az íz szempontjából újító.

Az olasz Blue Power a Heineken által divatba hozott alumínium palackban lakik, ami relatív újszerûsége miatt egyelõre úgynevezett luxusérzést kelt.

Valószínûleg azok maradnak talpon hosszútávon energiaital-fronton, akik a legprosztóbb trükkel a RedBull dobozához és ízéhez 85-90% százalékban hasonlító, ám annál nagyságrendekkel olcsóbb termékekkel támadnak. Attis felfedezettje nem ilyen, viszont hatásában is meglepõ:

Van új a nap alatt, állapítottam meg, mikor az Andrássy úton betértünk egy kisboltba üdítõt venni a barátnõmmel. Ekkor pillantottam meg a pirosban ragyogó Tantra Erotic energiaitalt. Gondoltam, ha már úgyis együtt töltjük az estét, illetve születésnapunk is van (tényleg! egy napon), akkor próbáljuk ki.

Új mixszel jelentkezett egyik kedvenc gyümölcslégyártónk, a Spring, a szomszédos Zsu-Ann-büfében. Hogy ne tartsuk feleslegesen sokáig feszültség alatt a hétkezdés miatt érthetõen tikkelõ olvasókat: a Passionfruit- Banana Nectar rohadt jó, de csakis a savanykás levek kedvelõit fogja leverni a lábukról. Õket viszont a sárga földig. A Homár speciel csak a savanykás levelet szereti, úgyhogy volt nagy hallelujázás meg davenolás, az izraeli lémérnökök ugyanis megint nagyot dobtak. Az arcot enyhén már megcsavaró koktélba pont annyi banánt raktak, hogy a minimális édesség az utolsó pillanatban ne hagyja görcsbe rándulni a pofaizmokat. Érdekes, hogy a banán inkább az illatán érzõdik. Az állaga pont kellemes: félúton van a szûrt levek simasága és az õszibarackosan zaccos szûretlen jelleg között.

Annyira logikus, hogy tényleg érthetetlen, miért nem csinált valaki már sok-sok évvel ezelõtt Pitbull nevû energiaitalt. (Ja, ha valaki bizonyítékot szolgáltat nekünk az állítólagos Red Bula létezésérõl, azért örökké hálásak lennénk.) De mindegy is, most végre a karmaink közé került a homályba veszõ származási helyû Pit-Bull, ami igazi fúziós termék, amennyiben kanárisárga bombás mûanyag palackban lapul.

A betûtípus úgy-ahogy elmegy, a címkéje a hervasztóan ronda kutya miatt mégis riasztó, de kit érdekel ez, amikor low-end energiaitalt iszik.

Félre a névtelen senkik szintetikus szarjaival, megjött Steven Seagal és az õ teljességgel természetes energiaitala! Az Úszó erõd és a Lángoló jég környezettudatos sztárja kedvenc távolkeleti növényeit (pl. ginzeng, ginkgo biloba, zöld tea) gyûjtötte aluminiumdobozba, és olyan egzotikumokkal vadította meg, mint a cévitaminban rekorder tibeti Goji-bogyó vagy az immunerõsítõ kínai cordyceps. Az 54 éves korára Buddha-arcúvá hízott küzdõsportmester-celebritás gyorsító itala elvileg cukormentes és kizárólag a növények levébõl készült. Negyed és félliteres kiszerelésben egyaránt terjed a tengerentúlon Root Beer Rush, Cherry Charge és Asian Experience fantázianevû ízesítésekkel.

Az éppen közszájon forgó márkák gyakran sokasodnak be hirtelen a mörcsandájz-lehetõségek mielõbbi teljes kiaknázása érdekében. A termékek számával növekvõ márkaamortizációs faktor hagyhat kivételeket (lsd. Norbi-minden), de hogy a virágzása delén tovacsusszant Megasztár meddig húzza, azt csak a tv2 tudja. A boltokban megjelent tápszert carne con carne vadászta be:

Tegnapelõtt jött velem szembe (nem is, mert a polcon állt) a Cannabis Hungary Kft. újabb csodája: a Megasztár energy drink. Ezt muszáj megvenni - gondoltam, és 255 forinttal hozzájárultam a Honvéd utcai ABC virágzásához.

A vakvéletlen, a kifacsart ízlés, valamint az átmenetileg lapos pénztárca két szerény családból származó energiaitalt sodort tegnap a szánkba. A tanulság: energiaitalok közt kalandozni szórakoztató, de nem mindig nyálkahártyabarát időtöltés.

Az első - dél körül, remegő kézzel bedöntött - versenyzőt jó szívvel a logója miatt tudom ajánlani. Kompakt, izmos, jól eltalált, piros bulldózerről van szó, ami - ki nem találnák - kék-ezüst környezetben jelentik meg. A név sem rossz, az apakomplexus ezúttal a BulDoser szót juttatta a mindig csak arra gondoló cseh italmérnökök eszébe.

René Magritte sírva taposná meg a kalapját, ha nem halt volna meg, ráadásul betévedt volna a Homár szerkesztõsége mellett található kis büfébe és ott Spring márkájú gyümölcslevet vett volna. A cucc ugyanis az, ami. Finom, gyümölcsízû gyümölcslé, ami valószínûleg tényleg abból a növénybõl készül, aminek a képét rátették. Mindig is tudtuk, hogy a zsidók bármire képesek, de ezt elérni nehezebb lehetett, mint a sajtó és a parókakészítés vezetõ pozícióit. Végtelenül szubjektív értékelésünk szerint a mangólé a legjobb: ízre és állagra egészen megközelíti azt, amikor Bombayben (Mumbaiban) a szemünk elõtt facsarták ki az áldozatot.