V.C. rendszeresen ad fel csomagokat Vaterafutárral, így elég jó rálátása van a Posta rendszerére, ami nagyjából minden 5. alkalommal produkál valamilyen hibát:

Egy apró, de sajnos rendszeresen ismétlődő problémával kapcsolatban írok, amivel a Vaterafutár rendszere ajándékoz meg rendszeresen. Vaterás eladóként időnként igénybe veszem a Vaterafutár, pontosabban az MPL Postapont szolgáltatásait, amivel az első hónapokban nem is volt semmi gond, azután viszont egyre többször probléma adódott a csomagok feladásánál.

Úgy látszik hiába koptatjuk a billentyűzetet már 8 éve, ha még mindig vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a Magyar Posta arra van, hogy a jelöletlen szirszarjaikat borítékba tuszkolva elvigye A-ból B-be. Tessék fizetni a szolgáltatásért és máris lehet interneten nyomon követni.

A Magyar Posta korábban már ajánlott küldeményeimet is eltette, amiért egy fillér kártérítést sem fizettek, arrogáns, modortalan válaszokkal kis túlzással az édes szülőmbe küldtek. Most szépen, udvariasan írtam nekik, ezért szépen, udvariasan röhögtek ki azzal a csomaggal, amiben a testvéremnek küldtem volna 1-2 dolgot.

A Posta szerint semmilyen felelősség nem terheli őket, amiért olyan lassan vitték ki tregardnak az ofotértes kedvezménykupont, hogy addigra az már lejárt. A borítékon látható bélyegző szerint a feladás utáni 2. nap iktatták, aztán valahol eltűnt. A Posta szerint ez normális:

A történet egyszerű, és valószínűleg naponta százakkal megesik: A postának 1 hónap alatt sikerült kézbesíteni egy 10000 Ft-os Ofotért kupont. Felelősség nem terheli őket. Hiába semmi közöm hozzájuk, évek óta nem tettem be a lábam egy postára sem, így sem menekülök tőlük. Érdekelne, hogy mely szolgáltatónak, cégnek nem kell felelősséget vállalnia a nyújtott szolgáltatásért a postán kívül?

Karesz felismerése szerint gyakorlatilag minden küldemény ajánlott levéllé változott, ami vagy ténylegesen vagy az alkalmazottak szerint nem férne bele egy postaládába:

A Magyar Posta július 1. szállítási feltételeinek módosításával sok levél esetében lényegében 300%-os áremelést hajtottak végre. Ugyanis az olyan borítékot, amely nem dobható bele (a levelet átvevő hölgy szerint) a címzett postaládájába, csak ajánlott levélként lehet feladni. Ez azért problémás, mert a korábban 120 forintért megvásárolt sima és 150-ért az elsőbbségi postakész belföldi borítékukon egyértelműen az áll,  hogy "súlykorlátozás nélkül, a sérülésmentes lezárást és továbbítást biztosító tartalommal adható fel". Azaz, hogyha én le tudom úgy zárni a borítékot,  hogy az nem szakad ki, akkor feladhatom a postán.

A tömeges csomagfeladás sosem volt a sorban állók kedvence, de az új rendszerben egy átlagosnak nevezhető ajánlott levélen is fenn lehet akadni egy jó negyedórára. Naiv ügyfél kifogta az ügyintézőt, aki már az aznapi dátumot sem találta el, ennek megfelelően az új szoftverből sem sikerült elővarázsolnia a küldemény azonosítóját. Lehet, hogy a régi adatbázisban maradt?

Egy apró szösszenet, hogy miért is van egekben az emberek vérnyomása. A történet ott kezdődik, hogy kapsz egy értesítőt a postáról, hogy egy önkormányzati levelet próbáltak meg kézbesíteni, amíg te nem voltál a címen, de ne izgulj, mert pár nap múlva újra kihozzák, készülj fel, ébredj korán, lessed a postást, főzz neki kávét, stb. A dolog ott kezd csavarodni, hogy bár az első és második alkalommal is otthon tartózkodtál, mégsem kaptál semmit. (Itt most ne menjünk bele abba, hogy kézbesíteni lustaságból nem szoktak, különben is a munka értékes időt venne el attól, hogy csomagot lopjanak a légkondicionált raktárban...) Emberünk fogja a cetlit, hogy átvegye a levelét, mégiscsak valami hivatalos, biztos valami, amit határidőre kell kifizetni vagy ilyesmi.

A hétfőn bevezetett új elektronikus rendszer azonnal összeomlott, de nagyobb problémát jelent, hogy eléggé értelmetlennek tűnnek az átalakítások a Postán. Sem a papír, sem az ügyintézés nem lett kevesebb, ezért a 2 nap alatt betanított alkalmazottaknak még jó pár hétbe telik, amíg gyorsabbak lesznek, mint amikor áll az új rendszer. Naiv ügyfélnek sikerült elcsípnie ezt a pillanatot, amikor egy rövid ideig még a régi szisztémában dolgozhattak, így ő már pontosan tudja, mennyivel fog többet állni mindenki a Postán:

Egy budapesti lakótelep postáján adjuk fel rendszeresen 2-3 kg közötti üzleti küldeményeinket. A szolgáltatás durva, a postás lányok segítőkészsége a hangulatuktól függ, a hat ügyfélablakból három rendszeresen zárva és ha az ügyfél belép, várnia kell néhány (tíz)másodpercet, amíg az ügyintézők befejezik a dumát. Hajlanék rá, hogy azt mondjam, a Posta a velünk élő szocializmus, de ez nem lenne igaz: a Posta a velünk élő leszarás. Nem számít sem az ügyfél, sem a bevétel, sem a biztonság, egyszerűen semmi. Rendszeresen találkozunk például a 40 kilós, erősen alkoholista kinézetű biztonsági őrrel, aki látványosan unatkozik egész nap és túl az ötvenen már az elégedetlen ügyfelek sem izgatják fel különösebben: az első hangos szóra kimegy cigizni az épület elé, gondolom ezzel teljesítve feladatát, miszerint gondoskodnia kell a dolgozók és az ügyfelek biztonságáról (és ha már: egyszer ki lehetne számolni, mennyibe kerül a biztonsági őrök alkalmazása országszerte és ebből az összegből hány ügyintéző ülhetne az üres ablakok mögött). De lehet, hogy nagyok az igényeim, mert van durvább is. Nevezetesen a csomagfeladási rendszer megváltozása.

Elképesztő leleplező videók szabadultak az internetre, amik megrengethetik az emberiség emberiségbe vetett hitét. Nézettség alapján a kínaiak nyertek a nihilista reptéri rakodómunkással, akinek annyira rossz napja volt, hogy a csomagok felét a futószalag mellé hajigálta miközben telefonálgatott. Ezért aztán kénytelen volt telefonos segítséget kérni, hogy két emberrel újra nekifussanak a komplex feladatnak. Bennszülött kommentezők és a video készítője szerint arrafelé gyakran előfordul hasonló fennakadás, amit csak visszafogottan ellensúlyoz a repülőgép fedélzetén hallható zenei aláfestés.

Fokozódik az abszurd vadkapitalizmus a vegyesbolttá alakult Postánál. A jelek szerint a legjobb kommunista módszerekkel igyekeznek kozmetikázni gazdasági teljesítményüket:

Barátnőm a Magyar postánál dolgozik.  Kaptak egy kis jutalmat, mert minden nap kidolgozza a belét. (Bruttó 10000Ft). Másnap közölték vele és kolléganőivel, hogy kötelesek valamilyen újságra előfizetni a postán, saját költségükön. No comment.

Naiv ügyfél véletlenül rózsaszín csekken fizette be adótartozását. Szerencséje, hogy áfát nem számolnak rá:

Tegnap kaptam a NAV-tól egy levelet, hogy 1000Ft tartozásom van és mivel 200 méterre lakom a postától gondoltam gyorsan feladom mielőtt még elfelejteném. Akkor ért a döbbenet amikor kiderült, hogy rózsaszín csekken feladva 1000 forintot 610 forint feladási költséget számoltak fel, amit alig akartam elhinni. Ez igen gondoltam, szép az élet, jól élünk, de azért ez igen csak durva!

Köszönettel:  Tamás

Postai díjak 2013 január 1-től. (PDF)

Hong Kongból vásárló ügyfél kifejezetten boldog, mert 6 nap alatt ideért a jelöletlen borítékja. Azt viszont nem érti, hogyan gazdálkodta ki a Magyar Posta a költségét, amikor a feladó odaát 87 forintot fizetett erre a célra:

A mellékelt képen jól látszik, hogy Hong Kongból ideért (az egyébként egydolláros gombelem) termék LÉGIPOSTÁVAL 6 (hat) nap alatt 3 hong kongi dollárért, ami átszámítva 87 forint. Ezt az árat nem magyarázhatjuk a szorgalmas kis kínaiakkal (a gombelem filléres árát igen), hiszen Magyarországon belül már a magyaroknak kell szállítaniuk. Tehát a Magyar Posta a 87 forint töredékéért kihozza a levelemet a reptérről házhoz. Mennyit kaphatnak belőle? 30 forintot?

Viszont belföldre, akár a szomszéd utcába 140 forintért viszi el elsőbbségivel a postahivatalban feladott levelemet! Ha pedig vissza akarnám küldeni a terméket, akkor itthonról Hong Kongba az 50 grammos levél elsőbbségivel (hiszen hozzám is légipostával jött) 745 forint! Ha az idefele út során a 87 forintból 30 a magyaroké és 57 a hong kongiaké, akkor a kínaiak visszafele is csak ennyit kapnak, szűk 700-at meg zsebrevág a Magyar Posta amiért kivitték a reptérre?