
Ízre olyan, mint szoptatós anyával csókolózni: sok-sok édesség, karamalzos hangulat, mézeskalácsos, vagy inkább csokiországos gyerekkor, némi szolidan szédítő, pelenkaszaggyanús szex, soha rosszabbat, sőt. A sűrű barnáknál lazább az állaga, a férj esetleges feltűnése pedig belecsempész a végén egy kevés keserűséget.
Az igazi formáját azonban nem széttett lábbal futja (vonagolja) az Ikea-pelenkázón, hanem pezsegve a serpenyőben. Ugyanis hiába meglepően jó ital ahhoz képest, folyékony fűszerként egyenesen pompásnak bizonyult. Egy balzsamecetes mézben pácolt oldalas megpárolásához használtam először, és elégedettebb voltam vele, mint Talapa Jánossal, pedig az nagy szó. Most pedig tevékeny részese volt a Húsvéti Maradék Homár módra nevű libaételnek. A következőképpen készült: