Bence Prágában járt, ahol bebizonyosodott a számára, hogy a magyarsággal nem csak elvakult, nacionalista alapon lehet foglalkozni, hanem bohém nagyvonalúsággal is. "A weboldalukon azért sikerült eltalálni a szinezést" - nyugtat meg Bence. Ez az egyik megoldás, a másik az, hogy Magyarország egy igazi cseh szemében olyasmi, mint Egyenlítői Guinea, esetleg Irán vagy Kuvait.

Jánosnak be kell bizonyítania, hogy autója csomagtartóját bekapcsolt riasztó mellett is ki lehet nyitni, különben egyáltalán nem foglalkoznak a Szlovéniában ellopott táskájával:

Idény nyáron autóval Szlovéniában voltunk ahol autós kirándulás  közben megálltunk strandolni. Mivel a fényképező már lemerült, azt és a GPS-t levéve, a cipőket és a strandoláshoz nem feltétlenül szükséges ruhákat beraktam egy táskába és azt be a csomagtartóba. A strandolásból visszatérve a GPS-t vissza akartam rakni, de a táska eltünt. Felhívtam a biztosítót (QBE) azt mondták csak ha feljelentés van akkor lehet kártérítés. Nagy nehezen rendőrség megtalál de nincs ki velünk foglalkozzon, jöjjünk vissza holnap. Másnap vissza, de nem beszélnek németül, és nem is akartak nagyon velünk foglalkozni, így majd szereznek tolmácsot várjuk meg. Persze gyerekek addig a tűző napon a parkolóban, tolmács nem jött,  így délután már látták hogy nagyon idegesek voltunk és valahogy felvették a jegyzőkönyvet szlovén nyelven.
 

Külföldön is elég szar című sorozatunk újabb részében José Manuel Pereira da Costa óvja a magyar turistákat Szpirosz tavernájától Korfu városában. A hely a leírás szerint egyenesen undorító, bár aki olyan helyen leáll ebédelni, ami kikötő közelében van, és tökéletesen üres, az mindent megérdemel. José ezzel együtt kivételesen ügyes Naiv Ügyfél, ugyanis leleplezte, majd személyesen meg is kereste az ócska helyet magasztaló útikönyv vélhetően korrupt szerzőjét. Ezért jár az Arany Homárolló!

Amy az Anubis Travellel utazott Krétára, hogy aztán onnan tovakiránduljon álmai szigetére. Úgy látszik, annyira mégsem volt csudálatos, hogy a 4 órásra tervezett kirándulásból 3 nap lett, különben biztos nem panaszkodott volna. Ja, hogy a család fele Krétán maradt?

2010 tavaszán határoztam el a családommal, hogy júniusban Krétára megyünk nyaralni. Az utazási irodák ajánlatai közül a korábbi pozitív tapasztalataim alapján 40 magyar sorstársammal együtt az Anubis Travel egyébként nem olcsó ajánlatát fogadtam el - szerencsétlenségünkre. A felhőtlennek vélt nyaralásra magammal rángattam gyanútlan szüleimet, négyéves ikergyermekeimet és szerető férjemet is. A rémálom június 19-én, szombaton kezdődött, amikor megérkeztünk Krétára. A korábbi ígéretekkel ellentétben a szüleim szobájában nem volt hűtőszekrény, (rövid ügyintézést követően alig 2 nap alatt sikerült szerezni egyet), de legalább a kipakolással nem telt el sok idő, mivel a szekrényben nem voltak polcok. A prospektusban szereplő 3 csillagot így csak az idegeskedéstől láttuk.

Nóriék rossz számlaszámot adtak meg egy szállás lefoglalásához, a bankjuk mégis elküldte az összeget, ami viszont valahogy egy időre eltűnt a süllyesztőben. Az osztrák bank nem tudott róla, hiszen ilyen esetben nem szokás elutalni - a banki ügyintéző szinte csak tippelni tud, mi lehetett a helyes számlaszám -, de végül mégis a panziónál bukkant fel a keresett pénz. Egy szép történet, amiben mindenki hibás.

Síeléshez foglaltunk szállást egy osztrák panzióban mail-ben. Kértek előleget, amit eurószámláról interneten átutaltunk (2009 október 13). Úgy tíz nap múlva aztán jelentkezett a panzió, hogy nem kapták meg a megbeszélt előleget, mi van. Erre átutalást még egyszer megnéz, és akkor vettük észre, hogy a panzió nemzetközi számlaszámát bizony elkúrtuk. Sok nulla volt benne egymás után, eggyel többet sikerült beütni.

Tavaszi bizsergés a vasúttársaságnál: Mártont és utastársait egész egyszerűen ott hagyták Baracskán, miután - anélkül, hogy az okokról informálták volna az utasokat - mindekit leszállítottak a fehérvári személyvonatról. Pontosabban beígértek egy pótlóbuszt, az azonban nem jött meg. Az állítólagos buszról a MÁV információs vonalán semmit sem tudtak, az utas panaszos levelére bő hét alatt sem válaszoltak. Dühöngés a hajtás után:

Remek, hogy vannak olyan Homár-olvasók, akik ha kell, személyesen is fellépnek, ha szorult helyzetbe került külföldit látnak. FaBRIK a kisföldalattin lépett akcióba, egy brit házaspár oldalán. Egyikük jegye nem volt kezelve, meg is kapták érte a magukét, pedig FaBRIK sokkal több empátiát várt volna el az ellenőrtől. FaBRIK álma a szociális viszonyokat helyesen értelmező, európai szinten tájékozott BKV-ellenőr. Országimázs-sztori alant:

Rengeteg reakció érkezett arra posztunkra, amelyik az Aeroviva Párizsban rekedt 9 utasának kalandjaival foglakozott. Alant olvasható a cég reakciója, csonkítatlan formában, Zsuzsa levelére:

Gábor a sátáni hamu miatt itthonragadtak halmazáig jutott Egyiptom helyett a Kartago Toursszal. Péntek este törölték a járatát, hétfőn pedig délelőtt szóltak neki, hogy délben indul a gépe:

16-án kellett volna elutaznunk az egyiptomi Hurghadara a kartago toursszal, este 19:45 kor. Délelőtt felhívtak telefonon hogy ha lehetséges  17-ig menjunk ki a reptérre talán sikerül még felszállnia a repülőgépünknek. Ott közölték velünk hogy a vulkánkitörés miatt nem indul a gép. Megkérdeztem az ott jelenlévő Kartago Toursnak valamilyen ügyvezető igazgatóját hogy mi történik ha csak pár nap mulva indulhat a gép. Mi lesz az elveszett napokkal azt kifizetik-e illetve lehet e hosszabítást kérni persze díj ellenében hiszen 3-4 nap üdülésre kevés. Válasza nem volt, vis majorra hivatkozott.

Balázs blogjában írta meg kalandját a hévízi Kocsi Csárdával, ahol a tulajdonos letiltotta, hogy ivóvizet szolgáljanak fel a vendégeknek, azért csak hosszas alkudozás után kapott egy pohárral a kért kancsó helyett. Volt már ilyenünk, egyszer beszólással, egyszer hülye magyarázkodással körítve.

Hévíz egyik legreprezentatívabb helye a Kocsi Csárda. A hatalmas, épp hogy csak nem I. osztályú éttermet 2006 elején ajánlotta figyelmünkbe egy helybeli vendéglátós, és amikor egy év múlva ismét Hévízen jártunk, nagy várakozásokkal ültünk be ebédelni. Nem kellett csalódnunk. A hely hangulatos, az étel teljesen korrekt, a pincérek rátermettek és segítőkészek voltak. Amikor az ebéd végeztével történetesen épp olyan koktélra támadt kedvem, amihez valamelyik alapanyagjuk kifogyott (ami a legjobb helyeken is megeshet), akkor nem tárták szét sajnálkozva a karjukat, hogy bocsi, öcsi, mellényúltál, hanem az egyik pincér nyakába vette a várost, térült-fordult, és ott volt előttem a kívánt ital. Mindent a vendégért: ha már arra adta a fejét az ártatlan, hogy az egész évben összespórolt pénzének egy olyan üdülővárosban ver a seggére, ami jószerével csak szállodákból, éttermekből, presszókból, bárokból és masszázsszalonokból áll, akkor kifejezetten szerencsésnek érezheti magát az a hely, ahová a vendég ténylegesen betér, és maximálisan indokolt, ha teljes erőbedobással igyekeznek fényesre nyalni a valagát.