A MÁV-nak sikerült elérnie, hogy évtizedek stabilan posztszocialista minőségű szolgáltatása mellett újabb kellemetlenséggel tesztelje kitartó ügyfelei türelmét:

Megérkezett a válasz a MÁV-tól a kérdésemre, miszerint milyen megfontolásból szüntették meg a retúr jegy kiadását az automaták. A válasz annál is döbbenetesebb, mint vártam: nemcsak a jegykiadó automaták, a pénztárakban sem lehet 100 km-nél kisebb távra retúrt venni. Az érv: sok volt a visszaélés a 3 napos használhatóság miatt. Most komolyan, a MÁV szerint ez a megoldás?! Valahol a világon oldanak ég meg így problémát? Esetleg a jegyellenőrzés hatékonyságát nem lehetne növelni az utasok szívatása helyett?!

Shazagi egy kétséges hasznú fejlesztésre lett figyelmet a MÁV jegykiadó automatájánál:

A magyar vasút egyik új, számomra teljesen érthetetlen húzására szeretném felhívni a figyelmet.
Történt, hogy múlt pénteken (2013.02.01- a dátum még fontos lesz) szokásomhoz híven haza igyekeztem volna Budapestről vonattal Nagymarosra. A jegykiadó automata előtt állva viszont kissé megborultam. Ugyanis hiába próbáltam retúr jegyet venni, az automata nem adott. Majd elkezdtem "olvasgatni" az automata feliratait és egy új cetlire (kb 3*4 cm, közvetlenül a "menettérti" gomb felett) lettem figyelmes, melyen a tisztelt utazóközönséget tájékoztatják, hogy 2013.02.01-től 100 km-es táv alatt nem lehet retúr jegyet váltani az automatákból!

Istvánnak már a pénztárban feltűnt, hogy a jegyén célállomásként Linz helyett a Wien+Zone100 állt, de a pénztáros megnyugtatta, hogy közvetlen járat megy Linzig. Bécsben persze kiderült, hogy tényleg Bécsig szól a jegyük, így duplaáron fizethettek pótdíjat Linzig:

Egy MÁV-os sztorit szeretnék megosztani veletek. Nagyon tanulságos - én legalábbis ezek után csak neten fogok jegyet vásárolni. És lehetőleg a Volánnál, vagy valami külföldi vasúti szolgáltatónál. Októberben úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy a születésnapom hétvégéjén elmegyünk és megnézzük Linzet. A MÁV ezen az oldalon 35 euróért kínál oda-vissza utazást. Nagyon örültünk, hogy nagyjából 20.000 forintból ketten oda-vissza megússzuk az utazást. El is mentem a Nyugati pályaudvarra megvenni a jegyeket. A pénztáros hölgytől kértem két darab jegyet Linzbe, mégpedig a kedvezményes, 35 eurós árra hivatkozva. Tudott adni, nagyszerű, gondoltam, de észrevettem, hogy a jegyen nem "Linz" szerepel végállomásként, hanem "Wien+Zone100".

Úgy látszik Krakkóban rendszeresen a környezetükbe olvadó buszokat üzemeltet az Orangeways. Péteréket ugyanúgy hagyták ott, mint januári naiv ügyfelünket, azaz semmilyen információt nem kaptak, hogy máshova érkezik a más színű busz, pedig a telefonszámuk is megvolt, utaslistán is rajta voltak:

Olvastam a honlapjukon az OrangeWays busztársaság botrányos ügyeiről, és elküldtem Önöknek azt a történetet, amely velem és még négy utastársammal esett meg szeptember közepén Krakkóban, ahol ez a cég otthagyott bennünket. Ugyanazt a mesét adták elő, hogy egy fehér busz érkezett késve egy baleset miatt, és azután el is ment, de mi semmi ilyet nem láttunk. Ha tudtam volna az Önök honlapjáról, és elolvastam volna az infókat, eszem ágában sem lett volna ezzel a céggel utazni. De most már késő. Kérdésem viszont az, hogy olvasván a többi sorstárs panaszát, nem tudnának valamilyen módon összehozni velük, hátha egy gyűjtőpert indíthatnánk az OrangeWays ellen? Mert mégiscsak felháborító, amit művelnek! Még meddig tehetik büntetlenül?

Hiába írja a Homár évek óta, hogy a mediterrán szállodacsillagozás nem azonos az európai csillagozással, mindig van, aki meglepődik. Naiv ügyfél családja a helyiekkel éhezik, bár még el sem kezdődött a Ramadán:

Nyár, átverés, e kettő Magyarországon elválaszthatatlanul összefügg. Lányomék - összespórolva a pénzüket - ami manapság már elég kemény meló után jön össze egy ilyenre, befizettek kedden egy all inclusive-t hirdető törökországi útra. Mi bíztattuk őket erre felbújtóként, hisz tíz éve nagyon kellemesen éreztük egy ilyenen ott magunkat. Igaz, nem annál a nagy német cégnél vették az utat, mint mi anno, hanem egy valamivel olcsóbbat a Suntimes Irodától, aholis a weblapon látható csilivili Magic Resort négycsillagos hotelt ígérték számukra minden földi jóval. A linkre kattintva látszik, hogy egy Sunport Travel nevű cég is részt vesz ebben a vakításban.

A rengeteg anomália ellenére naiv utasok mindig találnak újabbakat, ha a BKV hajójáratáról van szó. A Rómain például egy szállodahajón keresztül lehet csak megközelíteni a menetrendszerinti járatot. Oda viszont nem engedik be az embereket, egy felirat szerint majd kijön a matróz, ha itt a hajó. De valahogy sosem jön:

Péntek 17:45. BKV hajójárat, Rómaifürdői állomás. A megállót csak egy szállodahajón keresztül lehet megközelíteni, annak a túloldalán van ugyanis, így a parttól nem is látszik. Több helyen hatalmas STOP felirat figyelmeztet: az utasoknak a parton kell várakozniuk, lábukat az összekötő hídra rá sem tehetik, várniuk kell türelemmel, amíg értük nem jön a matróz. Kicsit béna, hogy nem is látjuk, hol és mire fogunk felszállni, de rendben. Már csak pár perc és itt lesz, figyeljük, feltűnik-e a távolban, semmi. 20 perc elteltével megnézzük a honlapon, mi újság. Van újság, a 17:49-es járat kimarad, csakúgy, mint a korábbiak egyike. Akkor ezért nem jön. Kicsit szomorkodunk, hideg van, a szél is fúj, a gyerek várta nagyon, sebaj, eszünk egy palacsintát, és kivárjuk a következőt, ami elvileg úgy háromnegyed óra múlva érkezik.

Naiv ügyfél montenegrói hivatalos útjáról hazafelé indulva azzal szembesült, hogy a szálloda portáján nem adják vissza az útlevelét, amíg nem fizet. Órák hiábavaló telefonálgatása után végül saját zsebből kifizette a valahogy duplájára drágult szoba árát, hogy elérje a gépét. Az OTP Travelnek az azóta eltelt 3 hét alatt nem sikerült visszafizetnie a pénzt:

UPDATE 20:08: "A megjelenés napján az OTP Travel Kft. ügyvezetője felhívta a pórul járt közalkalmazottat, hosszan elnézést kért az okozott kellemetlenségekért és ígéretet tett, hogy hétfőn elutalják a pénzt."

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy közalkalmazott, akit egy magyar felsőoktatási intézmény EU-s pályázati pénzből (mert más már nincs) kiküldött hivatalos útra Montenegróba, hogy letárgyaljon egy ottani felsőoktatási intézménnyel egy oktatási-kutatási együttműködési megállapodást. A köz alkalmazottjának útját hivatalos közbeszerzési eljárással az OTP Travel Kft. szervezte meg, mely azt jelenti, hogy ő rendeli, rendezi azaz fizeti ki a szállást, az egyetem pedig neki fizet (ez még később fontos részlet lesz a mesében). Az odaút a MALÉV csődje miatt természetesen bécsi átszállással, de rendben lezajlott. A szállás egy közepesen igénytelen podgoricai szálloda szuterén egyágyas szobájában volt megrendelve, mely már kicsi, dohos volt, enyhén penész fürdőszobával és akkora ággyal, hogy fekve lábbal pont be lehetett kapcsolni a TV-t, de legalább volt és működött is a légkondicionáló, ami a 40 fokos hőségben azért nagy áldás. A szállodai személyzet rendes volt, elfogadható minőségű volt a reggeli is.

Egyelőre még nem kell a tömeges utacai kannibalizmustól tartani, de azért lopni mindig is előszeretettel loptak vonaton:

Ha Budapesten jársz és vonatra szállsz fokozottan ügyelj az értékeidre. Saját figyelmetlenségemen okuljon mindenki! Ma (04.16.) ellopták ugyanis a laptop táskámat a fejem fölül, a poggyásztartóról. IC 1. osztályon leültem, neki álltam filmezni és kajálni, a táskáim meg felraktam a poggyásztartóra, mint máskor is. Leszállásnál vettem észre, hogy három helyett csak a bőröndöm és a hátitáskám van meg. A laptop táskát elvitte egy ismeretlen. Beült mögém és az ember mi rosszat sejthet 1. osztályon.. Megvárta míg nem figyelek és leszállt vele, anélkül, hogy bárki észre vette volna. Mindez még a Déli pu.-on lehetett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagy érték nem volt benne, csupán egy végnapjait élő USB-s egér és egy számológép, meg íróeszközök. Ugyan az anyagi kár nem jelentős, de más járhat rosszabbul is. Előzd meg ezt azzal, hogy az irataid a pénzeddel és telefonnal együtt a nadrágzsebedben tartod. Továbbá a laptopod/notebook/ebook -kinek mi- melletted és figyelj rá jól. Mostanság nagyon elszaporodtak ezek a lopások, főleg a főpályaudvarokon(Keleti, Déli) Ne adjunk esélyt a tolvajoknak!

Üdv.: Jani

Az egy dolog, hogy Bikkmakk86 egyáltalán nem tudott sehol fizetni a csipkártyás MasterCardjával Mexikóban, de az MKB még 8 eurót sem hajlandó jóváírni a kényszerATMezés után. A Homárnak mintha az rémlene, hogy Amerikába Visa-kártyát kell vinni, de lehet, hogy Mexikóban az sem segített volna.

Update 04/18: Az MKB szerint pont azért van a csipkártya, hogy a kőkorszaki kártyaolvasókkal nem tudják lelopni a pénzt.

Januárban egy hónapot Mexikóban töltöttem, amit a csípős kaján és a 30 fokos hőségen kívül az MKB használhatatlan dombornyomott kártyája tett igazán emlékezetessé. Levelemhez csatoltam az MKB híresen jó ügyfélkezeléséről szóló bizonyítékot mindenkinek, hogy lehetőleg ne utazzanak távoli kontinensre keményvaluta, vagy egy megbízható bank kártyája nélkül.

Üdv,
bikkmakk86

És ha már szóba került a legmegbízhatóbb szárazföldi tömegközlekedés, következzen egy kényszervonatozás az Orangeways közrenemműködésével. Mintha már olvastuk volna ezt valahol. De nem, ez nem ugyanaz a történet, csak a fehér pótbusz a visszatérő elem, amiről ezek szerint rendszeresen elfelejtik értesíteni az utasokat.

Decemberben vasárnap délután hagytak ott Krakkóban a barátnőmmel. A megadott helyen, a megadott időpont előtt már 20 perccel vártuk a narancssárga buszt. Mivel sehol nem láttuk a járművet ezért 1 óra múlva felhívtuk az orangeways "információt", ahol csak annyit tudtak mondani, hogy a busz már 20 perce elindult és nem fordul vissza értünk. Végül a helyi buszállomás igazgatósága adott nekünk felvilágosítást: A narancssárga orange ways busz lerobbant és így egy fehér színű cserebusz érkezett 15 perc késéssel és 5 perc után indult is tovább az utasokkal. Mivel nemzetközi járatról van szó, így a hiányzó utasok nevét kötelesek lettek volna bemondatni a hangosbemondóba, de ezt hivatalosan igazolni tudják a lengyelek, hogy nem történt meg, valamint a videofelvételeket is elküldik, amelyen látszik, hogy nem a megadott beállókra érkezett a nem narancssárga színű busz, amelyen még egy papír sem volt kifüggesztve, hogy Budapestre megy. Nem volt más választásunk, megvettük a tizenkétezer forintos vonatjegyeket, amellyel hétfő reggel 8-ra értünk Budapestre.