Zsolték egészen elképesztő módon ragadtak a múlt héten Prágában. Visszafelé úton az OrangeWays egy másik aznap törölt járat utasaival együtt szerette volna felpréselni őket a buszra, ami nem sikerült. Hiába volt jegyük, egyszerűen nem maradt ülőhely:

Múlt hétvégét Prágában töltöttük barátaimmal. Oda-vissza útra meg volt a jegyünk amit az orangeways egyik járatára vettem hetekkel z indulás előtt. Oda úttal nem is volt gond (2013 július 04. pénteki nap) leszámítva pár apróságot ( késett a busz több mint fél órát). Visszaúttal viszont akadt egy nagy probléma. 2013. július 07. vasárnap 13:30-as Berlin-Prága-Pozsony-Budapest járatra megvolt a jegyünk mint ahogy fentebb írtam hetekkel korábban. Oda is értünk az állomásra olyan 1 óra, kiszúrva a buszt odamentünk, hogy megkezdjük a beszállást mire megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a buszon már alig van ülőhely. Tájékoztattak bennünket, hogy töröltek aznapról egy 23:00-kor induló szintén Budapestre tartó járatukat és akiknek arra a járatra szólt a jegyük megpróbáltak szintén a 13:30-as járatra felszállni. Öten voltunk és közölte az utaskísérő hölgy, hogy csak 3 szabad hely van a többiek oldják meg a haza utat.

Naiv ügyfél csapata nem fogadja el kompenzációként az egy útra szóló ingyenjegyet az OrangeWaystől, miután legutóbb Prága felé 3,5 órát késtek, visszafelé pedig 6 órát álltak egy benzinkúton, amikor a kánikulában újra és újra lerobbant a busz:

13 társammal együtt 2013. június 19-én reggel indultunk el Prágába Paramore koncertre, az OrangeWays társaság egyik buszával. A honlapjukon látható buszhoz képest egy sokkal rosszabb állapotú, sima fehér busz fogadott minket a Népligetnél található "pályaudvaron" (egy tábla jelzi, hogy ott kell majd felszállni), és csak egy OrangeWays matrica jelezte a busz elején, hogy az lesz a mi buszunk. Az induláskor még nem volt semmi probléma, időben, reggel 8 órakor elindult a busz. 10 perccel később azonban már le is állt.

Korábban már volt jó tapasztalatom az Osztrák Vasutak által kifejlesztett és működtetett „railjet”-tel, így a hétvégi bécsi kiránduláshoz is gondoltam, jó választás lesz ezen utazni. Persze, a vonatkocsik most is szépen rendben vannak, (nyugat)európai színvonalú kocsibelsők, működik a légkondícionáló (harminc pár fokos melegben nem utolsó szempont) és ha csak az osztrákokon múlna, minden más is flottul menne, mint ott, náluk a márciusi télben volt. De: itt jön a mi kedves MÁV-unk, hogy a maga szervezetlen, ügyefogyott magyar módján megkeserítse az utasok életét. Természetesen arról senki, így ők sem tehetnek, hogy az árvízi helyzet miatt Tatabánya és Győr között nem járhatnak a vonatok. Viszont arról igen, hogy ezzel kapcsolatban az elvárható legminimálisabb tájékoztatást és Európában elfogadható elementáris szolgáltatási színvonalat is mélyen alulmúlták.

Kornél csak a vonaton vette észre, hogy elhagyta a jegyét. Legnagyobb meglepetésére azonban a kalauz közölte, hogy egy kolléga látta, amikor kiesik a jegy a zsebéből, és szólt neki telefonon, úgyhogy semmi gond:

Egy pozitív élményt szeretnék veletek megosztani, állami vasutunkkal kapcsolatban, látva a sok negatív történetet, amiket egyébként kétkedés nélkül olvasok, gondoltam a jó dolgokat is meg kell osztani. Amúgy évek óta nem jártam vonat közelében sem, így negatív élmények hiányában, még intenzívebb volt a pozitív benyomás. Tegnap vonattal utaztam Debrecenből Pocsajba kerékpárral együtt, az időmet sikeresen elcsesztem, így rohannom kellett a vonathoz, amire az indulás előtti utolsó percben sikerült felpattannom, majd elhűlve fedeztem fel, hogy a sietve a farzsebembe gyűrt jegyem sehol sincs. Eszembe sem jutott, hogy magyarázkodásba vagy mentegetőzésbe kezdjek, lelkiekben már készültem a pótdíj kicsengetésére, amikor odalépett hozzám a kalauz, és közölte velem, hogy az aluljáróban mögöttem jövő kollégája, aki a másik vonaton dolgozik, szólt neki telefonon, hogy látta ahogy kiesik a jegy a zsebemből, még kiabált is nekem, de nem hallottam meg, szóval semmi gond, jó utat.

Azon kívül, hogy óriási mázlim volt, hatalmas köszönet és tisztelet mindkét kalauznak a szuper jófejségért. Ja, és még az is extra jól jött, hogy nem lehet tértet venni. Esküszöm nem vagyok MÁV alkalmazott! :D

Naiv ügyfél a kalauz jóindulatára próbált hagyatkozni, de már keményebb idők járnak. Minthogy általában azokat is igyekeznek megbüntetni, akik előre vesznek jegyet, aki variál, azt lehet, hogy egyszerűen lelökik a vonatról:

Múlt szombaton kalandos és sajnos rövid utazást tettem a MÁV kocsiján, szerencsére még gyorsvonati pótdíj nélkül, de nemsoká ez feláras lesz! Kelenföldön szálltam fel és Dunaújvárosba tartottam. Kisvártatva jött a kalauznő, akinek megmutattam a BKK bérletem és Budapest közigazgatási határtól kértem egy jegyet Dunaújvárosig. Eddig ebből soha nem volt baj, de ő közölte, hogy mivel olyan állomáson szálltam fel, ahol van jegypénztár, így csak pótdíj ellenében adhat. De mondom nekem bérletem van Nagytétény-Diósd állomásig, addig pedig bármi történhet, lehet hogy út közben meggondolom magam és leszállok, minek vennék előre jegyet. Továbbra sem volt hajlandó pótdíj nélkül kiszolgálni, ezért megmondtam neki, hogy majd Nagytétény-Diósd állomáson leszállok, utána újra felszállok a vonatra, így már egy olyan utas leszek, aki ott szállt fel, ahol nincs jegypénztár. Mire ő: "Az én vonatomra maga nem száll fel, ha egyszer leszállt." Szerényen válaszoltam neki, hogy szerintem nem ő dönti el, ki szállhat fel és ki nem, ugyanis nem állt fenn olyan feltétel, amely alapján engem kitilthatna az utazásból.

Homárolvasólány tapasztalatai szerint a mávos pénztárosok nem feltétlenül viseltetnek jóindulattal az utazóközönséggel szemben. Például, ha látják, hogy rohanásban van, simán beetetik egy kéretlen diákjeggyel vagy azzal a szöveggel, hogy majd a kalauz ad pótjegyet:

Azért írok neked, hogy megosszam a nagyérdeművel a MÁV-os dolgozókkal kapcsolatos nem éppen pozitív tapasztalatom. Többször is előfordult, hogy a félretájékoztatásuk, illetve egymásnak ellentmondó tájékoztatásuk miatt fizetni kényszerültem az ócska szolgáltatásaikért. Az első eset még valamikor tavaly ősszel történt, amikor a fővárosból szerettünk volna vidékre utazni a párommal, hogy meglátogassuk a szüleinket. Egy Railjet szerelvényt néztünk ki magunknak, mivel a kérdéses időpontban az volt a legmegfelelőbb, és időre ígértük magunkat. A jegypénztárban jeleztem is, hogy szeretnék rá pótjegyet kérni. A pénztáros kisasszony közölte velem, hogy sajnos már elfogytak a pótjegyek, de én egészen nyugodtan szálljak csak fel, és kérjek a kalauztól pótjegyet, mert a kalauzok korlátlan számban adhatnak ki ilyet.

Adrienn az állami sikerkommunikáció mintájára új szolgáltatást rittyentett a MÁV-nak, mialatt 2,5 órát állt a vonatja egy mezőn:

Adva van egy 134 km-es szakasz,melynek átlagos teljesítési ideje 2,20 perc régóta fennálló Máv Zrt.-nek. Tegnap vonatomra 18.42 perckor szálltam fel Balatonszárszón, leszállásom pontos ideje 23.47 perc Kelenföldön. Ezalatt a rövid idő alatt lehetőségem adódott a társaság új szolgáltatásának száz százalékos megismerésére. Lentebb született levelem, eme rövid 5 óra alatt fogalmazódott meg bennem.

Bár már tavaly januárban megírtuk, hogy narancs színű helyett bármilyen buszok közlekednek, nem volt egyértelmű, hogy annyira olcsó áraik vannak, hogy a buszpark eltűnése után az alvállalkozóikat sem fogják tudni kifizetni. Ennek fényében csoda, hogy naiv ügyfél egy órás fagyos várakozással és kisebb kényelmetlenségekkel (no wc, no video, extra fűtés, túltöltés) balesetmentesen megúszta a berlini túráját:

Március 28.-án utaztam Berlinbe az Orangeways busztársasággal. Mivel anno 2011-ben háromszor is volt szerencsém megtenni a Budapest-Berlin utat busszal, és NAGYON elégedett voltam, így a kedvező árak és a megszokott kényelem miatt  ismét az Orangewaysre esett a választásom. 23:30-kor indult volna a busz, oda is rendeltek minket 23:10-re. Körülbelül 35-en várakoztunk a 3 fokos melegben a buszmegállóban, de busz sehol.  23:45 körül már kezdtem pánikolni, s arra gondoltam, hogy talán nem is jön értünk senki. A hotline természetesen nem vette fel, pedig hívogattuk őket néhányan. Annak ellenére, hogy a foglalásnál mindenki leadta a telefonszámát senkit nem hívtak fel, a honlapon sem volt semmi információ. 00:05-kor be is csorgott egy rozoga, Magyarország határain belül használt távolsági busz, amivel 3-6 órás utat gond nélkül megtesz az ember, de 13-at?!

Naiv ügyfél csapata első nap azzal szembesült Dominikán, hogy a Neckermann mexikói pajtásai nem utalták át az előre kifizetett szállodájuk árát. Mázlijukra egyikük limited tudott emelni a kártyáján, és végül nem az utcán éjszakáztak. Másnap új szállodába deportálták őket, ami nagysegrendekkel szakadtabb volt:

December közepén fizettünk be egy utazást a Dominikai Köztársaságba (a továbbiakban:Dominika) a Neckermann Hegyvidék irodában, ám az utazásszervezésben Dominikán súlyos hibákkal találtuk magunkat szemben. Dominikán a repülőtéren nem várt minket senki az utazási iroda részéről. Volt egy ember egy táblával, de ő csak a transzfer busz számát mondta meg. Magunknak kellett eltalálni a buszhoz. Ott fél órát várakoztattak minket-kilenc és fél órás repülés után-, mire kiderült, hogy csak arra várunk, hogy megjöjjön egy helyi idegenvezető, és pár mondatos tájékoztatót tartson, egyébként csak német nyelven. A lefoglalt Barcelo Dominican Beach szállodában idegenvezető NÉLKÜL magunknak kellett ellenőriznünk, hogy az utazási iroda vócsere érvényes-e. Kiderült, hogy a vócser nem érvényes. Azt közölték: hogy az utazási iroda MEXIKÓBÓL(!!!) nem utalta át a szállásunk árát. Ott álltunk tehát mindenféle segítség nélkül, amikor kiderült, hogy NINCS SZÁLLÁSUNK. A világ másik felén, az amerikai kontinensen.

Naiv ügyfél csapata tudtán kívül expressz járatra szállt, a krakkói Orangeways ugyanis majdnem egy órát javított átlagos részidején. A sofőr annyira túlgyorsult, hogy majdnem egy benzinkúton hagyott egy négytagú amerikai családot, mert azok túl lassan rendeltek:

Március 20-án 14:30-kor indultunk Budapestre Krakkóból. A menetidő 7 óra 15 perc lett volna a jegyre írt információk szerint. A járatnak sikerült az utat 6 és fél óra alatt megtennie de mindezt úgy sikerült elérni hogy ez idő alatt a busz EGYSZER állt meg 10 percre. Ezt is csak többszöri kérésre sikerült kivitelezni, és a sofőr elmondása szerint szívességet tett nekünk azzal hogy megálltunk. Ezután kihangsúlyozta hogy véletlenül sem 20 hanem TÍZ percünk van hogy elvégezzük a dolgunkat. Kiemelte, hogy ne a benzinkútra menjünk ahol megálltunk hanem a közeli mekibe, ahol az uraknak két piszoár és egy wc, a hölgyeknek pedig 2 wc állt rendelkezésre. Ezt kellett volna 10 perc alatt egy busznyi embernek lejátszani. Eközben egy négytagú amerikai család volt olyan balga hogy nekiállt rendelni is, és mikor a busz kb 15 perce állt a benzinkúton, a buszsofőrök úgy döntöttek elindulunk nélkülük. (Ekkorra a söfőr már visszaért a Chicken Nuggetseivel.)