Találtunk egy persze értelmetlen, de rokonszenves urbánus projektet, ami gyönyörû ábrákat eredményez: a Cabspotting nevû akcióban megnézhetjük, milyen hálózatot rajzolnak ki a San Franciscó-i taxik megtett útját rögzítõ GPS-trackek.
Találtunk egy persze értelmetlen, de rokonszenves urbánus projektet, ami gyönyörû ábrákat eredményez: a Cabspotting nevû akcióban megnézhetjük, milyen hálózatot rajzolnak ki a San Franciscó-i taxik megtett útját rögzítõ GPS-trackek.
Könnyû szegény MÁV-ot fikázni (és jól is esik), de máshol sem sokkal rózsásabb a helyzet. Olvasónk, Szefi a svéd pusztaságban pihent egy hétvége alatt két alkalommal a sötét, hideg vagonban:
Pénteken Stockholmból utaztam Malmöbe, vasárnap ugyanezt a távot ellenkezõ irányba. X2000-el, a svéd TGV-wannabe-vel utaztam. Péntek délután indult a vonat, a négyórás út felénél megálltunk és közölték, áramszünet van a pályán, meg kell várni, míg megjavítják. Kisvártatva a vonatban is sötét lett, és ennek megfelelõen hideg is. Fél órával késõbb, amikor már a lehelletünk is látszott, végre útnak indultunk és félórás késéssel gördültünk be a malmöi pályaudvarra. Egy bocsánatkérõ szó nem hangzott el a vasúti társaság részérõl.
A Homár már leszokott a vonatozásról, de még emlékszik, milyen véletlenszerûen bukkantak fel az IC-k a semmibõl, pedig akkor még bombariadók sem voltak, mint amit olvasónk, Gy. megszenvedett:
Úgy tûnik nekem nem lenne szabad utaznom, mert olyankor rossz dolgok történnek. Múltkor a repülõs sztrájk, most meg a keletis bombariadó. Történt, hogy hazamentem a hétvégén, meglátogatni rég nem látott szüleimet. Baljósak voltak a körülmények már odafele is, a vonat 40 percet késett, ki tudja miért. Erre csak legyintettem: ugyan már, ez gyakran elõfordul. Visszafele valami baromnak eszébe jutott vicceskedni és betelefonalt a Keletibe, hogy õ bizony bombát rejtett el ott. Röhej, hogy az ilyet komolyan kell venni, de hát ez van. Szóval a vonat megállt úgy Rákos magasságában és csak állt. Senki nem mondott semmit.
Az alábbi sztoriból kiderül, nem csak fapados társaságokkal lehet szívni. "Sündisznó" és csapata az Alitaliával közlekedett, el is hagyták a csomagjaikat masszívan.
Egy találkozóra voltunk hivatalosak Olaszországba négyen, és e célból repülõjegyeket vásároltunk Budapestrõl Milánóba. Nem fapadost, hanem AlItalia-t, mert megérdemeljük, meg mert az ment arra a reptérre, ahová nekünk kellett. A check-innél közölték, hogy a járatot törölték, mert Milánóban esik a hó. Egy kicsit kártyáztunk a reptéren, majd áttették a jegyünket a Budapest-Róma-Torinó útvonalra. Ez jó volt, mert úgyis Torinótól 30 km-re kellett mennünk. Meg is érkeztünk a tervezett délután 3 helyett este 11-kor. MI megérkeztünk, de csomagjaink nem.
Egy igazi, szívhezszóló, karácsony-környéki turistaszivatást dokumentált Szabolcs, amibõl kiderül, hogy az ellenõrök is szeretnek adni, de információ és segítség helyett inkább a csekket részesítik elõnyben.
Remélem, elnyeri tetszéseteket a történet, a Merlin Nemzetközi Színházban vendégszereplõ Peepolykus híres-neves mûvészei körében osztatlan örömet okozott. Én pedig gyõztem dícsérni magam, amiért voltam olyan megfontolt, hogy azt a tanácsot adtam angol-spanyol vendégeimnek, hogy a Széchenyi fürdõbe a Deák térrõl igen gyorsan és hatékonyan jutnak el a hírös milleniumi földalatti igénybevételével. (Nagy marha voltam, mondhatom, hej! világváros!)
Nemrég kaptuk az infót Olvasónktól, hogy szezonális járvány terjed a BKV jegypénztáraiban. A pusztító kór kizárólag a fõvárosi közlekedési vállalat alkalmazottait, azon belül is a pénztárosokat érinti. Pánikra semmi ok, a fertõzöttek családjuk karanténjában várják az ünnepek végét.
Naponta használom a kék metrót a munkábajáráshoz és rendszerint 30 napos bérletet váltok. Néhány hete történt, hogy lejáróban volt a bérletem, viszont sem azon az állomáson, ahol felszállok, sem azon az állomáson, ahol leszállok, nem volt nyitva a bérletpénztár. Elõször azt hittem, biztos csak kiszaladtak néhány percre. Ez azonban egyre kevésbé tûnt valószínûnek azután, hogy a pénztárakat nap mint nap zárva találtam, pedig – rugalmas munkaidõmnek hála – különbözõ idõpontokban alkalmam volt szúrópróbaszerûen ellenõrizni a nyitvatartásukat.
Kedvenc gyûlöletrovatunk nemzetközi kiadása másodjára jelentkezik. Ezúttal az a tanmese tanulsága, hogy Nyugat-Európában is tudnak magyarosan szemétládák lenni az állami cégek alkalmazottai. Egy szabad piac szolgáltatásain elpuhult amerikainak (amerikai magyarnak) elképesztõ élmény, ha egy repülõtársaság alkalmazottja direkt megszívatja, hogy lemaradjon a géprõl. Aztán persze kompenzációt sem adnak, örüljön, hogy ennyivel megúszta. Ön rutinos mozdulattal lehajtaná a fejét vagy kardot rántana az Air France ellen? Olvassa el Gábor sztoriját és döntsön! (A levél ékezetek nélkül érkezett, kérjük képzeljenek hozzá vesszõket meg pontocskákat, de így is megéri, mert a narráció gördülékeny.)
A hét abszolút slágerterméke a GEN H-4 egyszemélyes helikopter, minden dugóban araszoló autós álma. A Gen Corporation 125 köbcentis, kétpropelleres röppentyûje teszkózásra nem alkalmas, ellenben 90 km/h-sebességig gyorsulva bármelyik taxiscéget porba alázza. A mulatságnak persze húzós ára van: az egyelõre csak Japánban kapható helikopter ára 3,6 millió yen (6,6 milka), és a kétórás betanító tanfolyamért külön lehúzzák a vásárlót. A légiforgalom megzavarása max. 90 kilós utassal lehetséges, és tízpercenként pihenõt kell tartani.
A tömegközlekedés néha veszélyesebb, mint autóba ülni a Critical Mass idején. Olvasónk a Moszkva téren volt szemtanúja egy balesetnek, ám közérdekû kérdéseire az ügyfélszolgálat ezidáig nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon:
2005.09.14. 12:56-én az alábbi emaillel fordultam a BKV Rt. ügyfélszolgálatához:
Ma délelõtt 11.35 környékén a Moszkva téri metróállomáson a mozgólépcsõvel utaztam felfelé. Az utazás közben arra lettem figyelmes, hogy a lefelé mozgó lépcsõ hirtelen megáll, és számos utas hatalmasat esik. Az egyik utas láthatóan vagy 5-6 métert zuhant.