Látszik, hogy a Homár nem járt mostanában a Vidámparkban, mert meglepődött a 4700 forintos beugrón, ami akkor is annyi, ha semmire sem ül fel, mert pl a gyerekét kíséri:

A mai nap (2011. 08. 16.) a Vidámparkba szeretett volna látogatni a családom néhány vendég-gyerkőc kíséretében. A teljes létszám a következőképpen alakult: szüleim (két fő), iskoláskorú, és 140 cm-nél magasabb gyerek 5 fő, és egy 140 cm-nél alacsonyabb kisgyerek. Az indulás előtt tájékozódtunk a jegyárakról - már akkor leesett az állunk -, nem baj, valamivel muszáj feldobni a gyerekek nyarát. Az egyik gyereknél (12 éves, és ez látszik is rajta, viszont szerencsétlenségére 156 centi) sajnos nem volt diákigazolvány. Ezt jeleztük előre a kasszánál, kérdezték, melyikük az. Mikor megmutattuk, a kasszás hölgy azt mondta, hogy végül is, teljesen mindegy, nincs diákigazolvány, akkor teljes áru jegyet kell venni.

A Homár nem érti a problémát. Negyedkiló vagy nem negyedkiló? Dobozzal együtt is jó. Lehetetett volna benne salak is. Persze, az erdők.

Sikeres ember nem lévén a SPAR-ban vásároltunk egy doboz gabonapelyhet, a képek úgy érzem magukért beszélnek. A Homár is utálja gondolom, ha vesz egy zacskó levegőt, és lötyög az aljában egy kevés chips?

Tisztelettel,

Zoltán

Makákó általános érvényű okostelefoncserés kálváriájának alapvető tanulsága, hogy az azonnal elromló telefonokat mindig a vásárlás helyén kell cseréltetni:

Megosztanám veletek, hogyan jártam nemrégiben okostelefon-vásárlás ügyében. Előre kell bocsátanom, hogy szándékosan nem említek cég- illetve márkaneveket írásomban, mert véleményem szerint - sajnos - bármelyik szolgáltatónál, illetve bármelyik telefongyártó termékével kapcsolatban járhat úgy a júzer, ahogyan mi jártunk.

Laci nem bírja kivárni azt a néhány hetet, amíg a horvát autókölcsönző feloldja a zárolt 36 ezer forintját:

Én a horvátországi "kellemetlenségünket" szeretném megosztani Veletek. Makarskán töltöttünk egy hetet a barátnőmmel, ahová busszal mentünk, mert gondoltuk nem lesz szükség autóra. Aztán úgy döntöttünk, hogy talán jó lett volna mégis, mert a közeli 1700 magas hegyre az utazás díja drágább, mint egy autó bérlése 24 órára, így ugyanannál a horvát utazási irodánál inkább autót béreltünk. A 2 nappal előre foglaltuk le (100 Kuna) a nyaralásunk utolsó teljes napjára (péntek 8:30 - szombat 08:30). Délelőtt 10:30-kor mentünk érte, mire a recepciós lány közölte, hogy a főnöke 10-ig várt ránk, és mivel nem érkeztünk meg, ő elment vele a bankba. Kérdőre vontuk, hogy mégis miért, nekünk most kellene, hiszen ezért foglaltuk le, de állítása szerint nem 08:30-tól, hanem pont akkor vehettük volna át. Apróbb vita után hívta a főnökét, az hozta az autót, és így 11 után vehettük át. Kifizettük a bérleti díjat, a biztosítást, plusz 1000 Kunát zároltak a bankszámlánkon, arra az esetre, ha később vinnénk vissza, nem fizetnénk parkolójegyet, stb. Ez érthető is. Amikor visszavisszük az autót, feloldják a zárolást. Rendben.

Kaelon az a fajta naiv ügyfél, aki még akkor is boldog, ha csak fél bútort kap teljes áron. De ha nem is a dobozban, végül meglett az összes alkatrész - sikersztori a JYSK jóvoltából. 

Történ ugyanis, hogy tegnap elhatároztam, hogy veszek a JYSK-ben, két "Anne" fantázianévre hallgató, igen jutányos árú fotelt. (Akcijósan 6500Ft/db)Meg is vettem, haza is vittem, aztán elkezdtem összeszerelni. Az elsővel nem is volt gond, bár egy "Skandináv bútorszerelő és beállító" OKJ-s képzés nagyban javítaná a köridőm... Aztán mikor a másodikhoz kezdtem volna hozzá, észrevettem, hogy nincsenek meg a csavarok. Hoppá!

Valószínűleg csak unatkozott a biztonsági őr és nem egy 90-es évekbeli időutazó térítette el Ádámot a győri Sparból, amiért fejhallgató volt nála:

Eléggé furcsa dolgot tapasztaltam a győri Interspar üzletben. A minap szerettem volna bemenni a barátnőmmel üdítőt vásárolni, mire a bejáratnál közölte a biztonsági őr, hogy nem mehetek be az üzletbe. Ezen eléggé meglepődtem mivel semmi olyan dolog nem volt nálam ami miatt ne lehetett volna beengedni. Megkérdeztem, hogy mégis miért nem mehetek be, mire azt a választ kaptam, hogy a fejhallgatóm végett.

Kevés közhelyesebb baleset van, mint a hűtőben penészedő lekvár, nem túl nehéz előállítani szinte bármilyen márkával. Parkernek azonban sikerült 35 üveg Univer-lekvárt bepenészesítenie, ami területi rekord, ráadásul mindet 3-4 nappal kinyitásuk után. Az Univer már válaszolt is neki: bár kevés cukor van a lekvárjaikban, még hűtés nélkül is túl kellene élniük egy hetet:

Az Univer Kecskeméti termékét érő kritikát juttattam el néhány hete, ebben a formában a lekvárjukat illető kifogásaimmal:

Miklós egy újabb zseniális termékönmeghatározást fedezett fel. A CBA napraforgó étolaj elég egyértelmű elnevezés lenne, ha nem kukoricaolajból készülne. De miért?

Statisztikai adminisztrációval bajlódok éppen, és szükségem volt az étolaj vámtarifaszámára. Rá is kerestem a neten, ahol a következő találat lett az első.  A linken ott virít a CBA napraforgó étolaj fantázianevű készítménye. Azért mondom, hogy fantázianevű, mert a mellette szereplő vámtarifaszámról kiderült, hogy nem a napraforgó étolajat jelöli, hanem egész pontosan ez a megnevezés tartozik hozzá:
 
"Más, finomított kukoricaolaj nem műszaki vagy ipari felhasználásra"
 
Hogy a VTSZ szám lett-e elrontva, vagy az üvegben nem az szerepel-e, ami rá van írva, nem tudom. További jó étvágyat mindenkinek.

Legalább nem gépolaj, ennek igazából örülni kéne.

Kutatonak annyira mégsem kellett az új Nikonja, ha nem bírt negyedórát kivárni, amíg a webshopos kolléga megebédelt. Határozott fellépés, fél siker:

Az interneten kinéztem egy Nikon fényképezőgépet. A megfelelő árszintet elérő AVPlanet áruházat választottam, ahol 3 nap után jelezték, hogy a gép megérkezett. Mivel eddig jó tapasztalataim voltak az internetes áruházakkal kapcsolatban, örömmel indultam a Telepes u.1-be, az áruházba. Az üzletbe érve egy hosszú pultnál nem állt senki. Észrevettem, hogy a sarokban ül egy hölgy, akit csak éleslátásomnak köszönhetően láttam meg, mert a köszönésemet nem fogadta. Viszont ahogy beléptem elővett egy köteg pénzt, és sebesen számolgatni kezdte, nyilván jelezvén, hogy nagyon elfoglalt. Percekig vártam, amikor ültéből odaszólt, hogy mit szeretnék. Nem állt fel, nem jött oda. Mondtam, hogy miért jöttem, mire ő rögtön megkérdezte, hogy kinek a nevére írja a számlát?

Gábor gázórája eredetileg a Főgázhoz tartozik, mikor azonban javíttatásról lenne szó, a költséget az új lakóra hárítanák. Ha nem akar fizetni, az sem baj, az óra úgy marad, ha bármi baj van,  úgyis csak a lakos szív vele - valahogy így gondolhatja az Energiahivatal, hiszen, finoman szólva, nem sietnek az ügyet megoldani.

Vettünk egy lakást pár hónapja, és már az eladóval együtt kiderítettük, hogy a lakáshoz tartozó gázóra elzárhatatlan. Sima, hétköznapi gázóráról van szó, amelyik minden átlagos lakásban megtalálható, és a zárókar megszorult, nem lehet megmozdítani. A gáz átiratása során kijött a Főgáztól egy ember, lefotózta, felírta az adatokat, és közben rákérdeztem mi van ilyenkor. Azt mondta ne is erőltessem, mert megszorult a csapágy, ha túlhúzom eltörhet és sivítva előtör a gáz, inkább szóljak a Főgáznak, övék az óra, megjavítják vagy kicserélik ingyen. A hétköznapokban persze nem zavar minket, hogy nem lehet elzárni, de - gondoltam - rend a lelke mindennek, írtam egy e-mailt a Főgáznak, hogy ez a helyzet. Pár nap múlva jött is a válasz, hogy nagyon szívesen kicserélik - 24 841 forintért.