Új jegyautomatákkal igyekszik összezavarni utasait és alkalmazottait a Volánbusz. A kitartóan próbálkozó Balázs hetek óta vívja szélmalomharcát a XX. század egyik klasszikus vívmányával:

Minden hétvégét vidéken töltök. Pénteken este utazok, és hétfõn hajnalban térek vissza a fõvárosba. Néhány hete a Volánbusz az Árpád hídi buszállomásra jegykiadó automatákat telepített. Mivel a technika gyermekének érzem magam, ezért nagy örömmel fogadtam a fejlesztést. Még örültem is, hogy valakinek feltûnt, hogy idõnként nagy a tömeg, és emiatt sokat kell várni a jegykiadásra, és ezt a problémát ezekkel az automatákkal kívánta orvosolni. Furcsa volt ugyan, hogy a modernnek kinézõ automata mellé egy jó nagy táblát kellet helyezni, amire az állomások kódjai vannak írva, ráadásul eléggé összefolynak ezek a kódok a mellettük levõkkel. Mindenesetre jó ötlet azért, csak látszik, hogy lenne még mit javítani rajta.

Meg lehet-e tanulni kínaiul szerencsesütikbõl? Csak csipetnyivel abszurdabb ötlet, mint amit a Pringles nyomat Amerikában. Olvasónk, Kati fedezte fel Boston egyik közértjében a "Tudta-e Ön"-tematikájú csipszet, amiben minden egyes krumpliszirom teljesen haszontalan információt hordoz ehetõ festékkel a hátán:

Felbuzdultam a mai ekezetnelkuli napon, gondoltam, megosztom veletek a kovetkezo gyongszemet. A Pringles igyekszik muvelni az amerikai nepet, ezt legegyszerubben a kajaba rejtett tananyaggal lehet :)

Örömteli, ha az embör ismeretlenektõl kap emilt, de némelyik bizony szorongást generál bennünk. Itt vannak például ezek a fránya pénisznagyobbítók mindenféle neves orvosi rendelõktõl, mint pl. a pills87buyit@frgyyyy.com, akik hótbiztos megoldásokat ajánlanak, hatalmas árengedménnyel. A nigériai levelezõpartnerekkel is jóban vagyunk, most éppen egy hercegnõ ajánlotta fel a testi-lelki barátságát, ha némi készpénz befektetésével visszaszerezzük apja vagyonát, hogy osztozkodjunk rajta. Ez nagyon reményteli ügyletnek tûnik, úgyhogy amint meglesz a della, felcuccoljuk a Homárt, oszt évekig Honoluluból tudósítjuk kedves olvasóinkat mindenféle nonstop tömegszexbulikról. A Viagranepperek és hasonszõrû társai viszont elgondolkodtattak (lásd a kilátásba helyezett gruppenpartikat). Úgy érezzük, még szükségünk lehet rá, ezért egy ismerõsünk révén szert tettünk a tablettára. Hát igen, tizenvalahánymillió felhasználó után a Homár halálmegvetõ bátorsággal úgy döntött, hogy az Önök kedvéért teszteli a Viagrát. Mindent az Olvasókért, végül is milyen bajunk lehetne?

Olvasónk, Balázs a hosszú hétvégén felfedezte az utolsó kiegészítõt, amivel luxuslimó rakható össze egy bármelyik közönséges autóból. Elõször rakjuk ki az utasteret türkökkel, hogy nagyobbnak tûnjön. Aztán jöhet a sofõrre a bõrkesztyû, hátra meg a behûtött pezsgõ. Ha minden megvan, már csak a GPS-antenna hiányzik:

Szerintem ehhez nem kell túl sok kommentárt fûzni. A képek magukért beszélnek. Lelõhely: Székesfehérvár, Auchan.

Szakirányú végzettség nélkül is sejthetõ volt, hogy a sejtelmesen domborodó idomok és érzékien szopott jégkrémek után fokozatosan durvulni fog a reklámokban ábrázolt szex. A francia Shai divatcég ennek most egy ügyes húzással vetett véget egyszer s mindenkorra, minthogy interaktív katalógusuk vegytiszta pornóra épül.

Zoli egy érdekes történettel jelentkezett a HP-vásárlók táborából. A Homár is hallott már egy-két cifrát laptopilag, de ez se rossz:

Történetem a drágalátos HP szervizrõl szól. Már régebben olvastam itt egy cikket, de az én történetem is igen tanulságos. Tehát adott egy HP IPAQ HX2700 Pocket PC. A cég ahol dolgozom már több száz ilyen PPC vettünk és adtuk át partnereinken. Az egyik ilyen vásárlás után egy PPC-t kivéve a dobozból azt tapasztaltuk, hogy az gyártási hibás. Nem lehetett az akkufedelét kinyitni. Már másnap visszavittük a forgalmazóhoz, aki visszavitte a gépet a HP-nak. Õk mielõtt kicserélnék a gépet bevizsgálják. A válasz az volt, hogy nem megfelelõ használat miatt nem garanciális, így nem cserélik ki.

A Homár nem szereti sem a hipnotikusan ezoterikus csendéleteket kátránnyal, sem a tömény ízfokozóktól mentes gyorskaját, ez a hirdetés vmiért mégis átjött a szûrõn. Egyrészt a Mickey Rourke-figuráról Sin City-nosztalgiánk lesz, másrészt mert az mindig jó, amikor az egyik méregkeverõ multi szivatja a másik méregkeverõ multit.

Múltkor kiderült a Pannon feltöltõkártyájáról, hogy - ugyan a számviteli törvény tehet róla - kizárólag telefonálásra használható, vásárlásra nem. Mai érdeklõdõnk, Bosi egy másik anomáliát szeretne megérteni:

Amikor megvettem a feltöltõkártyát, még 900 magyar forintot fizettem érte. Mikor feltöltöttem a telóm, a szolgáltató szerint az már csak 859 HUF-ot ért. Ki érti ezt? Öt perc alatt 41 forintot vesztett értékébõl a magyar valuta? Elég nagy az infláció mostanság... Vagy egyszerûen átvert a szolgáltatóm? Keresem a választ, segítsetek!

Klasszikus vendéglátós trükk, mondhatnánk, de minthogy fogalmunk sincs, mi történt a helyen, ezért leginkább a kocsmázás örökérvényû tanulságaként álljon itt Niki története:

Asztalt foglaltunk az Irish Cat Pub-ban 20 fõre, ez valószínûleg gyakran megesik bárkivel. Jöttek is az emberek, többen is mint 20, ki evett, ki ivott, jól éreztük magunkat. A probléma akkor kezdõdött, amikor valaki külön számlát akart nyitni, de ezt nem engedték, hiszen a befoglalt asztalnál ült. Oké, gondoltuk, majd ha elmegy, kifizeti a részét, önbevallás alapján, végülis baráti trásaság, tehát bízunk egymásban. Na, erre sem volt lehetõség, azt mondták, akkor kell fizetni, amikor az utolsó ember elmegy az asztaltól, és persze az egészet. Jó, hát ez van, gondoltuk, a távozó emberek - jelzem, barátaim, nem feltételezem, hogy meg akartak rövidíteni -, mindenki nekem adták a pénzt. Persze volt, aki ezeken nagyon kiborult és a pultot verve követelte, hogy õ akkor is kifizeti a számlát, neki akkor is külön számla kell. Ezeket fellángolásokat a mértes kidobóknak 2 perc alatt sikerült kis parázzsá szelidíteniük - sejthetitek, ki akar vitatkozni kétajtós-szerkény-méterû pittbullokkal!

A Homár soha fel nem fogta, hogyan fizethetnek emberek pénzt csengõhangokért vagy háttérképekért, de a jelenség nem tûnt el a wappal együtt, sõt, már utcán is reklámozódik, mint ahogy azt Darwin Díj észrevette. A poén persze nem ez, hanemhogy a mobilos "tartalomszolgáltató" a VB kapcsán kreatívan hasznosította újra a Himnuszt éppúgy, mint a Nemzet Focistáját.

Egy buszmegállóban lévõ jamba-reklám: jó csengõhang és fõkepp vagány a himnusz, de a PUSKÁS FROG az valami észbontó! :)