Attila hónapok óta vonattal és bringával jár dolgozni Vácról Budapestre. Mivel a 8-as gyorson nincs tároló, Attila a peronon szállítja a kerékpárt, eddig minden probléma nélkül. Ma reggel viszont a kalauz úgy ítélte meg, hogy a drótszamár gazdátlan, így Újpesten leszállította a vonatról.

Szokásomhoz híven betámasztottam a bringát a peronon és beültem a fülkébe közvetlen a fal túloldalára. (minden második állomáson fel kell állnom, hogy felengedjem az embereket). Dunakeszin felengedtem őket, majd két állomással később lépek ki, a kerékpár sehol. Állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség, mire egy utas közli velem, „ha tied volt a kerékpár, a kalauz lerakta”

Hiába szerepelt a mógépszerelő oldalán ingyenes kiszállás és garanciális javítás, Fürge Szarvas magyarul nem igazán beszélő munkatársa csak megszivatódott: 4000 Ft-ba fájt neki a semmi és a szerelő másodszor már nem is akart megjelenni a helyszínen, hiszen ennyiért nem éri meg neki. De most akkor ki volt nyitva a csap vagy sem?

Egy Apró bosszúságok nevű rovatba tudnám az alábbi esetet elképzelni. Mert bár ennél durvábban is átverik az embert nap mint nap, ilyen mértékű nyílt arcátlansággal mégsem találkoztam még, igaz, eddigi fogyasztói pályafutásom még viszonylag rövid. Álljon itt ez a kis szösszenet az ő példaértékű hozzáállásáról mindannyiónk okulására, hátha vannak még olyan hozzám hasonlóan nem sikeres emberek, akik a neten keresnek szerelőt.

Patkány? Egér? Gyenesei István? Nem. Az előző gazdája. Íme a hónap legvicceseb
online vásárlása, előadja Eszter és John Lenin.

Az online boltnak álcázott oldal hétvégenként egy nagy fekete lyuk, ahová beesnek a megrendelések, aztán eltűnnek hétfőig. Péter (aki emiatt lecsúszott a kinézett laptopról), miután ezt megtudta, a nevetéstől majdnem leesett a székről, mi viszont inkább megkönnyeztük.

Tegnap kinéztem karácsonyra egy laptopot nővéremnek, gondoltam időben megrendelem, feltelepítem és karácsonykor csak oda kell rakni a fa alá. A notebook.hu-n volt is egy gép, ami tetszett, rendelhető is volt. Szuper. Miskolcon raktárról volt rendelhető, sebaj, gondoltam, jó nekem az az 1-2 hét mire felhozzák egy pesti boltba, messze van még karácsony.

Úgy látszik a Citrommal nem csak az a baj, hogy akcióval veri át a tanulóit. GR 2 hónap után megunta, hogy oktatóra várjon és átiratkozott máshova, ám hiába kérte vissza a gyakorlati oktatásért befizetett pénzt, azt 4 hónapja nem kapta meg. A szerződés 8 napról szól, ez már rendesen felnyomásérett.

Nekem is volt „szerencsém” a Citrom Autósiskolához. Számomra is csábítónak tűnt a fix 100.000 forintos tandíj. Ugyan más autósiskolák jóval olcsóbban is kínáltak tanfolyamot, itt legalább nem kellett volna plusz költségekkel számolni. Aztán elkövettem azt a baklövést, hogy egy szép délután elmentem az irodájukba, és beiratkoztam.

Jól érezte dremamdacer blogger barátunk, hogy az otthonába érkező esti adománygyűjtő hívással valami nem stimmel. A Gyermekmentő Alapítvány honlapjának kezdő oldalán ugyanis a következő felirat figyelmezteti a látogatót: Figyelem! Alapítványunk telefonon keresztül nem gyűjt adományt! Futott már bele más is ilyen telefonba? Gyerekhangon gyerekbetegséggel szélhámoskodni simán elégnek tűnik a dd által emlegetett ánuszugrásra.

Este negyed 9-kor megcsörrent a telefon, a vonalas, ilyenkor már csak nem dolgoznak a telemarketingesek és közvéleménykutatók, gondolom, vegyük fel. Tíz év körüli gyerekhang, gépről, ofkorz, hogy itt a Gyermekmentő Alapítvány, és a 3 éves Ferikénél(?) agydaganatot diagnosztizáltak, amit könnyen meg lehetne gyógyítani (agydaganatot, könnyen, azt), de ehhez szükség lenne az én hozzájárulásomra, ha támogatnám, nyomjam meg az 1-es gombot stb., stb. Levágtam, mint rabbi a fitymát.

Valóban nagy lehet a baj, ha már a mellrák sem fut olyan jól és meg kell akciózni, hogy ne maradjon a nyakunkon. Ajándéknak valami apróság,  egy petefészekgyulladást vagy legalább egy gombás folyás?

Nem vagyok egy nagy fényképező és küldözgető típus, de ez a mindent visz kategória volt számomra. A csatolt kép pár napja készült a Nagy Lajos Király - Hermina sarok közelében egy új épitésű ház utcafronti üzletének kirakatáról. Feltételezhetően mammográfiás mellrák szűrés lehet a dolog mögött, csak hát... a kép magáért beszél. (Mobilminőség, az ott egy 1,5-2 méteres kirakat lefóliázva.)
 

Grif

Kezdődik, kezdőőődik! Ugyan még messze az ország a legújabb hitelkiváltó hitel felvételétől, az élelmes kereskedők már mosolygós pánikkal csábítják a vásárlókat, hogy addig költsék el hirtelen minden pénzüket, amíg ér valamit:

Mindenki másképp éli meg a világválságot. Ezt a képet soroksári madaras tescoban lőttem. Azt hiszem no comment :)

üdv,
v

Továbbra is várjuk a világválság telefonnal fényképezhető nyomait. Ha hiperinflációval találkozik, és nem közvetíti a CNBC, ne essen pánikba, simán lehet, hogy csak át akarják verni.

A Homárnak régen volt már esküvője, egy ekkora torta manapság 62ezer forint? Persze ha a Sugar Shop olyanokat ír, hogy "Merész gondolatunk támadt: mi lenne, ha a jól megszokott formákat újraterveznénk, hogy ne mindig ugyanaz a háromszög nézzen velünk szembe a tányérról?", akkor már mindent értünk. Mónika nászajándékba szánta a Reménység fantázia nevű tortát, ami legalább biztosan emlékezetes volt az ifjú párnak.

Kedves Homár, a lentebb olvasható levelet múlt héten küldtem el a Sugar Shop cukrászda vezetőjének. Nem írtam volna nektek, ha legalább annyit válaszolnak, hogy bocs. De még ennyit sem tettek. Hátha majd ezek után... Annyit fűznék hozzá a levélhez, hogy a torta kiszállítással együtt 62.000 ft volt, a csokiszökőkút pedig 30.000. Csatolva küldöm a képet, kiváncsi lennék a véleményetekre: szerintetek ebben mi a design? Egy ilyen tortaborítást (vagy mit) még egy kezdő cukrász is össze tud dobni. A műanyag szalagokat pedig még én is szebben rá tudtam volna dobálni.

Otto nehéz felfogású, ráadásul naiv ügyfél, nyilván ezért nem érti, hogy a budapesti állatkert nyúlsimogatójának kerítésén mit keres a "nyulak harapnak" tábla. Én is nehéz felfogású vagyok, talán mert a fejemet mészpáncél borítja, ezért gyorsan felhívtam Hanga Zoltánt, az állatkert kommunikációs szuperfegyverét, hogy veszélyben vannak-e a Naiv Kisdedek és szüleik."Ezek nem vérnyulak!" - szögezte le gyorsan Hanga, majd magyarázólag hozzátette: a táblával azt szeretnék sulykolni, hogy minden állatsimogatóba saját felelősségére megy be a látogató. "Minden állat haraphat, aminek van foga." Ezt üzeni kedvenc sajtósunk a nagyközönségnek. Aki azt vízionálta, hogy ha nem lenne ilyen riasztó tábla, a tájékozatlan kisdedek felheccelnék a nyulakat, a szájukba dugnák a kezüket, aztán reccs, és jönnének a tomboló anyák az irodára.