A Volánbusz egyszerűen annyira szívén viseli a kisközösségek életét, hogy csapatépítő jelleggel egyfajta túlélő tréninget tart Veresegyházon. Vándorló vagy egyáltalán nem létező buszmegállók, talányos menetrendek, építőmunkások, semmiből jövő intézkedő hölgyek, és mindezeket a megpróbáltatásokat sokáig szelíd derűvel fogadó utasok - mintha csak Hrabal kis falujában lennénk. Persze lehet, hogy csak levélírónknak van valami különös érzéke az abszurdhoz, mert Budapestre érve a panaszirodán is képes volt belefutni az Útbaigazító Emberbe meg a Zöld Gombbal Irányítható Forgalmistába.

Tisztelt Tékozló Homár!

Egy újabb gyöngyszem a Volánról... 

A mai napon eddig nem látott szervezetlenséggel találkoztam Veresegyházon. A folyamatos felújítások és körforgalom kiépítése miatt a buszmegállót folyamatosan áthelyezik. Eddig vagy a Csonkás, vagy a Csomádi úti aut.ford. megálló nem üzemelt Budapest felé.

Zsuzsa és 20 másik utas állva buszozhatott Veszprémbe több mint két órán át Budapestről egy úgynevezett emelt szintű járaton, amiért 175 forint extrát fizettek:

Tisztelt Bakony Volán! Volt szerencsém ma élvezni az "emelt szintű" személyszállítás csodálatos új lehetőségét a Budapest - Veszprém autóbuszjáraton, bármit is jelentsen itt az "emelt szintű". A busz ugyanis körülbelül 20 perces késéssel érkezett meg a Petőfi híd budai hídfő megállóba, ahol felszálltam rá. Már itt nem volt rajta egyetlen ülőhely sem, ennek ellenére ki kellett fizetnem az "emelt szintű" szolgáltatásért a 175 forintos extra költséget, mint ahogyan annak a körülbelül 20 másik embernek is, akik szintén végigállták a több mint 2 órás utat, és akik szintén kb. 20 perces késéssel érkeztek Veszprémbe.

Két irányban kétféle jegyet kapott Éva 80 éves nagymamája, akinek először még a nyugdíjas kedvezményét sem vették figyelembe:

Tisztelt Tisza Volán Ügyfélszolgálat! Egy rövid, ámde tanulságos, és rendkívül igazságtalan történetet szeretnék önökkel megosztani a gyanútlan utasok megtévesztéséről és félrevezetéséről. Hamarosan itt a Húsvét, így rendkívül vallásos idős nagymamám (80 éves) úgy döntött, hogy ideje meglátogatni elhunyt szeretteit. Igen ám, de a temető egy kicsit messze volt. Egészen pontosan 54 kilométerre tőlünk. Így Csongrádról el kellett jutnunk valahogyan Kecskemétre. Naivan úgy döntöttünk, hogy busszal fogjuk megtenni ezt a távolságot. Így hát nagymamám és én elindultunk Kecskemétre. Nagymamám 80 éves, tehát elég régóta elmúlt 65 éves, így a 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet értelmében díjmentesen veheti igénybe a helyi és helyközi közlekedést, ezen kívül hallássérült, tehát rendelkezik egy olyan igazolvánnyal, ami feljogosítja őt és egy kísérőjét a 90%-os kedvezménnyel való utazásra. Az újonnan bevezetett pótdíjról most inkább nem szeretnék szót ejteni, azzal nem volt probléma, odafelé és visszafelé is kiszámlázták mindkettőnknek.

Naiv ügyfél tegnap próbált volna tájolni volánbuszilag, de néhány óra telefonálgatás után feladta a küzdelmet. Naja, tegnap még nem volt hivatalosan riadókészültség:

2013. március 14. péntek 15:50 perc
Telefon a Volánbusz  -Népliget- információs irodájához. Automata bekapcsol: hívjam őket munkaidőben 8-16 óra között. Hm, bizonyára tévedés van, úrahívás, hisz még mindig nincs 4 óra, viszont hóhelyzet van, 150 km-re lévő otthonba hazajutás bizonytalan. Újra az automata válasza, rossz időben, rossz helyen vagyok, hívjam őket munkaidőben. Jelentem, még MINDIG munkaidő van. Volánbusz oldalán információ – végül is nem muszáj nekem telefonon informálódnom, olvasni is tudok – a hóhelyzetre való tekintettel fennakadások lehetnek, tájékozódjon a hiradásokból. :)) Húúú, de korrekt!!!! Pedig ők akkor már tudták, amit már én is, hogy már nem indítanak buszokat szerény hajlékom felé. Na de nem rohanok előre….

Tamásnak egy megállót kellett volna utaznia a Volánnal, hogy vehessen jegyet a sofőrtől, mert a végállomáson nem adhat, de jegy nélkül azt meg nehéz:

A Stadion-autóbuszpályaudvaron szerettem volna felszállni a buszra, ám a sofőr közölte, hogy nála nem lehet jegyet venni, hanem csak az automatából. Mint kiderült, egyik automata sem működött, tehát visszamentem a buszhoz és elmondta a buszvezetőnek, hogy képtelenség jegyet venni (a pénztárak már zárva voltak), ekkor minősíthetetlen hangnemben kiabálni kezdett, hogy ő akkor sem ad jegyet és oldjam meg. Mondtam neki, hogy nincs aprópénzem, 3 perc van a busz indulásáig és tényleg nem fogadja el egyik automata sem a papírpénzt.

T.E. tapasztalatai szerint tíz percet késik a Volán jegykiadó automatája Újpest-Városkapunál, és csak a sofőr "jókedvén" múlt, hogy nem kellett kétszer kifizetniük ugyanazt a jegyet. Érdemes hát időben indulni otthonról, megkockáztatva, hogy egyáltalán indul a kiválasztott járat - a kimaradó buszról ugyanis nem tájékoztatják az utasokat.

Senkinek sem ajánlom, hogy azonnal megvegye a buszjegyét az Újpest-Városkapui volánautomatáknál, ha éppen lekéste az előző buszt. Ugyanis a párommal ezt tettük, és akár pórul is járhattunk volna. Rétságra szerettünk volna menni a szombati 17:30-as busszal. A Rétság-Budapest táv 50 km, így a teljes árú jegy ára nem elhanyagolhatóan majdnem ezer forintra rúg odaútra. Így kettőnknek kétezerbe került a két jegy. De mivel sajnos lekéstük a 17:30-as buszt, az egy órával később menővel szerettünk volna menni. Ezért automatikusan kiváltottuk a buszjegyet, majd vártunk egy órát. A 18:30-as busz azonban egyáltalán nem jött a Volán internetes menetrendjében meghirdetettel ellenben. Kiderült a következő busz csak 19:30kor indul. Így várnunk kellett még egy órát.

Nehéz, de nem lehetetlen ugyanazon a helyen kétféle megállóból felszállni a Pannon Volán járataira. Bálint panaszleveléből kiderül, hogy a számokkal nehezen boldoguló sofőr képes erre a mutatványra: ugyanabban a megállóban kinek a közelebbi, kinek a távolabbi megállóhelyet nyomtatja a jegyére, 90 Ft különbséggel. Az már más kérdés, hogy hogyan üthet be olyan megállót egyáltalán a gépbe, ahol meg sem áll a busz. 

Tisztelt Pannon Volán ZRt.! Szeretném kérdőre vonni Önöket, egyrészről az Önök által üzemeltetett rendszeres helyközi buszjárat sofőrének a matematikai felkészültségét illetően, másrészről pedig a társaság bevett pénzügyi megtévesztésről.

Richárd és barátnője a Pannon Volánt választották utazásukhoz, a sofőr azonban nem örült a fizető utasoknak. Nyilván nehezebb kormányozni, ha plusz két fő utazik a járművön.

Történt a héten, hogy egy fárasztó délelőtt után, úgy döntöttünk párommal, hogy haza indulunk. Ki is álltunk a buszmegállóba ahol mind a helyi közlekedésben részt vevő 43-as számú járat, mind pedig a Pécs és Nagykozár között közlekedő helyközi járat is megáll. A megállóba elsőként egy más településre, de azonos irányba közlekedő , helyközi járat állt be, de sokan voltak rajta, mikor felszálltunk volna láttuk, hogy a Nagykozár felé közlekedő busz is beáll a megállóba, alig néhány emberrel a fedélzetén. Mivel nem akartunk várni a 43-as helyi járatra, az utóbbi jármű felé vettük az irányt, felszálláskor a következő párbeszéd zajlott le a buszvezető és a párom között:

BB kicsit több mint három hónapja írt egy levelet elveszett csomagjáról és a ki nem adott csomagjegyekről. Azóta állítólag néha már adnak csomagjegyet, némelyik söfőrt viszont továbbra sem érdekli, ki milyen csomagot visz haza a csomagtérből:

Múltkori levelemben addig jutottunk el a történetben, hogy végül sikerült megbeszélni valakivel a Nógrád Volántól, hogy küldjem el a panaszomat e-mailban. Ez meg is történt, majd ezután hosszú ideig nem érkezett válasz, illetve ezután többször is előfordult, hogy egy hetet kellett várni, mire egy-egy e-mailre válasz érkezett. De végül mégis sikeresen megoldódott az ügy: június 10-én kártérítés érkezett a Volántól. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy maga az eset február 27-én történt.)

BB szerint 21. század ide vagy oda, töretlen a szedd magad-mozgalom sikere a Volánnál, ha a buszok aljába önként dobált csomagokról van szó. Lopásnál igyekeznek bután nézni, senki nem illetékes, hátha feladja naiv ügyfél a keresést:

Az oldalukon már korábban megjelent történethez nagyon hasonló történt velem a napokban. 2011. február 27-én a Nógrád Volán Zrt. Salgótarjánból induló, Budapest irányába közlekedő járatára szálltam fel, illetve a táskámat a csomagtérben elhelyeztem. A budapesti végállomáson vettem észre, hogy a csomagom eltűnt. Erről azonnal értesítettem a gépjárművezetőt, aki ugyancsak megvizsgálta a csomagteret, és ő sem találta azt. A sofőr kérdésemre nem tudta elmondani, hogy ilyenkor mi a teendő (mint utóbb kiderült, hogy például jegyzőkönyvet lenne köteles felvenni), sőt állítólag főnökének telefonálva, az sem tudott érdemleges válasszal szolgálni.