Vágányember legyen, aki ezt érti! Az még oké, hogy online vásárolt vonatjegy is csak személyesen váltható vissza, de innentől kész lidércnyomás az egész. Miért nem tudják az információban, hogy hova kell menni? Kelenföld? Déli? Keleti? Tök nem mindegy. És mi az, hogy csak az utazás előtt egy órával lehet visszaváltani? Nem beszélve a levél ezen részről: "benyújthatom a visszatérítési igényem, de azt nem fogadják el, mivel nincs csatolva hozzá a menetjegy, amit ugye online vásároltam, és okostelefonról mutatható be."  Rákérdezünk, hogy ez tényleg így zajlik-e normális ügymenet szerint.

Kedves Tékozló Homár!

Mivel hasonló sztorit nem találtam még a blogon, ezért gondoltam megosztom veletek, hogy mi történt velem csütörtökön, amikor Intercity vonattal szerettem volna Komáromba jutni, majd Révkomáromból tovább utazni a szüleimhez. A történet kicsit hosszú lesz, de körülbelül ilyen hosszan tartott az egész ügyintézési folyamat is.

Mióta létezik a MÁV-START internetes jegyvásárlása, (és mióta a Budapest-Komárom-Győr-Sopron/Szombathely vonatokra a zsúfoltság miatt sosincs a jegypénztárakban helyjegy) azóta én online vásárolom meg a jegyemet Komáromba. Így történt ez most is. Munka után szerettem volna a szüleimhez utazni Felvidékre. Megvettem a jegyem előre a Keletiből induló Intercity vonatra, amire én Kelenföldön száltam volna fel 18:25-kor. Sajnos csak szálltam volna, mert a járat ismeretlen okok miatt 40 percet késett a Keletiből, s mivel nem jött, én úgy döntöttem nem szállok fel rá, mivel a Révkomáromból induló utolsó, 19:46-os járatot már nem értem volna így el. Ottragadtam volna a városban. Gondoltam semmi gond, a késés miatt visszakérem a jegyem árát, vagy annak legalább egy részét.

Budatétényben a vasútállomáson nincs jegypénztár, csak jegykiadó automata. Ez egyrészt so XXI. század, másrészt kicsit magyaros megoldás, ugyanis a gépet sikerült egy fedetlen helyre állítani, és ezzel a szerencsejáték faktort is beemelni a buliba.

Szálltunk fel Budatétény állomáson a vonatra, Érd felsőig vettünk volna jegyet de! nem igazán működött az automata, vagyis igen, de mivel esett az eső, és mint tudjuk az ottani automata be van téve az felüljáró lépcső mellé, így az korrektül meg is ázott és ezért nem lehetett az érintőképernyőt normálisan használni.

3-an elszarakodtunk vele vagy 25 percig majd mivel jött a vonat, gondoltuk majd a kallertől veszünk jegyet és mondjuk hogy nem működött... Jön a vonaton a kaller, mondjuk hogy mivan, majd a ketyeréjén mutogatja nekünk hogy 15 perce vettek róla jegyet, majd közli velünk hogy tud adni jegyet 2500ft-ért/db.

A kérdések:

Miért nem teszik az automatákat fedett helyre?
Ha szakadó esőben az ember fedetlen helyen lévő automatából akar jegyet venni, vigyen magával egy guriga papírtörlőt meg egy váltás ruhát, hogy működjön az a szar?
Miért nem fedik ezeket valahogy le?
Továbbá hogy a francba tudok én jegyet venni egy tökig ázott, látszólag működő automartából? 

Köszönettel:

Norbert

M. barátunk levelén átsüt az elemi indulat és düh, ami minden látható önfegyelmezési kísérlet ellenére néha felkiáltójelekben, néha nagybetűs szövegrészekben, néha meg finom káromkodásokban kulminálódva tör utat magának. Szegény, reméljük nem kapott infarktust végül Csornán. Azt megkérdezzük, hogy ilyen esetekben miért nem jár vissza a jegy ára függetlenül attól, hogy regionális vagy többszáz kilométeres útra szóló volt.

Üdvözlet!

Először is: káromkodva, otromba módon szeretném kifejezni, hogy mennyire ideges vagyok amiatt, ami történt, de nem fogom. Legyünk konstruktívak.

Történt ugyanis, hogy a szokásos módon, Sopronból Szanyba szerettem volna hazajutni a Sopronból 15:45-kor induló személyvonattal, melyre Csornán csatlakozást ígért Elvira. Csornán leszállva harmad magammal észleltük, hogy a pápai vonat elment. Nem várta meg... tekintettel arra, hogy ez az egyetlen vonat Pápa felé nincs más lehetőségünk hazajutni.

Valószínűleg a MÁV könyvelésében a Zirc és Porva-Csesznek között évente ingyen utazók  egy szabadszemmel láthatatlan összeget jelentenek csak, de az országban biztosan nem a Cuha-völgy az egyetlen offline hely, szóval csak kéne ilyen esetekre valami generális megoldást.  

Kicsire nem ad a MÁV

Azt gondolnánk, hogy a budapesti elektronikus jegyrendszer késlekedése (csődje?) valami különleges dolog Magyarországon. Nézzük meg akkor a MÁV-ot, ahol ez már megbízhatóan működik.

Van egy kisváros (Zirc), amelynek a vasútállomásán évekkel ezelőtt megszűnt a jegykiadás. A felszállók a jegyeiket a kalauznál vehetik meg, az ő online jegykiadó készülékén (terminálon és nyomtatótáskán) keresztül. 

A kisváros viszonylag ismert és kedvelt turisztikai térségben található. Egyik irányban különösen sokan szoktak utazni kirándulószezonban.

Még jó, hogy Északi Pályaudvar nincs a városban!

Tisztelt MÁV-START Ügyfélszolgálat!

Egy pénztárnál váltott retúrjegynek a fel nem használt visszaúti részét szerettem volna visszaváltani, Budapesten. A jegy Mezőtúrról szólt a Keleti pályaudvarig.

Először a Nyugati pályaudvaron próbáltam visszaváltani (mert nekem ez esett útba). Az információnál a pénztárhoz irányítottak. A pénztárnál.visszairányítottak az információhoz, ahol végül a Keleti vagy a Déli pu.-t ajánlották. Miért? Mert náluk nem volt megfelelő vonalkód-leolvasó.

Franciska szerintem azon a ponton kicsit igazságtalan, amikor a jegykezelők ellenőrén kéri számon az ablak és kerete közti váratlan szakítást csak azért, mert korábban az előtt álldogált az illető, de ezt leszámítva az egész helyjegy-nem helyjegy téma elég erős.

Kedves Tékozló Homár!

Csupán a nagyobb nyilvánosság miatt szeretném megosztani Önökkel nyílt levelünket, amit a Máv Zrt.-nek címeztünk. Íme teljes egészében, változtatás nélkül:

Kedves MÁV Zrt.!

A szombaton (2016.07.02) tapasztalt nagyszerű élményemet szeretném Önökkel megosztani, és néhány kérdést feltenni az ügy kapcsán.

Aznap reggel Kőbány-Kispest állomásra érkeztünk vőlegényemmel, hogy onnan utazzunk tovább a Latorca IC menetrendszerinti vonatukkal. Mivel kevesebb mint 10 perc volt hátra az indulásig, a pénztár előtt pedig legalább 10-12 ember sorakozott, ezért a jegykiadó automatából vettük meg a menetjegyünket. Ki is választottuk név szerint a Latorca IC-t, valamint a 33%-os kedvezményt a dolgozói bérletre. Már elsőre feltűnő volt a rendkívül kedvező ár, valamint a tény, hogy nem lehetett Hely- és Pótjegyet választani a menetjegyünkhöz.

A sztoriban olvasónk sem hibátlan, hiszen nem csekkolta az előre megváltott vonatjegyen a dátumot, és ebből kerekedett ki az egész kalamajka, de azért az a rész, ahol a kalauzzal való tárgyalás hullámzását követve 150 forintról 12500-ig nő a fizetendő összeg, elég elképesztő.

A debreceni Nagyállomás jegypénztáránál várok a soromra, végre odajutok az ablakhoz. Helyjegyet szeretnék holnapra, április 14-ére Budapestre a 8.07-es IC-re, vissza pedig, mondanám tovább, amikor a pénztárosnő közbeszól, hogy várjak, rendezzük először az odautat. És asztal meg ablak mellé, teszem hozzá, mert tudom, lehet ilyet is kérni.

Én a vonatjegy kifejezés hallatán még kígyózó sorra és alig látható betűkkel nyomott, kunkorodó fecnire assszociálok, szóval már az otthoni nyomtatás lehetőségét is óriási hujjogással köszöntöttem most, hogy megtudtam, hogy létezik, de olvasónk témában összegyűjtött kérdései ezzel együtt is inkább tűnnek jogos felvetéseknek, sem mint rosszindulatú kötözködésnek.

Kedves Homár Hilda!

Az alábbi kérdéseket intéztem az imént a MÁV-nak. Úgy vélem ezek a kérdések és majd a MÁV válaszai érdekelhetik a Homár olvasóit is. A MÁV válaszát természetesen továbbítom számodra. Kérlek, a nevem ne közöld le!

Üdvözlettel, 

M.

Hetek óta a menekültkérdés uralja a híreket. Az nyilvánvaló, hogy a jobb élet felé igyekvő tömegeket és a folyton változó helyzetet a MÁV-mamutnál sokkal felkészültebb és rugalmasabb érintettek sem tudják kezelni. De az, ha a beígért hálókocsi nincs a vonaton, a fizető utas ül, a lefizető meg alszik, az bizony a cég hibája.

Tegnap azaz 2015.09.21-én utaztam a 21 órakor a Keleti-pályaudvarról induló, elvileg Münchenbe tartó Kálmán Imre Eurocity vonattal. A vonat csak Salzburgig közlekedett az ismert okok miatt, kivéve a Zürichig tartó közvetlen kocsikat. A vonatra hálókocsi jegyem volt, Münchenig, de az én kocsimat nem csatolták a vonathoz, így kénytelen voltam az ülő kocsiban utazni. A züricki hálókocsiba nem engedett beszállni a kalauz, pedig voltak üres helyek.

Az utasok, akikkel Salzburgtól taxival tovább utaztam Freilassingig elmesélték, hogy fejenként 20€-t adtak a kalauznak zsebbe, és adott nekik egy üres kupét, és Salzburgig kényelmesen tudtak aludni, míg én az 50€-s jegyemmel az ülőkocsiban nyomorogtam.

MÁV és jegymizéria, ezúttal nemzetközi kitekintéssel. (Tök véletlenül épp az előbb frissítettem a decemberi mávos posztot, az Érvényes jegye volt, mégis rendőrrel szállíttatták le című remek darabot. Mondjuk nem a MÁV válaszával, hanem olvasónk sztori-utánkövetésével, de ne legyünk telhetetlenek.)

Sziasztok,

nem tudom megítélni, rohanó világunkban mennyire számít kirívónak, amit a Máv csinál, de mivel nem egyedi esetről van szó, talán érdemes foglalkoznotok vele.

Tegnap, vasárnap (jan.18.) este utaztam Bécsből Budapestre az utolsó vonattal, a Daciával. Mikor a jegyemet vettem, a pénztáros készségesen megkérdezte, hogy szeretnék-e jegyet venni, de mivel nem tudtam előre, hogy melyik vonattal megyek pontosan, megállapodtunk, hogy nem veszek, hiszen nem muszáj - amúgy sem tűnt reálisnak, hogy túl sokan legyenek egy vasárnap esti időpontban.