Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt Gazdag Erzsi Mesebolt című kötete. Egy verset gyűlöltem csak belőle, az elkódorgott füstgyerekről szólót, de azt annyira, hogy mindig összefogtam a lapokat, csak látnom se kelljen a felhőn magányosan sírdogáló kiskéményseprőt. Aztán oviban megtudtam, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét találok", persze csak, ha a rigmust mondva hármat tekerek egy gombomon, és addig nem is engedem el, amíg  három vakablakot (vagy könnyített, de persze csak kisebb szerencsét hozó verzióban három szemüveges embert) nem látok, ami végképp megalapozta gyengéd érzelmeimet a fekete ruhás, bakancsos férfiak iránt.  A gyerekkori beidegződések bitangerősek, szóval mi tagadás, máig elég megbocsátó vagyok a kéményseprőkkel, de azért szakikáim, egy óvodába kétszer nem bejutni, azért tényleg már....

Kedves Homár!

Pár éve a Homáron már leírtam a saját esetemet, amikor a kéményseprő elmondása szerint nem tudott bejutni. Én akkor végig otthon voltam és vártam, de csak cetlit találtam. A történet akkor békéltető testületnél végződött.

Úgy érzem, most sikerült a Főkétüsznek szintet lépni. Gyermekem egy olyan óvodába jár, ami kívülről családi háznak látszik. Ha a gyerekek elmennek sétálni az erdőbe az egyik óvó nénivel, akkor is mindig van valaki az óvodában. Az óvodának egy kapucsengője van, ami a házon belül és a kertben is csörög. Annyira hangos, hogy a kert minden sarkában jól hallható.

Történt egy szép reggelen, hogy a gyerekek szüleikkel megérkeztek az óvodába és csodák-csodája, mindenki bejutott. A kéményseprő is jött, de csak egy üzenetet hagyott, hogy nem jutott be és egy másik alkalommal újra jön.

A második alkalom napján megjöttek a gyerekek a szüleikkel és mindenki szerencsésen be tudott jutni az óvodába. Az óvó néni kirakta azt a papírt, amit a kéményseprő első alkalommal ott hagyott, és ráírta nagy betűkkel, hogy "ITTHON VAGYUNK!!!". A kéményseprő jött, de sajnos nem tudott bejutni. Az óvó néni felhívta a cetlin található telefonszámot, de mondták a központban, hogy sajnos nem tudják elérni a kollégájukat. Ez éppen bevetésen lévő katonáknál érthető lenne, a kéményseprőknél már nem annyira.

Úgy érzem, a mostani szabályozás alapján nem túl motiváltak a Főkétüsz emberei, hogy az első két alkalommal bejussanak az ingatlanokba.

Üdv,

Balázs