Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt Gazdag Erzsi Mesebolt című kötete. Egy verset gyűlöltem csak belőle, az elkódorgott füstgyerekről szólót, de azt annyira, hogy mindig összefogtam a lapokat, csak látnom se kelljen a felhőn magányosan sírdogáló kiskéményseprőt. Aztán oviban megtudtam, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét találok", persze csak, ha a rigmust mondva hármat tekerek egy gombomon, és addig nem is engedem el, amíg  három vakablakot (vagy könnyített, de persze csak kisebb szerencsét hozó verzióban három szemüveges embert) nem látok, ami végképp megalapozta gyengéd érzelmeimet a fekete ruhás, bakancsos férfiak iránt.  A gyerekkori beidegződések bitangerősek, szóval mi tagadás, máig elég megbocsátó vagyok a kéményseprőkkel, de azért szakikáim, egy óvodába kétszer nem bejutni, azért tényleg már....

Kedves Homár!

Pár éve a Homáron már leírtam a saját esetemet, amikor a kéményseprő elmondása szerint nem tudott bejutni. Én akkor végig otthon voltam és vártam, de csak cetlit találtam. A történet akkor békéltető testületnél végződött.

Úgy érzem, most sikerült a Főkétüsznek szintet lépni. Gyermekem egy olyan óvodába jár, ami kívülről családi háznak látszik. Ha a gyerekek elmennek sétálni az erdőbe az egyik óvó nénivel, akkor is mindig van valaki az óvodában. Az óvodának egy kapucsengője van, ami a házon belül és a kertben is csörög. Annyira hangos, hogy a kert minden sarkában jól hallható.

Mindenre van megoldás, ha naiv füstölgő nem biztosította az ingatlanba bejutást, nekik találták ki az egyedi megrendelést:

Ha az első kéményellenőrzéskor nem voltál otthon (pl. külföldön tartózkodtál, már a kiértesítést sem láttad), kijelölnek egy újabb időpontot. Hazaérve kiderül, hogy az az időpont sem alkalmas (pl. fogorvoshoz van előjegyzésed - valós példák). Felhívod őket, hogy kultúremberekhez méltóan közösen keressetek egy megfelelőbb alkalmat.

Kiderül, hogy erre nincs mód, mert a gránitszilárdságú 2012. évi XC tv.-ben meg van mondva, a kijelölt időpontoktól eltérni nem lehet. HIÁBA SZÓLSZ MÁR MOST, HOGY NEM LESZEL OTTHON, MEG FOGJÁK KÍSÉRELNI A BEJUTÁST!

Naiv ügyfél nagyon örült, hogy végre otthona biztonságában kipihenhette magát délelőtt, de ez egy nap szabadságába került. Az értesítőn megadott számon kapott egy másik számot, amit sehogysem vettek fel, úgyhogy személyesen próbálkozott volna, de feladta. Központi email nincs, regisztráció után viszont nem sikerült csatolnia nekik a panaszlevelét.

Tisztelt FŐKÉTÜSZ!

Önök hagytak egy értesítőt az ajtómon, miszerint 2014.04.04. 8-12 óra között meg fognak jelenni, és biztosítanom kell a bejutást a lakásban, ellenkező esetben jogszabályi előírások szerint értesítik a tűzvédelmi hatóságot, azaz a katasztrófavédelmi hatóságot. Tudják mit? Megelőzöm önöket, és értesítem őket én magam, úgyis ők a hatósági felügyeleti szervük. Párhuzamosan, ha már lúd, legyen kövér: értesítem a Tékozló Homárt is, hogy legyen nyoma annak, amit önök művelnek! Az utóbbi felületen így is szépen szaporodnak az önökkel kapcsolatos bejegyzések, de gondolom, ezekkel ugyanolyan mértékben törődnek, mint a lakossággal.

Tavalyi felfedezésünk volt, hogy az imperialista kéményseprő vállalat megpróbálta kitrükközni a népjóléti rezsicsökkentést, úgy hogy felduplázták az éves ellenőrzések számát. Szerencsére a lakosság védelmezői fél év alatt észrevették a fondorlatot, P. Sándor belügyminiszter pedig évente egy alkalomra egységesítette a Főkétüsz látogatásait. Két hét múlva állítólag megszűnik a bűnözés, ha Isten is úgy akarja, kivéve, ha rossz helyre teszik az ikszet, mert akkor a következő választásokaig tartó robbantássorozat rázza meg a fővárost.

György fia Kristóf azt szeretné megtudni a kéményseprőktől, hogy még hány napig kell elzárt kutyákkal várni rájuk, mert lassan azért kezdenek éhesek lenni:

Tisztelt Kéményseprők,

Tegnapra, 2013.11.26-ra 11-15 óra között ígérték magukat. Feltüntetett házszámmal, tulajdonos névvel, elzárt kutyákkal vártuk Önöket – ahogy kérték (bájos). Mikor a szembe szomszédunknál voltak, gondoltuk már nem kell sokáig várni. Aztán szépen elmentek a másik irányba.

Ekkor felhívtuk az ügyfélszolgálatukat, hogy szóljanak már oda a csapatnak, hogy kimaradtunk a szórásból. A hölgy kijelentette, hogy ilyet nem lehet. Kérdeztük, hogy akkor most mi a terv, mikor jönnek? Mondta, hogy a megadott időben, alighanem egy másik csapat fog érkezni. Remek, de kérdeztük volna, hogy ha nem jön másik csapat, akkor mikor jönnek?  A hölgy válasz helyett lebaszta a telefont, melyet ezúton is köszönünk.

Tamás leleplező bizonyítékot talált, hogy a kéményseprők már arra sem veszik a fáradtságot, hogy a ház bejáratára ragasszanak értesítőt:

És akkor csodálkoznak, hogy nem jutnak be...

Nem elég, hogy a kéményseprők társas házban maximum 1-szer hajlandók csengetni, telefonon se nagyon lehet őket elérni. DF nem volt elég kitartó, ő a második telefonszám után feladta, de van aki 6 számot kapott a központtól, és egyiket sem vették fel:

Ha jól akartok szórakozni, hívjátok fel  a Fővárosi Kéményseprőipari Kft. telefonos ügyfélszolgálatát (+36 1 999 0664). Kazáncseréhez kellene tőlük egy szakvélemény, az  emailekre nem válaszoltak, ezért aztán felhívtam őket. Kicsörgés után idegesítően lassú férfihang mondja a szokásos bejelentkező szöveget, némileg kibővítve, paragrafusokkal megtámogatva. Végre megtudom, hogy az 5-ös gombot kell nyomni. Ott újabb paragrafusok, majd a géphang bemondja, hogy egy másik számot kellene hívni… A másik számon először kuplét hallgatok pár percig, majd közlik, hogy minden kezelőjük foglalt…   Bezárult a kör.

Kikkekke révén a múltkorival szinte megegyező történetet kaptunk a be nem csengető kéményseprőkről. Náluk még fényképet is küldött a házukban kifüggesztett hirdetményről a fickó, hogy ezzel bizonyítsa ottjártát. Amivel csak az volt a szépséghiba, hogy a fénykép metaadataiból kiderült, hogy az első látogatás alkalmával készült:

Írnám, hogy meglepődve olvastam a napokban megjelent kéményseprős történetet, ám hazudnék: abszolút nem lepődtem meg, csupán a vérnyomásom emelkedett meg egy cseppet. A vicc az, hogy az alább ismertetett történet ugyan velem esett meg, viszont egy kollégám is hasonló esetről számolt be. Úgy gondolom, itt már nem lehet elszigetelt esetekről beszélni. A sztori röviden, címszavakban:

Nem voltunk otthon, amikor az első ellenőrzés lett volna (február 20). Második ellenőrzésre (március 20) szabadságot vettem ki, majd a párom  is, összekötve kellemest a hasznossal. A második ellenőrzés napján (március 20) már korán reggeltől vártuk a kéményseprőt, a bedobott értesítő szerint 8-15h-ig bármikor jöhet, ugye. Hát, mint sejthető, nem jött.