A szoftvervásárlás mindig is az egyik legneccesebb fogyasztási jav marad, hiszen itt olyan alapvetõ jogai sincsenek az embernek, minthogy visszavigye (-küldje) a programot, ha az éppen hibás. György történetébõl nem egészen világlik ki, mi baja volt a vírusirtójával, de az biztos, hogy terméktámogatást nem kapott online vásárlása mellé.

Az ingyenes programok sikertelensége miatt a neten keresztül megvásároltam az F-Secure Internet Security 2006 programot. Elkövettem ezt a hibát, hogy nem a magyar forgalmazójától vettem meg, nem is váratott a büntetés. Mivel a program lerobban, amint gyanús file-hoz ér, felhívtam a 2F Kft.-t, akik forgalmazzák is a terméket. Közölték, hogy mivel nem tõlük vettem, a szoftver árának 50%-ért köthetünk terméktámogatási szerzõdést, és akkor esetleg hajlandóak segíteni, bár hogy a probléma meg is fog oldódni, erre garanciát nem vállaltak.

Nem értjük, miért mindig csak a villamosok oldalára matricáznak idióta figurákat, amikor annyi, de annyi lehetõség lenne. Alább kizárólag közszolgálati üzeneteket gyûjtöttünk össze Braziliából, Franciaországból és Indiából.

Találtunk egy persze értelmetlen, de rokonszenves urbánus projektet, ami gyönyörû ábrákat eredményez: a Cabspotting nevû akcióban megnézhetjük, milyen hálózatot rajzolnak ki a San Franciscó-i taxik megtett útját rögzítõ GPS-trackek.

Ezúton szeretnénk buzdítani t. Olvasóinkat, hogy továbbra is tegyék ki magukat minél több újdonságnak, még ha elsõre perverznek is látszik, jó lesz az, csak ne felejtsék megírni. Alant Gombóc Artúr asszociációs futama olvasható a ropogós tepertõkrémrõl. A Homár már tudja, amit olvasónk még nem sejtett, hogy a cég igazából a disznóval igyekszik õt bensõséges kapcsolatba hozni...

A hétvégén, mint jómunkásember reggelije került közelebbi kapcsolatba velem a Pápai vöröshagymás tepertõkrém. A kissé perverz szlogen fel sem tûnik rögtön, a fölötte levõ röfi kontúrrajzzal nagyon hatásos. Az íz összehoz! hmmm...

Mégsem kerek, hanem négyzet alakú luk lesz a világ leendõ legmagasabb épületén, a sanghaji World Financial Centeren. Az ígéretes felhõkarcolót még a nyolcvanas évek végének pénzügyi-magasépítészeti aranykorában kezdték felhúzni, aztán az ázsiai pénzügyi válság miatt évekre teljesen leállt az akció. A japán Mori Building Corp. aztán összeszedte magát és 2008-ra tényleg felhúzza a házat, ami leginkább egy szállodai „Ne zavarjanak!” táblára emlékeztet, amit a kilincsre kell akasztani.

Ezért érdemes Homárnak lenni, a péniszhiány, a hülye szájszerv és a hidegvízi életmód ellenére: egy olvasónk hétfõn megírja, hogy brutálisan kidobták a budaörsi Divex sportáruházból, a Divex most pedig hozzáírja a sztori elejét. Az Olvasó az áruház szerint a kihajítása elõtti percekben el akart lopni egy túracipõt, de elkapták. Szóval a korábbi feljelentõ levél arcátlan bosszú lenne az Enyveskezû Ügyféltõl?

Tudta-e Ön, hogy Japánban nincsen IKEA, bár valaha volt? És azt, hogy pont most próbálkoznak a visszatéréssel, konkrétan az IKEA Funabashi áruházzal? És hogy az elpuhult helyi fogyasztók ki vannak bukva a nekünk oly természetes rendszertõl, miszerint online nem lehet rendelni és katalógust kell lapozgatni. Esetleg a hülyéknek büntetésbõl PDF-fájlt.

Nincs nagyobb élvezet, ha az ember a barátait fikázza a hátuk mögött, az árulásnak és a szemétségnek is megvan a maga izgató bája. Mi most a Titanic-fesztiválba gyalogolunk szaros csizmával: szolgáljon vigasztalásukra, hogy szarba nem rúgnánk. Egyrészt nagyon köszönjük a fesztivál rendezõinek, hogy évrõl-évre elhozzák vidéki országunkba a mûvelt Nyugat, Kelet és Balkán filmtermésének javát. Rejtélyes azonban, hogy a belterjes filmbuzi értelmiség az internetes fájlcserélõk korában miért látogatja a fesztivált. Mi például csak azért járunk, mert szeretjük az elalvó nézõkrõl lepotyogó tolmácsfülhallgatók koppanását.

Úgy látszik minden foskolódás ellenére sem tudnak kedves Olvasóink lejönni a teszkóflessrõl. De hamár arra járnak, legalább hasznosan töltik az idõt, fotózgatják nekünk a jobbnál jobb akciókat. Az elsõ példányt Bandesz találta Nagytétényben:

Gyakran olvasgatom a Homárt, hogy egy kicsit jobb kedvre derüljek, és végre én is találtam egy olyan Tescós akciót, ami lealázza az eddigieket.

Végre egy vállalat, amelyik bevállalja a kannibalizmust! Az Ella Blache Paris kevésbé kifinomultan meztelen nõkkel próbálja eladni magát, a "zabálnivaló bõr" szlogen viszont szó szerint értelmezve egy elnyomott kisebbségnek kölcsönöz reklámidõt.