A teszkós és egyéb csodaakciókat mostantól ömlesztve fogjuk közölni, mert egyszerûen túl sok van belõlük. Most azonban egy prémium ajánlattal szeretnénk kedveskedni, hátha vkinek pont ez hiányzik az életébõl. Mielõtt továbbkattintanak érte, melegítsünk a vállalat ars poeticájávál, amit Rollcow kommandója talált a Camponában:

"A Tescoban az a jó, hogy az ember mindig biztosra mehet, ha egy kis hülyeségre vágyik. Egy biztos: nem fog csalódni." Ezzel a mondattal léptünk be jó barátommal a Campona Tesco elektromos ajtóin. Kábé két perc múlva megbökte a vállamat és rámutatott egy táblára. Azóta sem tudjuk eldönteni: vajon nem lehetséges, hogy egyszerûen csak "kibújt a szög a zsákból"?

Ha már úgy alakult – tök véletlenül – hogy egy ideje minden a szexrõl és a forróságról szól a Homáron, jöjjön egy újabb darab. Ki tudja miért, de az erotikus/pornográf weboldalakon igen erõs a marketing verbális része. Egy újabb példa a jelenségre, Nóri gyûjtésébõl

kedves Homár,

a legviccesebb képzavaros erotikus hirdetést tapasztaltam: " Buda legszebb lábai tárt karokkal várnak :-) "

Üdvözlettel, Nóri

„Kinézek egy jó kis helyet magamnak, király szöszivel szemben, az ablak mellett.” Muhaha. Szegény katolikus egyetemista fiú hetyegni akart, sírás lett a vége. A kánikula ugyanis úgy látszik a közlekedési vállalatok alsó- és középszintû alkalmazottaiból hozza ki a legrosszabbat. Olvasson izzadásról!

A következõ sztorinak nincsenek különösebb tanulságai, hacsak az nem, hogy az élet meg a személyszállítás az még egy leopárdgekkónak sem fenékig tejfel. A magyar taxisok legkomolyabb hiányosságai között eddig sosem soroltuk fel az áltudományos gekkóellenességet, most már igen. Jöjjön tehát Mónika levele a hüllõfóbiás kisiparosról.

A beteg vízisportok rekordsebességgel burjánoznak, és úgy tûnik, hogy a tavalyi Pumpa-bike vs Szumo-csõ párviadalból a felfújhatós vonal az életképesebb. Idén nyáron ugyanis nem elég, hogy légpárnázva arrcal végigcsúszhatnak a Velencei-tavon, de akár a levegõbe is emelkedhetnek.

Ferihegyen a helyzet változatlan, legalábbis a tavalyi életképhez képest, amikor 70 perc alatt léptették be a hazánkba látogatókat. Banderas beszámolója szerint a tulajdonosváltás óta igazából romlott a helyzet, mert õ 90 percet mért (bár ebbe beleszámolta a parkolóból kijutást is).

Alapvetõen privatizációpárti vagyok, mert hiszem, hogy csak a magánvállalatok mûködhetnek hatékonyan és ezeknél elemi érdek a vevõk/ügyfelek minél jobb kiszolgálása. Éppen ezért a sok huhogóval ellenben meg voltam gyõzõdve, hogy nem fog megártani a Budapest Airport-nak a privatizáció. Egészen a mai napig. Történt ugyanis, hogy ki kellett mennem a reptérre egy német kollégáért. A gép a terveknek megfelelõen leszállt 9.06-kor, én pedig szépen vártam, hogy felbukkanjon a jóember a kijáratnál. Ez végül meg is történt 10.03-kor.

A Homár, ha emigrálna, Kínába menne, mert az élelmiszereket és a fogyasztási cikkeket ott vidámra begombázott mérnökök tervezik. A nagyjából (lógó) mell alakú, Cici nevû zselés termékre Dániel bukkant rá. Olvassa el a kinyitás körüli kalandokat, amik végül egy felszabadult mellszívásban kulmináltak. Hajrá Kína, hajrá kínaiak! Levél alant.

Annak, aki nem, látta az Index aktuális vezetõ cikkét: a bátor riporterek speciális hõmérõkkel felszerelkezve tesztelték, tényleg olyan durva-e a helyzet a pesti buszokon, ahogy azt a Homár olvasói annyiszor megírták, például ebben és ebben a postban. Olvassák el, de a poént azért lelõjük: tényleg, sõt.

A lassan, de biztosan közelítõ augusztus 20-ára tekintettel tesszük ki ezt a linket, amit a Boingboingon láttunk: az oldalon praktikus ötleteket meríthet ahhoz, hogyan csináljon használható, sõt ütõs képeket tûzijátékokról. Ha vannak ilyen tervei, bookmarkolja be, aztán vegye elõ augusztus 19-én. Az oldal angol nyelvû, a fenti kép Piero Sierra munkája.

A vébé – a világ egyik legnézettebb médiaeseménye - persze beindítja a nagy reklámozókat és az oldalvizükön haladó kisebb versenyzõket is. A legfrissebb élményünk a szurkolói vizespóló-verseny.